Jó szomszédi iszony

Nagyon jóban vagyunk a szomszédokkal. De tényleg. Szinte kizárólag csupa jófej lakik a mellettünk lévő házakban. Figyelmesek, érdeklődőek, el lehet velük angol stílusban jópofizni, stb. És segítőkészek is. Itt volt pl a Mela fesztivál a Town Gardens parkban, még augusztusban. Nagyon felkapott rendezvény, indiai mindenfélékkel: kaják, ruhák, fűszerek, zene, kirakodóvásár, gyerekjátékok, stb. Állítólag 25 ezer embert vártak, nem tudom, hova fér el annyi. Mindenesetre mivel közel van, ezért a mi utcánkat is lezárták és csak parkolási engedéllyel volt szabad megállni, amit minden lakónak bedobtak előre és amit a férjem azzal a mozdulattal szokásához híven ki is hajított. Mert nagyon idegesíti, ha rendetlenség van meg túl sok a cucc, ami rendben van, de annál nincs idegesítőbb, mint amikor mindenedet kihajigálják, mondván, hogy ez úccse kell. Így jártak pl a szuperértékes baba-kuponjaim is, de a Zuramnak nem volt szerencséje, mert elfeledkezett a kuponmániámról, de az éjszaka közepén rendezett visongásom óta biztos megjegyezte. (Az éjszaka közepén derült ki, még az első hetekben, amikor vadul szoptattam alva a fotelben) Amúgy a legjobb taktika, hogy mindent fel kell posztitezni, hogy NE DOBD KI!:)

Nos hát visszakanyarodva a Melához: Daphne szomszéd néni becsöngetett, hogy látta, hogy nem tettük ki a parkolási engedélyt, pedig már két órája ki kellett volna, szóval vigyázzunk, nehogy megbüntessenek. A férj nézett okosan, hogy na hát akkor ő azt kidobta, de köszi, megoldjuk. Ajtó becsuk, erre az alattunk lévő közli, h helló, hallotta a beszélgetést és szívesen beljebb áll a hátsó kertben, hogy beférjünk mögé. Meg is állapodtak, Máté nyomul fel a kulcsért, mire újra csöngetnek: Dapne az megint, szerzett egy engedélyt a másik szomszédtól, Petettől. Kiderült, hogy mindenhova 2-t dobtak, úgyhogy a férj Chrisét is kisomta haha. (Alapból egy házban 1 család él, de gondolom mindenkinek 2 kocsija van, a mi részünk meg át lett alakítva 2 lakássá) Szóval férj szól Chrisnek, hogy nagyon rendes Tőle, de már nem kell a kert. Máté az egész történetet úgy kommentálta, hogy "Na ezért nem akarok elköltözni." (Panka miatt gondolkod(t)unk rajta, hogy jó lenne egy nagyobb/kertes vmi.)

Daphne és Reg kifejezetten kedves, asszem már írtam róluk, néni szülész-védőnő volt, szóval terhesség alatt és babázásban is nagyon sokat segít, de voltam már vele kökényt szedni, főztünk együtt narancslekvárt, hívtak már karácsonykor vacsorára meg amúgy is többször voltunk egymásnál vendégségben.

És hát van nekik egy konyhakertjük, itt az a szokás, hogy bérelsz egy darab földet és ott kertészkedsz. És mivel én mindig nagyon lelkesedek a saját termesztésű dolgokért, pláne hogy az itteni boltokban nagyon gyenge a felhozatal, piac meg nincs, ezért rendszeresen megjelennek egy adag valamivel. Emlékszem, pont egy éve jöttünk vissza otthonról, és mivel ők locsolták a virágainkat, hálánk jeléül vittünk nekik Pick szalámit. Nagyon örültek neki, erre másnap gyorsan viszonozták egy adag zöldbabbal és málnával, amit gyorsan el is pusztítottunk, mivel kezdő kismamaként marhára lelkes voltam. Aztán én vittem karácsonykor sütit, mi meg kaptunk kelbimbót, amit a férj állítólag nagyon szeret, és ezt velük is közölte, erre persze rájött, hogy igazából mégsem szereti, mert megváltozott az izlése vagy összekeverte valamivel, vagy nem tudom. Én meg mindig is utáltam, szóval tök jó, de nagy nehezen elhasználtam valamire, mert ennek eszmei értéke is van, ezt még szarabb érzés lenne kidobni, mint a boltit. Erre nem megjelennek még egy zacskónyival? 

Legutóbb meg cukkinit kaptunk tőlük, állítólag azon tanakodtak, hogy vajon tudom-e, hogy mit kell csinálni vele? Hahaha hát ezek nem tudják, micsoda gasztrotehetséggel van dolguk! Szóval tök jó, hogy hoztak cukkinit, csak kár, hogy a múlt héten vett gigantikus méretűnek még mindig ott a fele, pedig már csináltam belőle rántott cukkinit meg sütit is. Sebaj, kis késéssel ugyan, de elhasználtam, cukkini frittatában végezte... Csak azzal nem számoltam, hogy ezalatt a pár nap alatt úgy megkeseredett, hogy kb ehetetlen...brrrrrr. (Talán mégsem lennék olyan tehetséges?) A férj kérdezte, hogy milyen lett, mire mondtam, hogy ettem már jobbat is. Gondoltam hátha csak nekem túl fejlettek az ízlelőbimbóim:) De sajnos amint belekóstolt, közölte, hogy ő nem eszik, köszöni szépen. Én legyűrtem 3 szeletet azóta... Szóval a nagy része még ott árválkodott a tűzhelyen, erre csöngetnek. Reg az, persze mikor máskor jönne, mint amikor a gyerek betrottyolt. Sebaj, leviharzok, naívan gyerek nélkül, és utána szidom az eszem, mert 10 percig karattyol, amit alapból tökre szeretek, de nem úgy, hogy a betojt gyerekemből épp folyik a nyakába a kaki, ráadásul sokszor egy percet sincs el sírás nélkül, lent meg egy kukkot sem hallok, hogy üvölt-e, szóval néha közbevágok a monológjába - amire amúgy sem tudok nagyon figyelni, mert végig azon morfondírozok, hogy mennyire felelőtlen anya vagyok -, és behallgatózok, de csönd van, de nem tudom, hogy az jót jelent-e vagy nagyon rosszat. Jó tudom, rémeket látok. Pedig összességében szerintem nem vagyok gáz, bár Máténak erről nyilván más a véleménye... Igazából nem tudom, mi baja lenne, mert a földön hagytam a játszóján, a pelenkázást meg még nem kezdtem el. Mászni meg nem tud, bár forgolódással már szépen oldalazgat:) Na de lényeg a lényeg, hogy hozott spenótot! Jaj de mennyire jó, kár, hogy még a cukkinit nyögöm... Mindegy, csak jussak vissza a gyerekemhez. De búcsúzóul közli, hogy lehetnek benne csigák. Á, semmi baj, mondom, de amint becsukom az ajtót, torzul a fejem. Csigááááááááák? Azoktól undorodom legjobban a giliszták után... Gyermekem csodával határos módon tündéri békéban játszik, tisztába teszem. A csigát viszont egyszerűen nem mertem leszedni... Hiába szedtem össze minden bátorságom és fegyverkeztem fel gumikesztyűvel, rongyokkal, kissöprűvel és lapáttal... Egyszerűen feláll a hátamon az összes szőr. Egyenként. Tudom, hogy gáz vagyok, de végülis egy tök nagy adag spenótos zsákba kötöztem bele, szóval éhen nem halhat és Máté amúgy is mindjárt hazaér. Verseyben van a csigával, aki 11kor indult a zacskó teteje felé, remélem nem mászik el a lakásba valahova, mert akkor költözünk. Azt meg nem értem, hogy Reg mit keresett itt hajnalok hajnalán, 11kor még bőven aludni szokott, már megjártam, hogy fél 12kor közölte, hogy jaj hát én ébresztettem fel, ő mindig későn fekszik le.

Amúgy ha jobban belegondolok, mi is hasonlóan kedvesek voltunk tudtunkon kívül, amikor Pick szalámit vittünk ajándékba, mert azóta kiderült, hogy nem esznek húst...