Kellett nekem magyarázni, hogy nincs semmi jele a terhességemnek. Egy-két hete szépen beindultak a panaszaim. Olyan érzés, mintha ki akarna nőni a farkam, tágul az egész medencém, aminek egyébként tökre örülnöm kell, hiszen ez azt jelenti, hogy már most tágul a berendezésem, hogy majd 12 hét múlva könnyebben menjen a szülés:) Nem olyan vészes amúgy, de az kifejezetten nem tesz jót, hogy egész nap ülök a munkahelyemen. Vannak napok, amikor úgy nyögök, mint egy 100 éves, vicces. De tényleg nem lehet egy szavam sem, mert eddig a világon semmi bajom nem volt. És ahogy vannak jobb napok, úgy simán lehet, hogy elmúlik az egész. Ha meg nem, az sem baj, csak szülés után ne maradjak így:) Addig is tornázgatok meg járunk úszni:)
A munkahelyemen 2-3 hete eléggé bedurvultak a dolgok, már olyan értelemben, hogy kb egyik napról a másikra a csapat egyik legújabb tagjából az egyik legtapasztaltabb tagjává váltam. Történt is, hogy jött 11 új ember így a csúcsidőszak kezdetén, és egy kolléganőm kivételével az összes tapasztaltabb arc elkerült másik teamekbe. Csütörtökön megtanítottak Quality Checkelni, hétfőtől meg többek között én csekkoltam az újak munkáját, közben 3 másodpercenként válaszolgattam a kérdéseikre. Igazából tökre szeretek másokat betanítani, de azt utálom, amikor közben nem tudok haladni a saját munkámmal, szóval az egyetlen megoldás, ha bemegyek korábban vagy maradok tovább, mert egyébként nem jutok 1ről a 2re. Mostanra szerencsére elég jól beleszoktunk az új felállásba, úgyh már nem olyan vészes, de másfél hét múlva újabb 11 embert kell betanítani, szóval még lesznek izgi részek. Szerencsére a főnököm megdicsért, hogy ahhoz képest, h nemrég tanultam meg, hogyan is kell a többiek munkáját ellenőrizni, eddig össz-vissz 1 hibám volt:))) Az meg kifejezetten vicces, hogy én magyarázok az angoloknak, hogy mit hogyan csináljak, na ezt sem hittem volna, hogy bekövetkezik. De az meg a csúcs, amikor megkérdezem, hogy szeretnék-e, ha először "bemutatnám" nekik, hogyan kell ügyfeleket hívni telefonon, hogy a különböző utalásaikkal kapcsolatban felmerülő kérdéseikre választ kapjunk, és bólogatnak, hogy igen, légyszi most az egyszer még hívd fel helyettünk az ügyfelet:)))
Néha mondom nekik, hogy itt vannak a jegyzeteim, lemásolhatják, de akkor ők meg javítsák ki az angolmat. Ha elkezdem nekik mondani, hogy milyen megjegyzést írjanak vhova vagy kinek milyen emailt írjanak, akkor szó szerint írják, amit mondok, ami szerintem vicces, mert nem hinném, hogy mindent 100%ig helyesen mondok, szóval szoktam nekik mondani, hogy írják a saját szavaikkal.
Ezzel ellentétben volt hülye élményem is, igaz eddig még csak egyszer, de egy bácsi, aki saját bevallása szerint félig süket is volt, megkérdezte tőlem, hogy milyen országból hívom. Nem értette amit mondok az akcentusom miatt. Érdekes, mert máskor nem volt ilyen panasza senkinek, bár előfordul, hogy élőben nem értenek pl dokinál, boltban, tök alap mondatot mondok, és hunyorítanak, a számra fókuszálva, de nem értik. Hát igen, a kiejtésem valóban nem túl helyi:)
A pajzsmirigyes vérvételeim továbbra is elég nyögvenyelősen mennek... Egyszer azt mondják, hogy nem csinálják meg azt a bizonyos hormontesztet, amit az otthoni szakorvosom kér, a másik doki meg simán elintézi. A legközelebbi alkalommal meg azt hiszem, hogy na akkor már tuti menni fog, de amikor az eredményért megyek, akkor kiderül, hogy a labor beintett, és csak azt nézte meg, amit ő akart, a doki hiába adott beutalót a másikra is. Aztán nagy nehezen kikunyizok egy beutalót magánrendelőbe, de hát az is egy kabaré. Odamegyek, az árat azt nem tudják megmondani, mert új rendszer van (ÉÉÉÉÉÉS???), aztán véletlen kiderül, hogy a regisztrációs néni mégis meg tudja mondani, de erről senki nem tud rajta kívül. Mindenki egyesével megkérdezi, hogy minek vagyok én itt, miért nem csináltatom meg ingyen SZTKban. Mondom hát ez egy hosszú történet, érdekli? Szerintem se. Aztán beleköt, hogy nem jó fajta beutalót hoztam, mert az ő speciális beutalójukat kellene kitöltetnem és nem elég a háziorvossal, hanem szakorvossal. Szerintük minek mennék magánba, ha a szakorvos megcsinálná nekem a vérvételt? Aztán kiderül, hogy a doki 1 helyett 2 dolgot ixelt be az űrlapon. Mire mondom, hogy nekem nem kell a TSH hormon, csak az fT4, sztem a doki csak véletlen ixelte be, hiszen annak az eredményét ma kaptam meg, minek kéne megismételni? (Persze az űrlapon nem az van, hogy TSH, hanem hogy pajzsmirigy, ami náluk egyértelműen TSH hormont jelent, nem számít, hogy a pajzsmirigynek van egy rakat más hormonja.... Elég nehéz követnem az észjárásukat...) Szóval közli a nővérke, hogy ő nem húzhatja ki az egyiket, mert hát hogy képzelem én, hogy ő megmásítja az orvos utasításait. Komolyan mondom, vissza kellett fognom magam... Bakker, fizetek nekik egy valag lóvét (55 font/hormon!!!), szóval csinálja, amit mondok, mert ha nem, akkor... csúnyán fogok nézni. Aztán az eredményt nem mondhatják ám meg nekem, nem ám, azt el kell küldeni a háziorvosomnak. És ott sem mondhatja meg nekem a recepciós, ő csak azt látja, hogy megjött-e már, aztán x nap múlva azt, hogy jó-e vagy rossz-e, és akkor még x nap múlva kérjek egy időpontot a háziorvosomhoz, aki nagy nehezen megtalálja az eredményemet (itt is elég kétséges a siker, mert itt is új rendszer van, amihez ők még nem értenek, igaz ezt már kb fél éve mondják), és kegyesen közli is velem, szóval szabad a pálya, néhány hetes késéssel már küldhetem is haza a szakorvosomnak.
A legfrissebb élményem a terheléses cukorvizsgálat. Kedden lett volna, ha megtalálják a vénámat. De nem sikerült. Először megszúrták a bal karomat, semmi. Keresés a jobb karomon, esélytelen, vissza a balra, az persze vérzik, de próba 2, semmi. Kezembe nyomnak egy pohár vizet, hogy igyak, pedig ittam előtte is, de hátha nem volt elég. Várunk, próba jobb kézben, tű forgat masszíroz ááááááá. Semmi. Elkezdik nézegetni a kézfejemet, itt már a gondolattól is rosszul leszek, nem tudom miért, a sima vérvétellel semmi bajom, de amikor látom a kétségbeesett, tanácstalan fejüket, és közelednek a speckó csöveikkel a kezem felé, brrrrr. Ráadásul a kézfejemben sem igérkezett semmi túl bíztatónak, szóval akkor közöltem, hogy szerintem most hagyjuk abba, mert még ha most x-edik szúrásra meg is találja, akkor is 2 óra múlva kezdődhet minden előről. Szóval inkább kivárom a lucky dayemet. Már marhára idegesít amúgy, amikor újra és újra elmondják, hogy jaj de mélyek és vékonyak a vénáim, és hogy olyan vékony a kézfejem.... Mivan???? Nézzen már rám? A vékony meg én egy mondatban???
Mára rendeletek vissza, és mondtam az Uramnak, hogy jöjjön velem. Tudom, hogy gyerekesen hagzik, de nekem tök sokat számít, ha ott van, és megnyugtat. Nem mintha fájna vagy akármi, de tök bestresszelek tőle, hogy nem bírnak mit kezdeni velem. Aztán annyi vizet ittam, hogy mire odaértünk, szó szerint majdnem elhánytam magam. Végül meg lett az eredménye, mert elsőre eltalálta a néni a vénámat. Aztán 2 óra ücsörgés, de akkor már nem bírtam annyit inni, mert teljesen megtelítődtem. Aztán másodszorra már nem volt ennyire egyszerű, újra megszúrt, de szegény vénám nem élvezte, hogy 3 nap alatt negyedszer döfködik. A másik karomban megint nem volt semmi bíztató, úgyh a végére csak behívta a kéz specialistát, aki végülis megcsapolta a kézfejemet.
Szóval megszenvedtem ezért a vérvételért, mostmár csak a lényeg van hátra: az eredmény. Izguloooooook. Mert azért be kell, hogy valljam, azért nem egészen tiszta a lelkiismeretem, hiszen lehettem volna ügyesebb is ezzel a diétával. De azért nagyjából betartottam, és nem is híztam el annyira, szóval remélem nem lesz gond.
Máté továbbra is jár a kisöreggel squasholni. Néha már-már felfejlődik a szintjére:) Múltkor meghívtak minket vendégsébe. Tipikus kis gazdag banda, ház a domb tetején, rálátás az egész környékre. Először beültettek a kilátásos szobába, hogy nézzük a naplementét, aztán szobáról szobára vonultunk abban a marha nagy házban. Van vagy 5 fürdőszoba, szauna és egy millió vendégszoba.
A vicces az volt, hogy Máté néha bemondott egy-két olyan szót, ami nem éppen illett egy 80 éves néni-bácsival való beszélgetésbe a kis arisztokrata környezetben. Mint pl néni mesél vmit, hogy a fiának a főnöke vmi Forma 1es csapatnak a tulajdonosa, mire ő nagy rácsodálkozással közli, hogy No kidding?!:)
Hát mára ennyi, betelefonáltam a munkahelyemre, hogy ma ne számítsanak rám, mert elég volt nekem ez az egész mára, és amúgy is ledolgoztam én ezt a mai napot már előre a túlóráimmal, szóval itthon fogok pihikézni:)
