karácsony

Nagyon jól sikerült az első itteni karácsonyunk: ahhoz képest, hogy azt hittük, a kutya sem nyitja majd rénk az ajtót és kettesben kuksolunk majd végig a lakásban (mondjuk ennek is örültünk volna), ehhez képest alig volt pár óra, amit egyedül töltöttünk el, és ebben a pár órában is nagyrészt a családdal skypeoltunk.

24-én még befejeztük a takarítást és főztünk, de azért még jött az ügynökségtől egy fickó (akinek voltunk a koncertjén), mert előző este Máté észrevette, hogy folyik az egyik radiátor, és féltünk, hogy beáztattuk az alattunk lévő lakást, ahol nem lakik senki. De szerencsére nem volt semmi baj.

Szóval, miután minden megvolt és magunkat is puccba vágtuk, nagyon gyorsan megvacsoráztunk. A menü a következő volt: húsleves, gesztenyés-aszalt gyümölcsös pulyka áfonyamártással és rozmaringos krumplival; illetve egy tonna süti: mézeskalács, diós, mákos bejgli (ezt Máté anyukája is küldött), Fantás-túrós süti, Kata-szelet, narancsos-mazsolás, kókuszos és csokis keksz. Persze még úgy is túl sok lett, hogy a felét elajándékoztuk... Dehát annyira be voltam zsongva, mert ugye máskor nem sütök, mert mindig fogyózni kéne.

A vacsi után gyorsan felhívtuk a családot, aztán beadtunk sütit a szomszédnak, majd mentünk a templomba. Volt betlehemes, nagyon édesek voltak:) Rögtön utána mentünk Robertékhez, ahol megint vacsoráztunk, volt kis ajándékozás, sokat beszélgettünk, és még kvíz játék is volt, de mivel az angol tündérmesékről szólt, nem sokat tudtunk hozzászólni... Amúgy összeszámoltam, és összesen 28-an voltunk, ennek nagy része a családjuk. Az egyik fiúnak német felesége van, ennek nagyon megörültem, és gyorsan odamentem hozzá, hogy beszélgessünk. De elfelejtettem előtte átállítani az agyam. és minden mondat felét angolul mondtam.... Nagyon ledöbbentem, hogy ilyen béna vagyok, szóval gyakorolnom kell, nehogy a végén itt elfelejtsek németül! Pedig interjúkon eddig mindig jól ment, de biztos azért, mert azokra rákészültem.

Aztán mire hazaértünk, Pete, a szomszéd bedobott egy lapot, hogy Boldog karácsonyt, és majd menjünk át. De hozzá még nem jutottunk el... Amúgy itt nagy divat a képeslapozás, 30-asával árulják a Wilkinsonsban, meg vannak külön képeslap boltok! Mindenki ad mindenkinek, akivel valaha váltott 2 szót... Ami amúgy aranyos, csak épp vicces, hogy semmi személyeset nem írnak bele, hanem a nyomtatott szöveg alá, h minden jót: Pete. Kb ennyi, és a templomban nagyon vicces, mert még oda sem adják egymásnak, hanem kiteszik egy asztalra, és onnan kell elvenni a nevedre szólókat.

Másnap reggel megint templomban voltunk, majd a lengyel pár jött át, és itt voltak egész estig. Teljesen odavoltak a bonbonoktól és a szaloncukroktól, amit csináltam. A bonbon marcipános-rumos-aszalt gyümölcsös volt, a szaloncukrok pedig több ízben: fahéjas, fahéjas-narancsos, banános-fahéjas, rumos-mazsolás, gyömbéres-barackos és citromos-rozmaringos. Finom volt, de Máté szerint túl extrák, úgyhogy jövőre zseléset csinálok:)

Este meg a szomszéd Rogék hívtak át a családi vacsijukra, az is nagyon jó volt. Kaptunk ajándékba valami gyümölcsös gint, amit a néni csinált, fini.

26-án templom után pedig mi mentünk a lengyel párhoz (Dorota, Damian és a kislányuk Karolina), és egész estig ott voltunk.

Hát ilyen volt a karácsonyunk, jó mozgalmas, alig győzzük kipihenni a fáradalmakat:)

December

Jó rég írtam, úgyhogy gondoltam most bepótolom. Épp szakad a hó kint, pedig már amúgy is volt vagy 10 cm, ami szombat reggelre esett. Nem mintha ez nekünk olyan nagy szám lenne, de az angolok teljesen ki vannak borulva. 3 hete pl lett volna egy karácsonyi karaoke party a templomban, és képesek voltak törölni a rossz időjárás miatt, pedig akkor állítom, h nem volt 5 cm hó se! Úgyhogy most, amikor már lassan 15 van, szerintem lehet, hogy itt még a karácsony is elmarad??? Arról nem is beszélve, hogy állandóan lezárják a reptereket, ezért izgulhattunk, hogy Mari (barátnőm) tud-e jönni. Nem értem, ennyi erővel Európa országainak felében meg kellene hogy álljon mindenféle közlekedés télen! A másik dolog meg amit nem értek, hogy miért nincs téli gumijuk?? Itt panaszkodnak, hogy jaj ez már a 2. tél, hogy ilyen nagy hó és hideg van, de mégsem vesz senki téli gumit, de igazán kapni sem lehet. Meg képesek úgy elindulni, hogy a hátsó ablakon áll a 10 cm hó, több ilyen autót is láttunk. Arról nem is beszélve, hogy senki nem lapátolja el maga előtt a havat, még a forgalmas helyeken sem, (sőt, van ahol műkő van járda helyett, ráadásul lejtőn, nagyon okos ötlet....), állítólag azért, mert ha eltakarítanák, azzal ők megváltoztatnák a járda természetes állapotát, és ha valaki elesik a házuk előtt, akkor az beperelheti őket... Néha úgy érzem, mintha Amerikában lennék, mint a klasszikus történetben, hogy a néni bepereli a mikrógyártócéget, hogy nem írták rá, hogy nem lehet benne macskát szárítani. És meg is nyeri a pert! Tegnap pl azt hallottuk, hogy Skóciában pl nem mondják meg a szülőknek, hogy fiút vagy lányt várnak, még ha akarják sem, mert több esetben előfordult, hogy rosszat mondtak, az ifjú pár elköltött 2 teherautónyi pénzt, hogy mindent beszerezzen rózsaszínben/kékben, és aztán nagyot koppantak, és felháborodásukban persze beperelték a kórházat. Furcsa népség.

Épp most hívott Máté, hogy hamarabb hazaengedik őket a munkahelyről, mert esik a hó!!!!!! Hát nagyon édesek, de azért kicsit röhögnöm kell:) Kicsit olyan, mint régen az iskolában:) Mindenesetre örülök, neki, hogy hamarabb itthon lesz:)

Na, azért írok jót is, nem csak panaszt. Mert összességébe véve az ég világon semmi bajunk nincs az angolokkal. Sőt, kifejezetten kedves, barátságos és - a sztereotípiákkal ellentétben - közvetlen népség. A templomi társaság meg főleg, olyan nagyon örülünk, hogy rájuk találtunk! Minden hétvégén van teázás mise után, mondjuk ez Gainsboroughban is volt, de itt sokkal több ember marad ott, és csak kapkodtam most is a fejem, hogy kivel beszélgessek. Van egy bácsi, azt hiszem már írtam róla, Bill, aki telejsen oda van Mátéért. Meglátott, rögtön jött, hogy hol van Matthew?? Nekem meg mondta búcsúzáskor, hogy már most szeret:) Olyan aranyos, és hihetelen, egy vállalat igazgatója volt, azt hiszem valami mérnök, és így nyugdíjas éveire meg a Tesconak dolgozik fuvarosként heti 2 napot. És nem érzi alantasnak, és nem is a pénz miatt csinálja, hanem csak hogy csináljon valamit. Nagyon szimpatikus ember, az unokái meg nagyon nagyon édesek és gyönyörűek.

Aztán van egy Robert nevű fickó, nahát ő meg a másik. Múltkor csak úgy odajött hozzánk, és meghívott magához, mert hogy januártól lesz egy több hetes program az ő házában házaspároknak. Beszélgetés, ilyenek, gondolom hasonló, mint a jegyesoktatás. Aztán következő vasárnap odajött, hogy feltétlen be szeretne mutatni minket egy lengyel párnak, akik végre egykorúak velünk, van egy 2 éves kislányuk, és nagyon-nagyon aranyosak! Tegnap mise után meg is hívtak magukhoz ebédre, és ott ragadtunk vagy 4 órán keresztül:) Úgy néz ki, hogy velük fogunk karácsonyozni, egyik nap ők jönnek, másik nap meg mi.

24-ére pedig meghívást kaptunk az imént említett Robert nevű fickóhoz, ott lesz az egész családja, leszünk sztem min. 15-en, a lengyel pár, Damjan, Dorota és a kislányuk, Carolina is jön. Kaptunk postán feladott képeslapot, benne a meghívó, fotó a családról, és pontosan leírva, hogy ki kicsoda és kinek a kije. Döbbenetes, hogy milyen rendesek. Hogy ennyire figyelmes legyen, hogy szegény bevándorló, ne legyen egyedül! A felesége mondta, hogy vigyünk személyenként vmi pici ajándékot, és azt fogjuk odaadni egymásnak, így mindenki kap valamit.

És amint említettem, meglátogatott minket Mari, nagyon jó volt, sokat kirándultunk, vásároltunk, és végre napközben sem voltam egyedül! Voltunk megint Weston-Super-Mare-ben a tengernél, Oxfordban, Bathban és a Stonehengenél, meg egy közeli kis városban, Salisburyban. Nagyon tetszett mindegyik hely, főleg így barátnővel:) Mondjuk néha jó hideg volt, de legalább nem esett semmi. Mari eléggé meg volt rökönyödve néhány dolgon, pl az itteniek néha érthetetlen akcentusán, illetve azon, hogy egyesek -5 fokban is lazán nyomják pólóban, vagy rövid gatyában, mások meg kis nyári cipőben mezítláb, esetleg szandálban. Vicces volt hallgatni, ahogy ki van rajta akadva, mert teljesen olyan volt, mintha magamat látnám, amikor kiköltöztem:)

Közben megvolt Máté céges karácsonyi bulija is. Nagyon rápörgött a drága, mert be kellett öltözni, és ő kitalálta, hogy úgy fog, hogy az egyik oldala egy csöves, a másik pedig egy üzletember lesz. Ja, mert a party témája a Metropolisz volt, miszerint bárminek beöltözhetsz, ami egy nagyvárosban előfordulhat. Csatolok egy képet, senki ne ijedjen meg, azóta már helyrejött:) Csak a bojler szerelő nézett rá kicsit érdekesen, mert másnap reggel még mindig féloldalas volt, ami ugye kissé fura látvány... De nem ám mondott volna neki valamit, hogy ja bocsi, tegnap jelmezbál volt, nem! Inkább nekem mondta, hogy menjek ki hozzá én, mert hát neki ilyen a haja. Ja, és taxival kellett lemennie a szervezett buszhoz, mert már nem volt máshogy elég idő, de persze neki sem mondott semmit. Jaj ez a férj:) Sajna tartozékokat, mint én nem lehetett vinni, úgyhogy szegénykém az este nagy részében egyedül ücsörgött, mert már a taxiba beüléskor sikerült kiszakítania a gatyáját, és a party közben ez csak rosszabb lett, úgyhogy inkább beült a sarokba, mintsem hogy táncolni kezdjen, mert félt, hogy mindenki a kilógó alsógatyáját fogja bámulni:)

Közben meg az említett szerelő úgy néz ki, hogy megcsinálta a fűtést, szóval reményeink szerint talán nem fagyunk már szét többet, legalábbis nem annyira, mint eddig. De azért még Marit szétfagyasztottuk, hogy lássa, milyen nehéz nekünk:)

Meg kaptunk új kerti ajtót is, mert a tönkrement. Ja, és összespanoltam a szerelővel, és mivel kiderült, hogy egy együttesben játszik, ezért Mátét csodával határos módon sikerült elrángatnom, illetve sikerült elvitetnem magam vele a bácsi fellépésére egy hangulatos kis pubba. Szóval nagyon pörögtünk a hétvégén.

Most megyek is, mert a nagy pörgésben nem volt időnk bevásárolni, úgyhogy most megyünk.