Pizza

A fene az uram jódolgát! Meg a beleit! Én itt csodakonyhatündér módjára begyúrom a pizzatésztát (!!!), mert a drágám eat outolásra vágyott, vagyis hogy menjünk el és vegyünk valami hatalmas adag kaját, amit itthon felfalunk. De én gondoltam az úgy nem járja, hogy én itthon vagyok egész nap és nem tudok összehozni egy pizzát. Megbeszéltem Pankával, hogy jókislány módjára segítsen nekem és legyen el egy kicsit. (Áldja meg az ég a Minimax gyerekdalok DVD megalkotóját!) És olyan drága volt, hogy szót fogadott és én szupergyorsan ősszedobtam a tésztát meg a paradicsomszószt. Na jó, utóbbinál csaltam, mert nem mertem kockáztatni, hogy kiborul a közepén, így is nagy teljesítmény ez, hiszen nemrég még a pisilés is probléma volt, szóval üveges szószt turbóztam fel.

Boldogan hívom a férjet, hogy kel a pizza, ugorjon be a boltba, mert ismerem, nem lesz elég neki annyi sajt, amennyi van itthon. Hát a vonal másik végén csaknincs ünneplő tapsvihar… Volt egy sejtésem, hogy ez lesz, mert hiába szereti a drágám általában nagyon a főztömet, azért egy jó kis bolti kaja, egy gumicukor, egy kóla meg egy undorító rendelt pizza az ő szemében felülmúlhatatlan. Utóbbinál ő maga is rájön, hogy itt gusztustalan az összes, de tényleg, pedig szerintem nem vagyok túl válogatós. De az egész varázsa, hogy hűűű, kaját rendelünk… Én meg kampányolok a házi mellett, hogy olcsóbb (??), egészségesebb (!!) meg ilyenek, de legtöbbször érzem a hangjában, hogy csalódott. A gasztobloggerek mit csinálnak a férjükkel, hogy azok mindig lelkesednek a házi kosztért?

Kb így hangzott a beszélgetés:

-          Szia, azért hívlak, mert begyúrtam a pizzatésztát (hatásszünet) … (hatás hiányában folytatom) … és kéne venni hazafelé a boltban hozzá … (Félbeszakítom magam, mert csaknem hagy nyugodni, hogy elmaradt a dicsőító üdvrivalgás) Lelkes vagy, hogy megcsináltam?

-          Aha. (=nem)

-          Tehát nem. (Én kiszedem belőle az igazságot, persze sejtem, hogy mi az és hogy nem kéne az igazságot hallanom…)

-          Hát félig. (Na közelítünk…)

-          Mi az, hogy félig?

-          Hát az, hogy reggel mondtad, hogy pizza lesz, akkor ráhangolódtam, de amikor szóltál, hogy készüljek fel, hogy Panka mellett nem biztos, hogy sikerül, akkor elkezdtem másra hangolódni. (Nagyszerű, tehát az én hibám ez is, mint ahogy pl az is ha hagyom, hogy telekajálja magát és utána fáj a hasa). Meg hát tudod annak megvan a varázsa, ha rendelünk kaját, persze a Te pizzád is nagyon finom.

-          Ja, persze. Én itt gürizek, hogy legyen Neked kaja, erre neked nem jó. Mindegy, vegyél a boltban, amit akarsz rá!

Itt még próbálkozott szegény, de felhúzott. Jaj kiakaszt ezzel a mire készült rá dumával. Bármit főzök, csalódott, pl mert félreértette, hogy mi lesz vagy mert más illatokat érzett, mikor bejött az ajtón.

De mindegy is, most hívott, hogy ne haragudjakJ És hogy nagyra értékeli, hogy főzök, sütök neki. Meg ha őszinte akarok lenni, akkor önző vagyok, mert az egész főzőcske az én hobbim, én élvezkedek vele, és ha ő kajarendelésre vágyik, akkor nem kéne ráerőltetnem az egészséges házi pizzát.