ISA party

Igen, ez én vagyok a képen, és igen, szerintem is botrányosan nézek ki:) Pedig csak énekeltem, a srác meg a kollégám, ugrált velem a Living on a prayer-re. És mindez pénteken történt, a munkahelyem által szervezett szezonzáró, úgynevezett ISA (Individual Savings Account) partyn. Nagggyon komolyan vették magukat a szervezők, kibéreltek egy nagy bulihelyet, érkezéskor pezsgő+vörös szőnyeg, a nemtom melyik főmufti ahogy beléptünk, odajött megköszönni a kemény munkánkat, és jó bulizást kívánt, jófej volt:) Ennek megfelelően jól ki is kellett csípni. Szerencsére amúgy is akartam venni magamnak egy ruhát a közelgő 2 esküvőre, szóval abban virítottam, mert amúgy itt nincs semmi hasonlóan puccos göncöm.

Vicces dolog angolokkal bulizni. Méghozzá azért, mert ezek tudják a dalszövegeket, és értik is!! Mármint én is tudom őket, csak a felét szerintem halandzsául, és sokszor elképzelésem sincs, miről énekelek, és csak remélem, hogy épp nem magamat szidom. Bár mostanában egyre többször veszem észre, hogy jaaaa, h ebben a számban erről van szó?

De amúgy valamilyen szempontból az angolok kimaradnak a jóból. Merthát nekünk mindig is ott vannak a jó kis angol számok, amiket nem értünk, és lehet énekelni, h óóó jeee, libacomba, kacsacomba, leveletkaptam lájf, meg az én leszarom (endless summer - Scooter). És ők mire halandzsáznak? És milyen számokba képzelik bele, hogy na ez a szám biztos valami sokkal értelmesebbről szól, mint a magyar számok, amiket értünk, hogy Én úgy szeretlek, de te engem meg méééé neeem?? (Amúgy az angol számok is ugyanerről szólnak) Jaj, én úgy szeretek halandzsázni, mi lesz velem, ha megértem a dalszövegeket, akkor már tényleg csak az Esmeralda betétdalát énekelhetem kamuspanyolul...:(

Természetesen ma egész nap a pénteki buli volt a téma, még meetingen is azt kérdezte az egyik manager, hogy kinek van valami jó pletykája a partyról? Na igen, ez az a rész, amikor röhögök, mert látom, ahogy Davenek megy fel a vérnyomása a kis libáktól, akik ilyen komoly témák miatt tudnak összehívni meetinget. Na igen, ez azért mutatja a munkahely komolyságát, Dave szerint nekem nem itt lenne a helyem, neki meg végképp nem. De én persze nem vagyok elég bátor, h lelépjek, persze amíg nincs más, addig hova is mennék. Meg elvagyok itt, mint a befőtt, maradok hát ameddig lehet:)

És persze mindenki jól berúgott, és ma ezt tárgyalták ki, hogy ki mit ivott (voltak ingyen piák, mindenki kapott tokeneket, és majdnem falkavezérré választottak, amikor az utolsót odaadtam valakinek, mert megjött a férj-taxim, és mentem haza), meg hogy ki mennyire volt részeg. (Mért van az, hogy kb én vagyok az egyetlen, aki jól tudja érezni magát részegség és becsípés nélkül is? )

És az is vicces, amikor egy részeg skóttal beszélgetsz üvöltő zenére. Igen, ezek vicces dolgok.

A főzés nehézségei

Egyik nap arra gondoltam, hogy jól meglepem a Zuramat egy túrós derelyével, amire már olyan régóta vágyik. Neki is álltam, gyúrtam, mint állat, de csak nem akart összeállni. A Horváth Ilona nem tudom hova tette a háziasszony ítélőképességét, de nekem a 2 tojás helyett 5 (!) kellett a megadott lisztmennyiséghez. (Horváth Ilona kontra - Jamie Oliver: 0 - 1, mert Jamie 5 tojása jött be). De mielőtt nagyon leszólnám szegény Ilonát, elmondanám, hogy egyébként mindig az ő könyvében csekkolom az alapdolgokat először, és nagyon sok mindent onnan is főzök, szóval nagyrészt hálával tartozom:)

Szóval nagy nehezen összeállt a tészta, de olyan kemény lett, hogy alig bírtam kinyújtani, ráadásul mivel nem akartam, hogy kifolyjon belőle a túró, ezért olyan gigantikus méretűeket sikerült gyártanom, hogy Máté javaslata szerint inkább túrós pizzának hívtuk, mert ahhoz több köze volt:) Szóval csodák csodájára még mindig van hova tovább fejlődnöm:) Meglepő, nem?:) És milyen uncsi lenne, ha már mindent tudnék...

Mondjuk az angol fiatalokhoz képest még mindig én vagyok Gordon Ramseyné. A legkedvencebb kollégám, Dave továbbra is konyhai kérdésekkel bombáz. (Illetve nem csak azzal, ma már ott tartottunk, hogy én olyan bölcsnek tűnök, meséljem el, szerintem milyen szempontok szerint kell feleséget keresni:). Szóval, a leggyakoribb kajával kapcsolatos kérdések, hogy behoz nekem vmi zacskós kaját, és megkéri, hogy mondjam el, hogy az mennyire egészséges vagy nem, és melyik összetevője milyen hatással lesz rá.

A legjobb mégis a tojásfőzés téma volt. Teljesen kész voltam, amikor bejelentette, hogy ma este megfőzi élete első kemény tojását!!! Dobpergés, harangszó, tapsvihar. Aztán elkezdett kérdezgetni, úgyhogy lépésről lépésre elmagyaráztam neki mindent. De olyan kérdéseket kell elképzelni, hogy és akkor hogyan kell megpucolni? És melyik végén kell kezdeni, és mennyire kell megpucolni? És utána tányérra kell tenni? És fel kell vágni? Vagy tojástartóba? És mivel kell enni? Ki kell lyukasztani a tojás héját tűvel? ??????????? Na, itt megakadtam, gondoltam vmit tuti félreértek. Először azt hittem, hogy meg akarja nézni, hogy megpuhult-e, de nem erről volt szó, hanem neten utánaolvasott, és valami olyat talált, hogy a tojáshéjat ki kell lyukasztani főzés előtt, hogy ne robbanjon fel. Mammamíííja, és ezt így kell megtudnom, hogy üknagyanyáinkig visszamenőleg mindenki robbanásveszélynek volt kitéve tojásfőzés közben. Hát, ezek a csúúúnya magyarok, hol marad a Health and Safety Procedure???? Megyek, és követelek veszélyességi pótlékot!:)

Egyébként komolyan mondom sajnálom szegénykét, hogy semmit nem tanítottak meg neki étkezés terén. De legalább próbálkozik, olyan aranyos, nagyon értékelem az erőfeszítéseit. És elmondanám, hogy ő még egy tök értelmes gyerek is, fősulira jár. Az átlaggyerekek szerintem amúgy még nem is érdeklődnek ezek iránt...

De hogy mást is mondjak Daveről: akármit kérdezek tőle, mindig kideríti előbb utóbb, olyan kis segítőkész, hogy hihetetlen. Tegnap kérdeztem, hogy mi a neve itt a lefolyótisztítónak, erre megkérdezte, hol szoktunk venni tisztítószereket, és estére elküldte facebookon a Tesco honlapjáról a Mr Muscle lefolyótisztítójának a képét:)

Holnap cupcake verseny lesz a munkahelyemen, de már nem volt erőm csinálni... Talán hétvégén bepótolom...És odaadom a szomszédoknak, mert mi ugye fogyózuuuunk......

Hamm

G: - Bocs, hogy nem tudtam csinálni reggelit. Vettél valamit a cégnél?

M: - Igen, egy kerek péksütit, aminek be voltak hajtva a sarkai...

Nem hiába, a sok mérnök ha összedugja a fejét, akkor még a sarkas kört is feltalálja:)