És ki találja ki, hogy mit kaptam a főnökömtől (jobban mondva mostmár a volt főnököm) szülinapomra ajándékba? Na, tippel valaki? Töpörtyű ízesítésű chipset:) Hát nem jófej?:))) Aztán ezt látva az új csapatom hétfőn meglepett 2 zacskó igazi töpörtyűvel! Nem is tudom, hogyan lehetne ezt a gyönyört tovább fokozni:) Aranyosak voltak amúgy a kollégáim, mert kaptam szép képeslapot, amit mindenki aláírt, és feldíszítették az asztalomat is:)

Egyébként jól sikerült az itthoni szülinapom is, Mátétól kaptam egy Dyson morzsaporszívót, de amikor lemorzsaporszívóztam, akkor felháborodott, hogy ez sokkal több annál, szóval helyesbítve: kaptam valamit, ami sokkal több, mint egy morzsaporszívó és tud morzsát szívni. Meg minden mást is:) Van hozzá cső, és nem kell bedugni a konnekrotbam, szóval csak úgy ripsz-ropsz körbe lehet vele porszívózni. Azt hiszem ez majd gyerekek mellett lesz igazán hasznos:)
Amúgy viccesen indult a nap, mert felébredtünk kb fél 4kor hajnalban, és nem tudtunk visszaaludni. Kb 5ig beszélgettünk meg vergődtünk, aztán Máté kitalálta, hogy ő elmegy a Tescoba, mire mondta, hogy akkor megyek én is, mert nem akarok egyedül lenni itthon. De ő nekem akart venni meglepit, szóval ment a huza-vona, végül mégis elmentem. Vicces dolog ilyenkor vásárolni, csak eladók vannak meg nagy rekeszek és dobozok, meg jó nagy dzsuva, amit csipás szemmel takarítanak az indiaiak.
Aztán hazamentünk, és visszafeküdtünk aludni, és úgy kb 11kor kaptam ágyba reggelit meg virágot:) Aztán este mentünk étterembe meg moziba is.

De most jut eszembe, hogy szerintem még Máté szülinapjáról sem írtam. Mivel neki hétköznap volt, ezért nem volt időnk olyan sok mindenre, de reggel szépen feldíszítettem a szobát, sütöttem a drága kívánságára puncstortát, ami a reakciója szerint olyan jó lett, mint az Etalon Auchanos, ami nem semmi elismerés. Főleg, hogy először csináltam. Meg sütöttem a másik nagy kedvencét, Fantás sütit (jellemző, hogy valami olyat szeret, amiben van valami mű, én meg kardozhatok, hogy rábeszéljem valami egészségesebbre...), ezt a munkahelyére vitte, már amennyi megmaradt belőle, amíg beért:)
Ajándékba színházjegyet vettem, de nem klasszíkus színházi előadás volt, egy számunkra eddig ismeretlen színész-világutazó-kalandor tartott beszámolót a kalandozásairól, jópofa volt.

Ma beugrottunk egy török giroszoshoz és a fickó kedvesen elbeszélgetett velünk. Megkérdezte, honnan származunk, mire mondtuk, hogy Hungary. Erre ő: ÁÁÁ, Magyarisztán? Mondjuk majdnem, MagyarORSZÁG, erre újra: yes, yes, Magyarisztán:) Hát kész, ezen röhögtünk egész hazafelé, hogy Mátét idézve "ázsiai volt kommunista kecskepásztoroknak néztek", amiből mondjuk a volt kommunista be is jött:)

A babával kapcsolatban már nem emlékszem, hol maradtam el a mesémmel. 3 hete voltunk ultrahangon és dec 17én megyünk újra:) Közben volt ilyen-olyan vérvétel meg pisivizsgálat, szerencsére minden eredmény ok volt. Végre megismertem a védőnőmet, aki nagyon aranyos és segítőkész. Be is utalt a kórházba 2 szakorvoshoz, hogy intézzem a cukros meg a pajszmirigyes dolgaimat, és nagy örömömre a terheléses cukorvizsgálat abszolút rendben volt:))))) Persze próbálok továbbra is diétázni, mert jobb a békesség. Bár így is ketonok voltak a pisimben, ami azt jelenti, hogy fogytam/nem eszek elég glükózt:) Mondjuk ízóta volt a szülinapom, amikor konkrétan 1 hétvége alatt visszahíztam a kezdeti mínusz 3-4 kg-ból felet, szóval le kell állítanom magam sürgősen...
A pajzsmirigy vizsgálatot viszont nem tudtam elintézni, kórusban vágták rá a dokik, hogy "not necessary", szerinteük elég egy másik hormont megnézni. Hát jó, kiderítettem hol lehet megcsináltatni magánban, felhívtam őket, közölték, hogy csak úgy csinálják meg, ha hozok beutalót valami dokitól. Mondtam, hogy az itteniektől nincs, de van otthonról, az jóóóó? Mondták, hogy hát na jó, legyen, ha kinyomtatom fejléces papírra. Le is fordítottam szépen, a dokim még ki is egészítette jó nyomatékosan, hogy a 13. héten kell a vizsgálat, nagyon édes, mert már a 16dikon vagyok, de mindegy. Aláírta meg minden, ami kell. El is kirándultam vele a világ végére, erre közölték, hogy mégsem jó ez így, mert mégis csak itteni dokitól jó. Na ott elszakadt a cérnám, mert már nem is tudom, mennyit küzdöttem ezért a szerencsétlen vérvételért, és még  fizetni is hajlandó vagyok, nem is keveset (56 font), szóval akkor mégis mi a bánatért nem bírják megcsinálni? Mondta a néni, hogy hát sajnos itt ez a szabály ebben az országban, mert gondoljak bele, hogy ilyen alapon bárki besétálhatna csak úgy, és mondhatná, hogy szeretne egy vérvételt. Ez tényleg borzalmas lenne, inkább bele sem gondolok. Mondtam neki, hogy tudom, hogy nem az ő hibája, de azért ez egy elég érdekes szabály. Aztán még azt is hozzátette, hogy az még egy dolog lenne, ha megcsinálná, de kinek adná oda az eredményt? Mert azt csak orvosnak lehet odaadni, nekem aztán tuti nem. Nyilván személyiségi jogokat sértene, ha hamarabb látnám a saját vérem összetételét, mint bármi más idegen. Mit gondolnak, hogy félreértem, és öngyilkos leszek?
Ezek után mondtam Máténak, hogy nekem elegem van, vagy nem lesz vérvétel, vagy ő intézze el. Vagy hazamegyek, de ezt nem is gondoltam komolyan, mert nyilván nincs elég szabim, és az egész jobban felkavar érzelmileg, ha hazamegyek nem egészen egy hétvégére, és abból a felét a dokinál töltöm. Inkább ritkábban megyek, de hosszabb időre.
Ezek után Máté kutatni kezdett a neten, és kiderült, hogy 130 fontért (!!!!) el lehet intézni a vérvételt, mindent leszerveznek neked a legközelebbi vérvételvevő helyen, csak be kell postázni a vért és 1 nap múlva meg is van az eredmény. De kinek van erre ennyi pénze, ráadásul szerintem ezt nem is csak egyszer kell megcsinálni a terhességem alatt.
Aztán utolsó próbálkozásnak bejelentkeztem a rendelőbe egy háziorvoshoz, akinél a leghamarabb volt időpont. Előtte még a walk-in-centre-be is bementem, de kiderült, hogy oda is időpont kell, nem tudom, akkor minek hívják walk-in-centre-nek...
És ma eljött a nagy nap, és a történet váratlan fordulatot vett. Be sem tudtam fejezni a történetet a dokibácsinak, rögtön rávágta, hogy nem kell magándoki, megcsinálja nekem ő ingyen is. Kérdezte, hogy ugye azért akarok magánba menni, mert Magyarországon csak ott kapok jó szolgáltatást, mire mondtam, hogy persze, persze, nem akartam mondani, hogy nem, azért mert senki nem akarta nekem megcsinálni ingyen. Szóval olyan boldog voltam, hogy nem is igaz, és olyan aranyos a bácsi, hogy innentől csak hozzá fogok menni! A Jóisten küldte:))))

Tegnap voltunk vendégségben és babáztam, egy 4 hetes babával:) Nagyon édes volt, és most, hogy közeleg a mi babánk születése, még az eddiginél is jobban élveztem a dolgot:))

A férjem egyébmként egyre szociálisabb. Már idézójelben. Múltkor a színházban állunk és épp a ruhatárat kerestük. Volt ott egy annak tűnő rész, de annyira nem ment oda senki, hogy gyanús volt, hogy mégsem az. Mondom Máténak, hogy kérdezze meg. Eddig olcsó kifogás volt, hogy nekem kell mindig beszélnem, mert nekem kell gyakorolnom az angolt, de amióta belejöttem, azóta már én mondom neki, hogy neki kell gyakorolni a szocializáslódást. Erre mi a válasz??? Hogy inkább megnézi interneten az új okos telefonján. Mondom mi van??? Hogy hol van ruhatár? Nem, hogy hogy mondják, hogy ruhatár. TEJÓÓÓÓÓÉÉÉÉG. Aztán elegem lett, és megkérdeztem én...grrrr.
Amúgy nagyon érdekes volt ez is. Az én emlékeim szerint otthon mindig mindenki leadja a kabárját, és szerintem nem is lehet nem leadni. Itt meg... odamegyünk, erre a néni: jééééé, nem gondoltam, hogy jön bárki leadni a kabátot. És valóban, az egész színházban mi voltunk az egyetlenek, akik így tettek. Akkor kezdett mindent kireteszelni, stb, mi meg néztünk, hogy akkor most mi vagyunk a kényelmes-felvágós gazdagok? Mostmár ezt is tudjuk, be is vihettük volna, sőt, egy csomóan még piákat is vittek be pohárba. Ja, és a szünetben betoltak 2 kocsit, amiből fagyit árultak. Én itt még nyáron sem érzek késztetést, hogy ezzel hűtsem magam, dehát akik még télen is szandálba járnak, azok biztos a fagyitól sem fáznak.

Dec 28-Jan 7ig megyünk haza:))))) Szuper lesz. A baba meg már másodszor fog repülni:) Biztos szupi lesz:)