Az egész nagyon hirtelen történt: kaptam egy levelet egy ügynökségtől, hogy köszönik a jelentkezésemet, menjek be regisztrálni. Ez önmagában semmit nem jelent, mert már kismillió ügynökségnél regisztráltam korábban is. Arra meg nem is emlékeztem, hogy jelentkeztem erre az állásra, bár már annyi mindenre küldözgettük a CV-met (az utóbbi időben már Máté is beszállt), hogy azon se lepődnék meg, ha legközelebb egy bányába mennék interjúra.
A regisztráció amúgy abból áll, hogy jól lenyomozzák, hogy ugye nem raboltam bankot és nem sikkasztottam már oviban sem. Minden intézményt, beleértve iskolát, munkahelyet, önkéntes munkahelyet lenyomoznak, asszem 5 évre visszamenőleg.
Volt egy "interjúm" is, amit mondjuk elég nagy túlzással lehet annak nevezni. Főleg hogy már előtte közölték, hogy jövő hétfőn kezdek. Hogy ezt mi alapján döntötték el, azt nem tudom. Kizárásos alapon a lehengerlő első benyomásomra vagy a remekül megoldott roppant bonyolult teszteim eredményére tippelek.
Így is lett, hétfőn már ott virítottam a 20 percre lévő helyszínen a többi 50 (!) kezdővel együtt. Azért ilyen sok, mert most lesz vége az adóévnek (április elején), és ilyenkor mindig sokkal több munka van, ezért felvesznek egy csomó embert ideiglenesen. Nekem azt mondták, hogy 3-6 hónap, de a kollégáim szerint várhatóan csak május végéig fog tartani, szóval meglátjuk.
3 napos tréninggel kezdtünk. Ennek voltak szebb és kevésbé szép pillanatai számomra. Az oktatók nagyon jófejek voltak, és végülis a 6 fős kis csapatom is. Csak a mellettem ülő lány ment már a végén az idegeimre, mert szó szerint be nem állt a szája, és nem bírtam tőle koncentrálni. Márpedig nekem kellett rendesen, mert sokszor égnek állt a hajam a szakszavaktól, amiket persze hiába szótáraztam ki, mert az általános jelentésből nem tudtam kikövetkeztetni a pénzügyi jelentést... Szóval mehettem oda a tanárbácsihoz és nénihez, hogy mindenféle kérdéseimmel bombázzam őket, illetve minden szünetemet azzal töltsek, hogy tanuljak. Mert hát hazavinni semmit nem lehet, minden jegyzet szigorúan bizalmas. Úgyhogy kellőképp rágörcsöltem a dologra, szó szerint bele is betegedtem, még mindig köhögök kicsit. Persze a 20 éves kis suhanc csoporttársaim meg nem értették, hogy mit stréberkedek. Mondjuk nehéz ezt egy angolnak elmagyarázni, aki a szótáromat csak cuki kis könyvnek hívja. Mivel nem beszélnek idegen nyelveket, állítom, hogy kb azt sem tudja, mi az. (Amikor jártam angolra, ami konkrétan angoloknak szóló tanfolyam volt, külön fejezet szólt arról, hogy hogy kell használni pl egy szinonima szótárt, hogy ott ABC sorrendben vannak a szavak, és gyakoroltuk, hogy akkor melyik szó vajon melyik után jön...)
Aztán szerencsére mindenkinek igaza lett, hogy nagyon felesleges volt a stressz, amit produkáltam magamnak, mert a munka tényleg egyszerű. Pár napja egyedül dolgozom, és eddig minden rendben volt. És ha véletlen lenne bármi, akkor ott van millió ember, akit meg tudok kérdezni. Szerencsére mindenki tök segítőkész, a főnökök is jófejek.
Az angolom meg remélem sokat fejlődik majd. Mostanában egyre többször veszem észre, hogy angolul gondolkodom vagy inkább hogy angolul beszélek magamhoz:) Múltkor meg Mátétól megkérdeztem az éjszaka közepén, amikor ment ki pisilni, hogy "What's wrong":) Persze ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy jobban tudok angolul, mint magyarul, de még azt sem, hogy meg lennék elégedve az angol tudásommal. Még bőőőőőven van hova fejlődnöm. A 20 éves szlengekkel dobálózó kiscsajok akcentusát pl napokig nem értettem. Sokszor még most is röhögnek valami poénon, én meg röhögök velük, de dunsztom sincs, hogy min. De szerencsére ha odafordulok az egyikhez, hogy akkor ezt most fordítsa le nekem angolról angolra, akkor már megértem általában.
A magyarom viszont tök röhejesen romlik, főleg a helyesírásom. Múltkor a húgomnak leírtam a lyukat pontos j-vel... És nem értettem, min röhög. Meg hasonló értelmes dolgok, ja, és sokszor olyan alapvető szavak nem jutnak eszembe, mint hogy ruhaszárító. A legjobb, amikor Máténak magyarázok, és nem jut eszembe egy szó, amit aztán körülírok, és ő rávágja, hogy tudja, de neki se jut eszébe, és akkor együtt totózunk:) Persze ezzel sem azt akarom mondani, hogy elfelejtenénk magyarul vagy törnénk a nyelvet, de érezhető, hogy nem érnek itt magyar ingerek.
Egyébként vannak rajtam kívül más külföldiek is, de szerintem mindegyik jobban beszél, mint én. Mondjuk nem is csoda, mert van, akinek pl angol a férje, és 17 éve él Angliában, de a legújabban ideköltözött is 5 éve itt lakik. Van 2 lengyel csaj, 1 indiai, 1 portugál (róla az eleján az a hír járta, hogy magyar, de eléggé mellényúlt a tanárom, aki ezt a hírt szolgáltatta) és 1 cseh. És ezek csak akiket ismerek.
Csütörtökön megvolt az első pubozás kollégákkal. Jobban mondva inkább egy bár volt. Összességében tök jól elbeszélgettünk, és megkóstoltam egy nagyon finom epres cidert:) De sajnos azért nem minden volt olyan vidám. Múlt pénteken ugyanis eltűnt egy 22 éves lány. Tőlünk pár száz méterre volt bulizni egy szórakozó helyen a barátnőivel, és hajnali 3kor kiment az utcára (van persze mindenféle városi legenda, hogy miért kihez hova ment), még egy utcai kamerán látni, ahogy bement a közeli nagyobb szupermárket parkolójába, és onnantól nincs sehol. Fél óra múlva egy 15 mérfölnyire lévő erdőből adták le az utolsó jeleket a telefonjáról. Aztán majdnem egy hétig ment a keresés, itt rohangált egy csomó rendőr, a lány "Missing" plakátjával volt szó szerint kitapétázva a környék, az összes létező boltban, étteremben, még autókon is, a munkahelyemen, mindenhol ki volt rakva. Aztán sajnos megtalálták a holttestét egy másik fiújéval együtt elásva Oxford felé egy erdő szélén:( Egy 47 éves taxisofőrt meg elkaptak, őt vádolják. És mivel az egyik kolléganőm ismerte ezt a lányt, és épp akkor ment a BBC Bréking nyúzban, hogy megtalálták, ezért eléggé kiborult szegény, és mindenki bedepresszált. Elég fura érzés, hogy innen rabolták el a szomszédból. Pedig ez egy tök jó környék, eleve ugye Anglia is, az országon belül a déli rész is, meg városon belül is. De ebből látszik, hogy beteg emberek sajnos mindenhol vannak:( És én továbbra sem tervezem, hogy bárhova menjek hajnalban vagy éjszaka.
Volt itt egyébként a piros orr napja. Mindenki beöltözött mindenfélének, még a munkahelyemen is, és jótékony adományokat gyűjtöttek az afrikai szegényeknek. Sőt, a főnökeink még egy táncot is előadtak, és mindenki tortát kajált, szóval nagy buli volt.
Amúgy minden hónap utolsó péntekje dress down day, szóval akkor lehet farmerban nyomulni, a többi napon viszont ki kell rittyenteni magunkat, ami végülis nem baj, mert legalább volt és van alibim, hogy miért kell új ruhákat vennem:)
Szerda este hazafelé kitaláltam, hogy ha már ilyen szép idő van, akkor a vacsoránkat piknik formájában fogyasztjuk el egy közeli parkban. Csináltam hot dogot, és a ház előtt vártam a Zuramat. Nagyon poén volt, lábunk alatt kacsák a tóban, fejünk fölött denevérek, mert a végére már besötétedett.
A dolgozó női szerepbe egészen belejöttem újonnan, viszont most meg a háziasszony szerepben botladozom. Főzni még úgyahogy főztem esténként egyszerűbb dolgokat, de mosogatni..... nem is tudom hány napja nem mosogattam. Van vagy 5. Tudom, ciki. De ma fogok:)
Ja hát a lényeget nem is mondtam. A munka miatt most jól nem mehetek haza:( Úszott a repjegyem, és csak júniusban megyek, akkor is csak 1 szűk hétre... Azért túlélem, de most 10 napig a férjem nélkül kell éldegélnem. Remélem minden rendben lesz, nem szeretek egyedül lenni. Pedig gyakorolhatok, mert Máté november/decemberben Szingapúrba készül 1 hónapra, küldi a cég. Mondtam már?
Valahogy nem akar összejönni nekünk, hogy együtt menjünk haza. Mindig közbejön valami. Sebaj, itt végülis mindig együtt vagyunk.
A szomszéd néni meg pár napja bedobott, egy levelet, hogy a herceg esküvőjére, április 29-re utcabált tervez:) Nagyon poén, le akarja zárni az utcát, és vár mindenkit, aki tudna segíteni a szervezésben, úgyh beajánlkozok:)
Hát ennyi a közelmúlt története. Most megyek, mert be kell fejeznem az ECDL tanfolyamomat. Jó hétvégét mindenkinek!
