2 hét...

Hihetetlen, de már csak 2 hét van hátra... Illetve azt csak a Jóisten tudja pontosan, hogy mennyi, de sokkal több már nem lehet:) Nem bírom felfogni, és a Zuram se, hogy napokon belül a pici babánkkal fogunk hazaandalogni a kórházból (bár én lehet, hogy mászok majd:).

Mostmár minden megvan, ami számít. Egy-két apróság azért mindig eszembe jut, ami még jól jönne, de ha nem lesz már rá idő, akkor úgy is jó. A kézműves projektjeimet a fontosabb dolgok utánra ütemeztem be, úgyh lehet, hogy azokkal kifutok az időből, hát ez van. De remélem azért még alkotok valamit, most épp fejvédő tervezés-készítés folyik.

Közben belerondít az idilli képbe a fogam, ami Húsvétkor begyulladt. Kaptam rá antibiotikumot, végül be is szedtem, mert sokak szerint rosszabb, ha eljut a babához a gyulladás. Aztán a dokibácsi részben gyökérkezelte, de nem tudja befejezni röntgen nélkül, úgyh most ideiglenes töméssel várom a szüléstn és nagyon reménykedem, hogy kitart addig. Hát nem jött túl jókor, hogy ezen stresszeljek, meg marha nehéz kitalálni, hogy akkor most mit is csináljak, mert sokak szerint pl a röntgen sem lenne nagy szám, mert már a terhesség végén vagyok és nem lenne semmi baja a babának, hiszen nagyon kis dózisú a fogröntgen, de én ismerve magam végig ezen paráznék. A lényeg, hogy sehogy sem jó:) Persze tudom, hogy valakinek ennél sokkal nagyobb baja van, csak én néha hajlamos vagyok elsüppedni a jelenbeli "nyomoromban". Azért remélem minden ok lesz, ha meg nem, akkor meg röntgenezzenek meg, tényleg nem hiszem, hogy nagy bajom lenne belőle.....

A másik nyomorom az alvás. Iszonyat kényelmetlenek már az éjszakák, mindenhol csíp, fáj, rúg. Gondolkodtam, hogy nem lehetne-e kiváltani valahogy? Pl este elkezdek enni és reggelig eszem, az nem jó? Azt még élvezném is és az is feltölt és ha egészséges dolgokat eszem, mint pl dobostorta, akkor még regenerál is. De komolyan, olyan hisztiket le bírok vágni, szegény férjemet kiűzöm a világból a párnáimmal meg a terpeszkedésemmel. De ezek ellenére is sokszor iszonyat rosszul alszom, van, hogy 4szer megyek ki pisilni, pedig én előtte átlag nullaszor jártam. Mire átfordulok egyik oldalról a másikra az biza órák kérdése, de pontosan nem tudnám megmondani, mert közben elalszom a hátamon. Ott meg arra ébredek, hogy agyonnyom a hasam, múltkor is Máté keltett, hogy hallja, hogy mindjárt megfulladok. Előtte meg azt álmodtam, hogy koncerten vagyok és agyonnyomnak, és arra ébredtem, hogy tényleg fulladok. Le kéne magam kamerázni, szerintem jó lennék a vicces videókba:)
Meg persze derékfájás, mostmár ujjdagadás is, asszem most bepótolom minden lemaradásom, mert ugyebár eddig kb semmi bajom nem volt. De nem panaszkodom (bár már túl vagyok rajta), mert szuper dolog a terhesség és bármikor újra bevállalnám! Pedig még nem is láttam a végeredményt:)

Azt hiszem kissé túllelkesekedtem a baba cuccainak előkészítését, mert sikeresen nekiestem az egyik hálózsákjának úgy, hogy végül picit megkeményedett benne a tömítőanyag. Hát ez van.
A vicc az egészben, hogy a baba "sterilizált szobájába" ma olyan lazán betrappolt az ablakszerelő bácsi cipőstül meg koszos munkás gatyástul, hogy nem volt öröm nézni. Végig arra gondoltam, hogy ha ezt az én hites férjem látná. Aztán elmondtam neki telefonba és kétségbe is esett, hogy gyorsan takarítsak ki mindenhol utána.
Itt, Angliában amúgy mindenkinél ez a divat, hogy cipőben járkálnak otthon. Szóval ez nem csak a sorozatokban van így:) Emlékszem, amikor kiköltöztem és jött vmi szerelő és Máté kiadta az ukászt, hogy vetessem le a szerelővel a cipőjét. Én meg mondom jóvan, szépen odanyomtam neki egy papucsot, jelentőségteljesen. Az ürge nézett, mint Rozi a moziban. Aztán átvette, feljött, megnézte amit meg kellett, aztán lement alkatrészért, cipő vissza, bejött, újra papucs, de lent hagyta a kalapácsot, stb. Kicsit sem lehetett kiakadva rám:)

Mit is mondhatnék még. Hogy parázok a szüléstőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőől. Nem, ezt biztos nem mondom, mert halál nyugodt vagyok, hiszen minden rendben lesz, nők milliárdjai szakadtak már széjjel ezen szép alkalomból:) Amúgy ha jó pillanatomban vagyok és pozitívra tudom állítani az agyam, akkor meg nagyon izginek tartom és nagyon de nagyon várom már, hogy lássam a pici babát:)
Mindenki azt kérdezi, hogy mennyire izgulok már, hogy fiú vagy lány lesz-e? Lehet, hogy csak azért mert van ezer más izgulnivalóm, de megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem mondanám, hogy éjjel nappal ezen agyalok. Érdekes, az elején nagyon-nagyon érdekelt, és nyilván most is, de valahogy elfogadtam, hogy csak születéskor derül majd ki, és ez így lesz jó, és azóta nem prögök ezen egy normál szinten felül. Sokan nem értik, de valahol szerintem a nem csak egy dolog, pláne egy kisbabánál, annyi minden más jellemző tulajdonsága lesz, ami szintén nagyon érdekes. Ő egy külön kis egyéniség, függetlenül attól, hogy kisfiú vagy kislány.

Hát ennyi, mindenki szorítson:)

Count-down

És igen, megkezdődött a visszaszámlálás, hihetetlen, de már csak 5, azaz 5 hét van hátra a kiírt időpontig. A probléma az, hogy még mindig nem bírom felfogni az egészet... Nagyon izgatottak vagyunk, de ugyanakkor kissé befosatós is a dolog, hogy mostmár nincs visszaút, mindjárt szülők leszünk!!!

Csütörtökön letettem a lantot, szépen elbúcsúztattak a munkahelyemen, nagyon aranyosak voltak. Kaptam egy teherautónyi ajándékot, amit haza sem bírtam vinni magam, úgyhogy hívnom kellett Mátét. Ruhák, játékok kencék, képeslapok, virágok, nincs is annyi vázám amibe bele tudnám tenni mindet... Ja, és az egyik lány, akivel jó barátok lettünk, Sophie, feldíszítette az asztalomat, sütött cupcake-et, mindegyiken egy betű, és így kiírta, hogy Baby Horvát. Még ékezet is volt az Á-n ,hoppá! Meg a plafonból is lógott egy baby horvát felirat, a monitoromon meg egy baby on board tábla, az egész asztal meg csupa csillám, kék-rózsaszín-fehér lufik...
Délutánra konkrétan annyi minden összejött, h nem bírtam már elférni a cuccoktól. Elég zavarbaejtő kezdett lenni a helyzet, nem számítottam ekkora felhajtásra, max egy-két képeslapra. Mondtam is a főnökömnek, h Brian, én ma nem tudok normálisan dolgozni, mert 5 percenként idejön vki elköszönni és fél óráig marad:) Erre mondta, h jóvan, hát ez a nap erről szól és különben is, mégis mit tudna velem csinálni, kirúgna, vagy mi?:) Jófej gyerek.

Pénteken megjött a gyerekbútor, Máté összerakta, kitakarította a szobát, én meg elkezdtem kimosni a ruhákat, vasalni, bepakolni, stb. Nagyon tuti kis szobája lesz, bár eleinte azért mellettünk fog aludni.

Tegnap voltunk ultrahangon a placentám miatt. A baba saccolt súlya már 2730 gramm!!!!!!!!! Azt hittem lehidalok, nem gondoltam, hogy már ekkora:) Szerencsére minden rendben van. Az mondjuk vicces volt, hogy az ultrahangos néni csak a placentámat felejtette el megnézni, és ha nem szólunk neki, akkor fel sem tűnik neki, hogy igazából ezért vagyunk itt... Na mindegy, végül megnézte, és azt mondta, hogy rendben van, feljebb mászott, a baba feje meg már lejjebb van, szóval nincs útban, szülhetek természetes úton, legalábbis ez nem lesz akadály. Mondta, hogy hát azért nem is jutott eszébe, hogy nézze, mert tökre nem volt mélyen.

Még rengeteg tervem van a hátralévő időre, pakolászás (még konyhaátrendező projekt is van, meg a vendégszobát is fel kell számolni, hiszen annak a helyén van a gyerekszoba), varrás, kötés, testi-lelki készülődés:) Remélem nagy részére még marad időm. Persze arra is fel kell készülnöm, ha előbb jön a baba, össze is rakom ma a csomagomat, de azért bízom benne, hogy egy ideig még nem kell. Meg ez az egész csomagosdi elég vicces számomra, ha minden jól megy, akkor egyet alszok a kórházban, a kórház kocsival 10 percre van, akkor meg minek pörögnek rá ennyire erre a csomagra? Sztem hamarabb hazaküldenek, minthogy hozzányúlnék, de mindegy.

Babóci legújabb szokása, hogy állandóan csuklik, napjában van, hogy 3-4-5-ször is, vicces:)

Amúgy jól vagyok, kicsit kényelmetlen már az éjszakai alvás, meg néha elfáradok, de nem vészes. Mostmár megengedtem magamnak azt a luxust is, hogy kétszer egymás után aludtam délután! Nem mintha ez még eddig soha nem fordult volna elő, de olyan, hogy Máté "dolgozik"(=szekrényt szerel) én meg alszom, na olyan még nem igazán volt szerintem. Olyan volt sokszor, hogy este én bealudtam TVzés közben.

Szegény apajelölt viszont egyre nehezebben bírja a strapát így a harmadik trimeszterben a végéhez közeledve. Fel is hívja sokszor a figyelmemet, hogy hát legyek tekintettel az ő gyönge testére, ezért gyorsan intézzük el a kajavásárlást és közben simogassam meg maszírozgassam. És sokszor nem bírja szegény, és ki kell mennie leülnie egy padra (a 100 éves nénik mellé). Nem hiába, fárasztó dolog ez a terhesség egy apának, még az az egy oltári nagy szerencse van, hogy nem neki kell kihordani a gyermeket, mert akkor nem tudom, mi lenne:) Okosan kitalálta ezt a természet.
Mondjuk azt nem tudom, mi lesz, amikor a gyerekünk hisztizik majd vásárlás közben? Akkor együtt hisztiznek majd és kettőt kell szórakoztatnom?

Esténként, mikor hulla fáradtan lefekszem, odajön a kis aranyos, hogy "Hátsimíííííí"!!! Mondom ja, adhatsz, meg masszírozzál is. Ez nem mindig tetszik neki, mert elfárad a kis keze. Hát mondtam, hogy jó lesz, ha edzi a kis kezét, mert a vajúdás alatt ha kell, akkor végig masszírozni fog, vagy felőlem hívhat egy masszőrt is vagy akármi, de én masszíroztatva kell, hogy legyek, ha olyanom van. És ha én edzem az énnemtudom milyen izmaimat az intimtornával, akkor ő meg szépen edze a masszírozóizmait. Nem hiába, a szülés sem egyszerű egy apának:)

Azért csak összehozzuk majd együtt szépen a dolgot:)