Hát visszatértem a szűk 10 napos otthoni látogatásomból. Nagyon jól éreztem magam, talán túl jól is, mert sajnos megint elég nehéz volt visszajönni:( Nem azért, mert nem jó itt, csak ha hazamegyek, akkor tudatosul bennem, hogy mennyi minden és főleg mindenki van otthon, akiket nem hozhatok ide magammal :( De azért ne essen senki kétségbe, egy-két nap és teljesen visszakattintom az agyam angol üzemmódba, és akkor minden rendben lesz:) Főképp, hogy ugye amint már azt korábban ecseteltem, most eléggé nem azok az idők jönnek, amikor ilyen dolgokon merenghetnék.
Azért megpróbálnám dióhéjban összefoglalni, miket is csináltam otthon. Szombat este értem haza, persze mért is ne 2 órás késéssel, hiszen most kivételesen sietnem kellett volna, nade mindegy... (ja és a csomagom sem tetszett az ellenőröknek, de amint a 13,8 kgból 3 kg-ot fényképezőgép, mobilok, újságok, pulóverek, stb formájában magamra aggattam, akkor már beleegyeztek, hogy fölszállhatok a gépre.) Apuci kijött elém a reptérre, és elszállítmányozott Erikához, ahol is Bea menyasszony lánybúcsúját tartottuk. A mindenféle feladatok, büntetések és megajándékozások után eltaxiztunk a Macskafogóba (a taxizás külön élmény volt, mert én nem is emlékszem mikor csináltam ilyet utoljára:), és konkrétan hajnali 4-ig táncoltunk. Hát ilyet se tudom, mikor csináltam utoljára, meg azt sem tudom, hogy mikor volt utoljára ilyen jó buliban részem. (persze ezt az esküvő rögtön felülírta:) Mivel amint mondottam, nem vagyok egy nagy éjszakázós partyarc mostanában, ígyhát ki is ütöttem magam hazafelé, úgyhogy a dologban jártasabb kishúgom vonszolt haza. (mi lett volna, ha még iszok is?:)
3 óra alvás után megünnepeltük apa és Évi szülinapját, este pedig a templomban találkozhattam kedves ismerősökkel.
A hétfő otthoni regenerálódással, meg természetesen nagyon sok beszélgetéssel telt. Ja, és segítettem apának a fordításban:)
Kedden találkoztam anyósommal, aztán meglátogattuk Évivel Zsuzsit és az édes kis Tordát. Nagyon nagyot nőtt! (mármint nem a Zsuzsi:) Aztán Picuval találkoztam rövid időre. Este Zumbázni mentünk, ami Évi új nagy kedvence, ez egy táncos aerobic féleség, de inkább tánc. Nagyon vicces, úgy éreztem magam, mint egy koncerten:)
Szerdán meggyógyíttattam magam (a doktorbácsi szerint szuperjók a leleteim) meg a laptopom. Ja és a lelkemet is, mert gyónni is voltam. Aztán meg még fodrásznál is voltam.
Csütörtökön bementem a Hörmannhoz vagy 2 órára, de megint kevésnek bizonyult az idő. Azért annyival szerencsére meghosszabbítottuk, hogy Gabóval és Katival elmentünk még sütizni. Ja, és előtte meglátogattuk Barbit és Tibit a nagyon szép új lakásukban.
Pénteken elmentem apával zakót venni. A nap többi részében már nagyban Bea és Gergő esküvőjére készültünk. Pocsék idő volt, és félő volt, hogy másnap is ilyen lesz...
Szombaton a víz továbbra is folyt az égből, de délutánra olyan nagyon szuper idő lett, hogy ennél szebbet nem is kívánhattunk volna. Ráadásul az ifjú párnak már a korábbi fotózáskor is szerencséje volt, mert már akkor is sütött a nap. Odafelé felfújtam egy csomó lufit, apa pedig még otthon összekötött néhány konzervet (az ötleteket Anitáék esküvőjéről nyúltam), hogy ha mégsem lesz jó idő, akkor ilyen módon tudjuk jobb kedvre deríteni friss házasokat. Mikor odaértem, olyan szintű idegesség fogott el, mintha legalábbis én lettem volna a menyasszony. Éreztem, hogy én nem tudok passzív szereplő lenni, ezért megpróbáltam minél többet segíteni. Bea anyukája felvitt a VIP szobába, ahol az ifjú pár készülődött, nagyon szépek voltak!!! Mindkét szertartás gyönyörűre sikerült, Bea el is pityeregte magát a templomban, amin persze mindenki kellőképp meghatódott.
A lagzi meg aztán óriási buliba fulladt, mostmár megnyugodtam, hogy jó zene volt az esküvőnkön, mert túl sok mindenre nem emlékszem belőle, de most ugyanaz a zenekar volt, és szuper bulit csináltak.
Aztán megint 3 óra alvás után vasárnap találkoztam Ágival, sétálgattunk, sütiztünk, beszélgettünk. Délután adtam magamnak még egy óra alvást, és miután Öcsit kikísértem a buszhoz, Erzsikéhez siettem, akivel szintén sétáltunk és beszélgettünk:)
Hétfőn még elintéztem pár dolgot, meg hazajött Évi 4 napos Erdélyi kirándulásából, valamint Gabóval újra találkoztunk kb 10 percre, mert a drága adott nekem egy kis meglepi fülbevalót. Hát nem aranyos?:)
Aztán vissza a reptérre, megint egy óra késés... De nem én voltam a legszerencsétlenebb, mert egy ismerősöm Londonba tartott, és őket már beszállították a buszba, és utána küldték vissza a váróba, mivel akkor jöttek rá, hogy meghibásodott a gép. Mondjuk még épp jókor. És legalább beszélgettünk egy jót vele is.
Máté már a szuper kis verdánkkal várt, amit az otthon töltött időm alatt vett. Nagyon szép, ezüst színű Opel... akarom mondani Vauxhall Astra. Reptérre menet kicsit nem jól állította be a GPS-t, úgyhogy mondta, hogy biztos nagyon szép hegyeken járt, csak semmit nem látott belőlük, mert korom sötét volt. Szerencsére hazafelé megtaláltuk a helyes utat, viszont én ezalatt a pár autó nélküli hónap alatt olyan szinten elszoktam csak az autóban üléstől is, hogy minden alkalommal, amint 10 méteres körzetünkbe kerül egy másik jármű, határozott gyomorgörcs fog el... És ez nem a sofőrök hibája, mert mindenkinél ugyanúgy előjött... Remélem visszafordítható ez a kór.
Mindenkitől bocsánatot kérek, akit nem tudtam meglátogatni, vagy nem töltöttünk együtt elég időt. Sajnos olyan rövid az otthon töltött idő, és olyan sok mindenkivel kéne találkozni. Most is annyi mindent csináltam, h úgy érzem, mintha 2 hónapig lettem volna otthon minimum. Azért próbálok legközelebb mindenkihez eljutni:)
Otthonlétem alatt kiderült egyébként, hogy a cicánk hamvasztásos temetést szeretne, illetve hogy lehet, hogy már híres múzsája vagyok egy híres költőnek, valamint főszereplője egy vagy akár több verseskötetnek. Szóval ha valaki rám ismerne a modern költészetben, az feltétlenül jelezze! Ja és arra is fény derült, hogy hasonlítok a 24 című sorozat 8 (vagy 9.) évad egyik vagánynak ítélt főhősnőjére. Valaki tudja, hogy ki az???
Tegnap voltam virágkötészeten, és nagyon szép asztali díszt produkáltam. (a képen látható) Jövő héten rendes csokrot kötünk! Kár, hogy nem fogom tudni befejezni a tanfolyamot...
Hát ennyi, most pedig jön a lakásnézés, költözés, és az ezzel járó finomságok:) Ja és vannak új szomszédaink, akik épp családi vitában vannak, mert a srác 1 percenként kopog a csajnak a ház különböző oldalán, illetve kiabál neki, gondolom hogy engedje be. Ja és már kutyájuk is van, és úgy csapkodják az ajtókat, hogy én komolyan mindig azt hiszem, hogy összedől a ház. És az eslő napja után levelet is írt nekünk a lányka, hogy ugyanmár ha reggel hajnali fél 8kor fölkelünk, akkor maradjunk csöndbe. Mert hogy ő terhes. Sajnálom szegényt, mert tényleg iszonyat lehet az áthallás, mert szerintem minden léptünkre berezonál az emelet, de mivel semmit nem szoktunk csinálni, ezért nem tudok mit abbahagyni. Ezért is jó, hogy mindjárt költözünk:)
