Mindig kedves vagyok az idősekkel. Most sem volt ez másképp. Épp Máté elé siettem a munkahelyére, amikor megállított egy néni, hogy megkérdezze az időt. Először meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy valaki leszólít az utcán, ezért lányos zavaromban elkezdtem neki mutogatni az órámat. Erre ő is mutogatta az övét, és magyarázta, hogy jajjaj, lehet, hogy lekéste a buszt, hiszen rosszul jár az órája. Az enyémen 35 volt, az övén 30 ugyanis. Hát szóri, gondoltam, meg vigyorogtam is egy ideig, aztán mondta, hogy jaj de mégis ott jön a busz, ezért elköszöntem. Mondjuk szerintem semmilyen busz nem jött, de lehet, hogy csak nem ismerem fel a helyi buszokat:)
Aztán sétáltam tovább, és amikor már nagyon közel voltam, ránéztem az órámra. 12:55. Na akkor még van 5 percem, hogy odaérjek, az pont elég. ŐŐŐŐ...akarom mondani...de mi délben talélkozunk, akkor most mi van, késtem egy órát?.... És ekkor belémhasított a felismerés: hát az én órám még magyar idő szerint jár! Tehát én időben vagyok, de szegény nénivel jól kiszúrtam...:( Remélem már hazaért. Lehet, hogy el kéne mennem megnézni, hátha azóta is ott áll a buszmegállóban? Remélem nem jegyezte meg az arcom, és nem küldi rám a haverjait:) Elég ciki lenne, ha vasárnap mellette ülnék a templomban:)
