Utcabál

És elérkezett a várva vááááárt utcabál:) Elég hűvős-felhős napra ébredtünk, ami azért volt igazságtalanság, mert előtte és utána is sütött a nap, de legalább a beígért eső nem következett be. Reggel 10kor lezárták az utat, addigra mindenki elvitte a járgányát valahova máshova, úgyhogy egy szakadt BMW-n kívül nem maradt egy autó sem az utcában.

Az esküvő előtt levonultunk, és a szomszédokkal együtt berendeztük a terepet: sorba raktuk az asztalokat, székeket, felállítottak mindenféle játszóterepet a gyerekeknek, a karaoke sátrat, illetve feldíszítették angol zászlókkal a házakat (meg Kate-Williamessel) (mi jól nem vettünk semmi ilyet, nem vagyunk elég nacionalisták??). A szomszéd néni Dephni, aki Ausztráliában nőtt föl, kilógatott az ablakon egy nagy ausztrál zászlót, szóval ennyi erővel mi kilengethettünk volna egy magyart is:)

A férjuram persze kitalálta, hogy ő még mindenképp szeretne egy adag virslit az esti BBQhoz (grillezés), úgyhogy elnyargaltunk a Co-opba (közeli puccos bolt). Aztán bennem ott tudatosult, hogy az ifjú pár mindjárt megérkezik a Westminster Abbeyhoz, úgyhogy jobbnak láttam, ha futok haza, mert látni akartam. Szóval "Jövök Kate, és a férjem is jön" felkiáltással hazaszaladtunk.

Az esküvőt tehát mindenki a saját otthonában nézte. Nem tudom otthon ki látta, én itt kötelezőnek éreztem, ha már egyszer állami ünnep van, akkor meg pláne meg kell nézni. Mondjuk én szerintem otthon is megnéztem volna, hiszen mégiscsak történelmi pillanat. Velem ellentétben a munkahelyemen pl. kb mindenki bement túlórázni, és magasról tettek az ifjú párra. Ja, és tőlem kérdezgették, hogyha ez meg ez a király, de meghal, akkor ki lesz a királynő és különben is, hány éves a kapitány? Mert ezt ugye nekem kéne jobban tudnom...

Szóval az esküvő, szerintem nagyon szép volt, olyan igazi úrias, Kate gyönyörű, William szegény ahogy anyukám is mondta, egyre jobban hasonlít apukájára, mindenesetre nagyon szimpatikus legényke. Itt a BBCn már napok óta ez volt a fő téma ugye, voltak, akik napokkal előtte lesátoroztak az apátságnál, hogy jó helyük legyen, és a herceg előző este kiment köszönni nekik, ami szerintünk nagyon kedves gesztus volt.

Aztán délután újra kezdtek leszállingózni az emberek, és lassan megkezdődött az igaz utcabál:) Volt ott mindenféle játék gyerekeknek: arcfestés, zászlófestés, lövöldözés fiúknak, foci, krikett, karaoke, járdára rajzolás, versenyek. Mi, öregek meg ismerkedtünk egymással. A legtöbb beszélgetés azzal kezdődött, hogy "És te melyik házban laksz?", aztán úgy folytatódott, hogy "És neked hogy tetszett az esküvő?", persze itt mindig Kate ruhája volt a legfontosabb részlet, ami vicces, és az amúgy senkit nem érdekelt, hogy a herceg pl hogy nézett ki. Aztán tőlünk a bátrabbak megkérdezték, hogy honnan valósiak vagyunk, persze az akcentusunk miatt be tudják lőni, hogy Kelet-Európa.

Megismertünk egy fickót, aki eredetileg kínai, de amúgy Malaysiában született, de 4 éves kora óta Angliában él, szóval ő adott tippeket Máté szingapúri útjához:) Aztán van egy apuka, akit én már ismertem látásból a közeli templomból, és vele is lespanoltam. Mesélte, de már tudtam előtte is, hogy elvesztette a feleségét néhány éve, azóta egyedül neveli a 2 gyerekét, és a lánya, aki most 13 éves, súlyos anorexiás:( Szóval mondtam, hogy majd viszek nekik kaját, hátha meghozom az étvágyát... Aztán rajta kívül van még 2 Peter az utcában, az egyik a közvetlen szomszéd, aki egy elég érdekes figura. Kedves meg minden, és nem akar leszállni rólunk, hogy menjünk át hozzá, főz nekünk kaját, stb. És ezt az elmúlt hónapokban már annyiszor elmondta, hogy most már tényleg át kell mennünk valamikor.... De hogy egyedül nem megyek az is tuti, mert elég perverz a figura, olyan poénokat nyom, hogy jaj hát nyugodtan használhatjuk a kertjét, most úgyis felújítja a kerítést, szóval csak "másszunk" át, és üljünk le. Egyedül azt nem akarja, hogy Máté meztelenül mászkáljon, de engem persze szeretne meztelenül látni. Haha. És ott magyarázza, hogy én milyen jól nézek ki így, és egyek többet, mert ő a telt nőket szereti. Én meg csak vigyorgok rá kényszeredetten, hogy ahhaaaa, az jóóó. De a szomszéd csajt megkérdeztem, és neki ugyanezt mondja.

Aztán ott van a harmadik Pete, meg az alkesz felesége, de szerintem mindketten azok. A nő az úgy is néz ki, de a bácsi az tök intelligens fejű, és pipázik, ami szintén olyan intelligenses, ehhez képest úgy be voltak állítva, hogy csodálkoznék, ha emlékeznének a beszélgetésünkre. Nagy büszkén megmutatták a "saját" borukat, amit nagy részeg makogás után kiderült, hogy valami sűrítményből csinálnak... És erre olyan büszkék. Na jó, nem lepődöm meg, hiszen a munkahelyemen pl az egyik srác búcsúbulijára kb én voltam az egyetlen, aki maga csinált kaját, és nem zacskós csipsz-kóla-csoki kombinációval rukkoltam elő, és az egyik csaj teljesen extázisba esett, amikor meglátott az asztalon felszeletelt paprikát, és megkérdezte, hogy ezt ki csinálta???? Ezt én úgy szeretem! Mert náluk ez már konyhai művészet, szeletelt paprikaaaaaaa! Hát mit tanultatok Jamie Olivertől kiscsírák?:)

3. Peter borára visszatérve: amúgy finom volt, bár az ígért vörös helyett fehéret töltött a kissé drunk nőci, de sebaj.

Aztán volt még jópár ember, akivel elcseverésztünk, táncoltam egy kicsit nagyon buzi sráccal is. Mert voltak angol néptáncok, amit ott tanítottak. Persze Mátét lasszóval kellett odarángatnom, és az agyára mentem akkor is, amikor jégkrémtáncot jártam neki, mert hát biztos mindenki minket néz. (A fagyis táncis kocsi is meglátogatott minket)

Rengeteg kaja volt, persze a legtöbb bolti, de voltak, akik csináltak-ezt azt, és láttam egy bácsit (a bal oldali szomszéd fickó apukája), aki evett egyet az almás muffinomból!!! A Rákóczi túróssal persze nem tudom mi lett, ahhoz senki nem volt elég bátor. Az még amúgy Húsvétra készült, és a munkahelyemen is csak a lengyel és a szlovák csaj volt oda érte, ők el is kérték a receptet, de az angolok közül összesen egy csaj merte megkóstolni, ő is kidobta, mert túúúúl citromos.... Dave, a mellettem ülő srác szerint ha nem tudod megmondani nekik, hogy ez mi, mi az angol neve és milyen ízesítésű, akkor senki nem eszik belőle. Hát próbálkoztam a cheesecake-kel, de nem annyira hittek nekem. De mit csodálkozom, finnyás banda, kb 5 féle kaját esznek egész életükben.

Amúgy most nagy projekt van, mert Dave megkért, hogy mondjak neki recepteket: lediktálta, hogy milyen alapanyagokat szeret (még zöldség és gyümölcs is van köztük!!!), azoknak is melyik részét, és adjak neki tanácsokat, hogy mit csinálhatna belőle. A nagy megbeszélés közepén kiderült, hogy még soha nem evett nyers répát, úgyhogy másnap vittem neki répasalátát, amihez egész nap gyűjtötte a bátorságot, de végül megkóstolta, és annyira ízlett neki, hogy hazavitte, és a receptet is elkérte:) Ha tudná mennyi minden van még, ami nem csipsz és nem is kóla!

Beszélgettünk Tonyval, a szembe házból, nagyon kis aranyos. Még a nevemre is emlékezett, pedig decemberben mutatkoztunk be egymásnak. Még amikor Mari itt volt, és pakoltuk a szemetet, akkor jött oda jófejkedni, és közölni, hogy jaj én vagyok az, akit szokott látni meztelen az ablakban... Hahaha, de szerencsére ő nem perverz, ez csak egyszeri poén volt.

Érdekes, mert róla is kiderült, hogy elég keserű a sorsa, mármint anyagilag, mert már nyugdíjas, és el akarta adni a házát, hogy ne kelljen annyi hitelt fizetnie, de nem sikerült neki. Úgyhogy dolgozhat, hogy tovább nyöghesse a lakáshitelt...

Aztán volt BBQ-grillezés, újból egy csomó kaja, volt valami kvíz, sok táncolás, a végén meg tüzijátééék. Nagyon jól sikerült minden, szuper volt a hangulat, igaz a végére már majdnem megfagytunk. De még a városi újság is kijött:) A városban amúgy egy csomó utcabál volt még rajtunk kívül, összesen 25.

Jaj hát hol is kezdjem. Volt itt egy jó idő. Igazából nagyjából jó volt akkor is, amikor a Drága Férj Otthon volt, de miután visszajött, akkor aztán minden virágba borult (nemcsak a lelkem:). Olyan szinten meleg volt, hogy ez itt már konkrétan nyár. És mivel én naaagyon szeretem az ilyen gyönyörű napsütéses időt, és az ilyet nagggyon meg kell becsülni, ezért jól ki is használtuk. Igaz szombaton még dolgoztam néhány órácskát, de utána rögtön indultunk Bristolba. Nagyon hangulatos város, úgyhogy még biztos visszamegyünk várost nézni, most ugyanis az állatkertbe mentünk, meglepetésből, mármint hogy Máté meglepett engem:) A budapesti fővárosi állatkerthez képest elég kicsi és drága, ugyanakkor nagyon gyönyörű parkja van, valami hihetetlen virágágyásokkal. Jópofa volt maga az állatkert is, pont elég volt ennyit nézelődni, mert utána még úgyis lejártuk a lábunkat az IKEA-ban meg egy óóóriási parkban, amiben mindenki BBQ-zott, napozott, focizott, stb, szóval ilyen jó kis fesztivál hangulat volt:)

Vicces volt, mert gyakorlatilag amióta itt lakunk Swindonban, azóta 1 magyarral sem futottunk össze véletlen, kivéve amikor egy magyar zenekar megtalált iwiwen, hogy menjünk el a koncertjükre a város legkedveltebb pubjába. El is mentünk, még anya is jött, mert akkor ők is itt voltak. Hát nem tudom kiket kérdeztek meg, hogy melyik a kedvenc pubjuk, mert ez még magyar szemmel nézve is egy lebuj volt, ennél csak jobbakban voltam. A koncert meg szépen elmaradt, mert a banda lerobbant a kocsijukkal. De a tulaj nagyon kedves volt, és elmondta, hogy mikor lép fel legközelebb magyar banda. Hát augusztusban, a Gipsy band:) Ott a helyünk!:) Na és ekkor a meg nem tartott koncert alkalmából összejött a város minden magyarja, aki számít, és jól nem szóltak hozzánk kb egy kukkot se. Amint belépett 2 srác, Máté megszólal, h ezek magyarok. Erre én elkezdtem hangosan magyarul beszélni, úgyhogy ösztönösen hátrafordultak, bemutatkoztak, aztán otthagytak:) Hát, én ennél nagyobb bandázásra számítottam, de Máté szerint ez várható volt. Aztán meg is néztük itthon, és csak az iwiwen 180 magyar írja azt magáról, hogy Swindonban lakik. És Csabi, aki bemutatkozott, vezető oktató.

Ennek ellenére Bristolban véletlenül 2 magyar párba is belebotlottunk, mindkettőbe az Ikeában. Az egyikük hallotta, h magyarul beszélünk, de a pupillája kitágulásán kívül más nem nagyon volt észrevehető rajta, én meg a pubos élmények miatt már nem vagyok olyan lelkesen barátkozó.

De vissza a jó időhöz. Vasárnap Dorotával és Karolinával kimentünk az egyik parkba piknikezni. Nagyon jó volt, nekem ez az álom vasárnap délutáni elfoglaltság. Sütöttem töltött krokodil-kenyeret, vagyis egy pizzatészta szerűség krokodil alakot öltve, mindenfélével megtöltve. Hát, még gyakorolhatok, mert közel sem lett olyan szép, mint a receptben. De legalább Máté felismerte. Kérdeztem tőle, hogy szerinte mi ez, mire ő közölte, hogy nem tudja, de úgy néz ki, mint egy fejbe lőtt krokodil, aminek én nagyon megörültem, hiszen pont az akart lenni:) Arról meg nem tehetek, hogy valaki fejbelőtte:)

Szóval kifeküdtünk a parkba, ettünk, ittunk, fetrengtünk és játszottunk ilyen tépőzáras-labdás játékot. Karolina is nagyon élvezte, föl-le rohangált a dombon.

Apropó Karolina, a lengyel kislány. Egyre többet beszél, főleg lengyelül mondjuk, de szerintem hamar belejön majd az angolba is. Mondjuk néha még van egy két elszólása, pl. hogy a villát fork helyett fuck-nak hívja, a mellemet meg ball-nak:) De legalább még nem sértődik meg, ha jót röhögünk rajta.

A munkahelyem jó. Semmi nagy változás nincs, ma voltak valami nagy főnökök, asszem talán a bank vezérigazgatója.

A kollégák aranyosak. A mellettem ülő sráccal, Davvel múltkor írtunk egy szerződést, hogy jövőre, ha befejezi a business főiskoláját, és lesz egy jó munkája, akkor felvesz asszisztensének, és megtöbbszörözi a mosatni fizetésemet:)

Amúgy az ő szemében én valami nyúl lehetek, mert állandóan előadja nekem, hogy Gabi (ejtsd. GEB v. GEEBSZ), holnaptól én egészségesen fogok élni!!! Na nem annyira, mint Te!! Nem ilyen saláták, meg uborka. És mindezt az alapján, hogy tettem a szendvicsembe vmi zöldséget. Az az igazság, hogy hozzájuk képest nem nehéz egészségesnek lenni. Chips...elnézést! Crisps kólával és csokival, na meg cukrokkal, gumicukorral, chocolate chip cookival, mindenféle tortával, fánkkal, stb. Szóval az ilyen tartósítószerrel szoptatott gyerekek nem csoda, hogy fennakadnak azon, ha látnak valakit, aki valami olyat eszik, ami természetesen színes... Dave múltkor azt is megdicsérte, hogy milyen jó szendvicsem van, mert az övé mindig szétesik. Édes:)

Szóval nála az egészségesebb annyit tesz, hogy nem iszik több Redbullt és nem megy péntekenként vedelni - ennek köszönhetően nem jön be szombatonként másnaposan túlórázni -, sőt, állítása szerint nem iszik többet:)

Arról nem is beszélve, hogy mindenki édességgel akar kínálgatni, szóval mindenkinek magyarázhatom el, hogy nagyböjt van, és ezért én most nem eszek édességet. Múltkor Dave úgy le volt törve, mert mindenképp akart kóstoltatni velem egy sütit, ami állítólag nagyon finom. De nagy nehezen felfogta, hogy majd 2 hét múlva. Aztán közölte, hogy ő vesz nekem egy csokitojást a böjt után, mert megérdemlem. Csak kérdés, hogy mikor is van vége a böjtnek? Mondom húsvétkor. Aha, és az mikor is van?

Ennek alapján ugye nem kéne meglepődnöm, hogy nagycsütörtökre szervezik a nagy céges partit? Hát, nekik meg azon nem kéne majd csodálkozni, hogy nem megyek el:)

Legutóbb az egyik csaj odajön hozzám, és megkérdezi, hogy kérek-e fudge-t. Nem is gondolkodtam, mert azt hittem, hogy az füge, de azóta kiderült, h az fig. Elég furán is nézett ki, de vettem belőle egy falatot, de amint bekaptam, rögtön rájöttem, hogy ez valami cukros massza. Dave el is kezdett kiabálni a csajnak, hogy "Ne adj neki, böjtöööööööl", de addigra már késő volt:)

Egyébként amikor Máté visszatért, akkor annyi, de annyi ajándékot hozott, hogy nem is igaz, mindenki küldött valamit, szóval jobb volt, mint karácsonykor.

Most megyek alukálni, mert holnap megint 7kor kezdek.

Bye-bye!:D