Töpörtyű

Amikor kiderült, hogy babát várok, rögtön felvettem a kapcsolatot az otthoni endokrinológusommal, aki kapásból elrendelte, hogy szénhidrát diétáznom kell, mert nagyobb esélyem van arra, hogy cukorbeteg legyek, mint az átlagnak. Szóval el is kezdtem a diétát, aminek köszönhetően fogytam is 3-4 kilót, ami biztos jó dolog, hiszen így is túlsúlyos vagyok ugyebár, és ez a babának sem jó.

A diétának köszönhetően viszont elég sokszor éhesen álmodoztam róla, hogy mit is lenne jó enni. Mondják ugyebár, hogy a terhesség alatt vannak bizonyos korszakok, amikor mindenféle kajákról álmodozik a kismama. Na hát nálam szerintem ez még korai lenne, úgyhogy nem is akarom a terhességre fogni, szerintem egyszerűen csak a diéta az oka. (Mondjuk ez alatt a 9 hónap alatt vicces módon mindent rá lehetne fogni a hormonjaimra, de azért próbálok ezzel nem visszaélni és nem bemagyarázni mindenfélét:)

Szóval hogy hogy nem, sokáig volt egy visszatérő álmom. Töpörtyűkrém. De legalábbis töpörtyű. Abban mondjuk biztos voltam, hogy ezt a gusztustalanságot itt tuti nem lehet venni, úgyhogy már az is eszembe jutott, hogy valakivel küldetek a Pennis töpörtyűkrémből, mert konkrétan az volt a vágyam. Aztán valahogy csak visszafogtam magam, de az álmok továbbra sem hagytak nyugodni. Fájdalmamban elmentettem egy kedves képet a laptomomra háttérképnek egy nagy tányér töpörtyűről.

Aztán ma kérdezgetni kezdték a kollégáim, hogy van-e valami gusztustalan kaja, amire a terhességem alatt már rágerjedtem. Mondtam nekik, hogy mi az, és hogy ezt itt tuti nem lehet kapni. Mire közölték, hogy dehogynem. Leírták a nevét, mondták, hogy hát nézzem meg a Tescoban, bár lehet, hogy ott csak nagy kiszerelésben árulják kutyáknak, de pubokban a pultnál mindig árulnak kis zacsikban ilyen kis ropogtatnivaló gyanánt. Hát tágra nyíltak a szemeim, hogy mégis hogy gondolják eztet meg, töpörtyűt egy pubban kis zacsiban? Aztán megnyugtatásul közölték, hogy nyugi, nincs benne alkohol. Én biztos voltam benne, hogy tuti nem ugyanarról beszélünk, de azért meggguliztam, amikor hazajöttem, és lám, mégiscsak ez az! Lehet kapni töpörtyűűűűűt:) Vége a kilátástalan álmodozásban. Péntek este letöpörtyűzöm magam a sárga földig:)

Na hát megint jól eltűntem, de lassan minden bejegyzésem így indul, úgyhogy ezen gyorsan át is ugranék:)

Menjünk visszafelé az időben. Kedden ment el Máté anyukája, aki egy hetet volt nálunk. Sajnos én nem tudtam túl aktívan részt venni a kirándulásokban és a vendéglátásban, mert konkrétan épp aznapra, hogy megérkezett, lebetegedtem. Ez nem is nagy csoda, mert a munkahelyemen szó szerint mindenki köhögött és prüszkölt körülöttem. Persze ahogy azt szoktam, jó komolyan vettem magam és beteget jelentettem a munkahelyemen. Igazából fél év alatt most volt ilyen először, szóval nem mondhatják, hogy sportot űznék belőle, meg őszintén szólva nekem most mindennél fontosabb, hogy a babával minden rendben legyen, szóval inkább feküdtem pár napot, hogy semmiképp ne lázasodjak be. Szerencsére nem is lett semmi komoly, de ez a pár nap pihi kellett:)

Máté meg szépen bejárta a környéket anyukájával, aki szegény szintén beteg volt, de hősiesen küzdött, hogy ne döntse ágynak a kór. Kertész létére leginkább a különböző növények, termések és vadon termő gyümölcsök nyűgözték le:) Utolsó nap el is ment szedret szedni, és csinált Máténak sütit. Sajnos aznap sem tudtam vele menni, mert iszonyatosan fújt a szél és nem akartam újra megfázni.
Máté persze kapva kapott az alkalmon, hogy beteg vagyok, és bejárta anyukájával az összes kedvenc kajáldáját meg hoztak take awayt is. Az egyik kedvenc helye a Mr Cod, ahol mindenféle burgert meg társait árulják, és persze a szuper helyi fish and chipset, meg az ő kedvenc Salsa szószosz wrapjét (ez kb olyan, mint otthon egy tortilla feltekerve, megtömve husival meg zöldségekkel). Igazából amit nagyon finoman csinálnak, az a sült krumpli, hmmmm. De azt külön ki kell hangsúlyozni, hogy nem kérünk rá ecetet. És most nem viccelek. Mert ezek a gyökerek ecettel meglocsizva eszik. A McDonald'sban is van kirakva kis dobozokban a ketchup mellé, és ha nem figyelsz, akkor a sült haladat is megöntözik. Lehet kapni só &ecet ízű chipset, sőt, múltkor sikerült beválasztanom egy puffasztott rizst is ezzel az ízzel, hát egy darabot alig bírtam legyűrni, a többit dobtam is a kukába. Hát vannak itt fura dolgok, na.
Ja, és a Mr Cod személyzete, hát hogy is mondjam, nem annyira beszélnek angolul. Ami még addig rendben is volna, ha legalább azt megértené, amit rendelni szeretnék, de múltkor mondtam neki, hogy egy not breaded, azaz nem panírozott, hanem csak sima grillezett husival töltött wrapat szeretnék, mert a szénhidrát diétám miatt az jobb lenne ugye. De nem fogta fel, hiába mutogattunk, magyaráztunk, stb, ő végig azt hitte, hogy a not breaded azt jelenti, hogy nem kérem magát a tortilla részt. És látszott a fején, hogy neki ez magas, hogy milyen wrap az, amit nem teker körbe a kenyér borítással. Szóval a végén azt mondta, hogy érti, de éreztük, hogy ebből nem sok jó fog kisülni, végül kaptam egy BBQ szószosat panírozott husival. Na mindegy, túléltem, de azért elég vicces, hogy még ezeket a szavakat sem bírja megtanulni...

Máté anyukájára visszatérve, szegénynek elég szivacs volt, mert du. 2kor kellett volna indulnia a gépnek, ehelyett este 9:15kor indult. És persze kint volt a reptéren 2-3 órával korábban...

Máté egyébként most van a 2. squash meccsen a 79. éves bácsival, akinek a nevét azóta sem tudjuk. Kiváncsi vagyok, a múltkori 2:1es nyeresége után ma mi lesz az eredmény. Remélem most hagyja nyerni a kisöreget, olyan aranyos:)

Voltunk az első ultrahangon október 1-jén. Akkor a baba kb 2 cm volt, és már volt rendes szívhangja. Kb annyit láttam belőle az ultrahangon, mint Rachael a Jóbarátokban:) Egy szép foltot. Azóta viszont már az irodalom szerint már kb 4-5 cm és e hét végére kifejlődik az összes szerve:) Azt olvasta, hogy már tudja a nyelő mozgást, tudja ráncolni a homlokát és tud kacsintani is. Nyilván nem direkt:)
A munkahelyen is elmondtam, mindenki nagyon örült, aztán tegnap kiderült, hogy az egyik 20 éves kolléganőm is gyereket vár, gyorsan össze is költözött a barátjával. Vicces, mert ő is kb a 11. héten van:) Csak sajnos nem nagyon bírom, úgyhogy nem hiszem, hogy olyan sokat trécselnénk.

Voltam múlt héten a midwifenál, aki ilyen védőnéni és szülésznéni keveréke. Aranyos volt, meg minden, de túl sok minden nem történt. Kitöltött egy csomó papírt, mondta, hogy miket fognak tesztelni a véremben, stb, beutalt az első hivatalos ultrahangra a kórházba, megmérte a súlyom, azt kb ennyi. Nekem azt mondták, hogy hű hát 1 órán keresztül beszélgetünk majd, hogy hogy érzem magam, aggódok-e valami miatt, blabla, na hát ez eléggé elmaradt. Azt mondta, hogy igazából az igazi midwifeom most szabin van, úgyhogy majd ő fel fog hívni, és majd kijön a lakásomra, nem tudom minek, és vele befejezzük a dolgokat, amit az első alkalommal kéne. Na hát a néni azóta sem hívott, szóval nekem kellett utána koslatnom, kiderült, hogy a másik helyettesítő néninek nem volt hozzáférése a rendszerhez, úgyhogy nem írt rólam semmit, úgyhogy nekem kell most mindennek utána járnom. Ráadásul kedden voltam vérvételen, és hát mit mondjak, nem voltam éppen elragadtatva.... Nem is volt szimpatikus a nővérke, de az még egy dolog, mert szerintem olyan béna volt, hogy jaj. Leülök a székbe, rögtön rámripakodik, hogy ittam-e eleget. Hámondomizé. Ja. Vagy mittomén. Jó, tény, hogy nem ittam tudatosan litereket, de ahogy utólag visszagondoltam, az ő általa emlegetett 1 pintet tuti megittam. Aztán elkezdett rémisztgetni, hogy jaj hát olyan izzadtnak tűnök, nincs melegem? Akkor még semmi bajom nem volt, de melegem meg főleg nem.
Na aztán fogta magát, és beledöfött mindkét karomba, mondván hogy ő nem szereti hazaküldeni az emberket, de egyszer sem találta el normálisan a vénámat. Jól elmondta, hogy ez az én hibám, mert nem ittam eleget, aztán megszúrta a másik karomat, ahonnan már jött a vér, erre közölte, hogy ezt az életben nem találta volna ki, hogy pont ebből fog. Na gondoltam, ez a dolgod, legalább nem magyarázz. Aztán az 5. üvegcsénél elfogyott a vérem, erre elkezdett nekem agonizálni, hogy jaj hát most ne hagyjam cserben, meg a vénám se, és pedig már csak ez az egy cső van, és ez egy nagyon fontos vizsgálat, gyerünk.... Aztán ott masszírozta az ereimet, benne a tűvel, forgatta benne a tűt, stb, brrrrrr. A végén közölte, hogy hát így is tovább tartotta bennem a tűt, mint kellett volna, szóval akkor most kihúzza. Végre vége lett, erre elkezdi nekem mutogatni a kis fiolát, tele a véremmel, hogy nézzem csak, itt van a határ, és nekem pont alatta van, hát, reméljük meg tudják csinálni... Komolyan mondom, nekem semmi bajom nem szokott lenni vérvétel alatt, de ez a nő úgy kiakasztott, hogy a végére teljesen beszédültem. Mondtam is neki, hogy le kéne feküdnöm, kb 3 lépésre volt is egy ágy. Mire ő, hogy azt nem lehet, mert elájulok út közben. Aztán csak rádumáltam, hogy de, de azért leszúrt, hogy mért nem szóltam előre, nyugodtan lefekhettem volna. Hát gondoltam magambam, csak azért nem, mert nem gondoltam, hogy ilyen béna vagy. Komolyan mondom, el kéne őket küldeni gyártelepre, ahol egy néni egy nap kb kétezer ember vérét veszi le, és ideje nincs magyarázni. És nekem mindig megtalálták a vénámat, oké, mondták néha, hogy nem egyszerű, de a tapasztaltabbak mondták, hogy semmi gáz. Ő meg külön megjegyzést tett rám a rendszerben, hogy nagyon mélyen vannak a vénáim és nagyon nehéz ém engem megcsapolni. Azóta mindkét karomon kékes lila foltok, nyilván azt el is felejtettem, h nyomni kéne utána, ő meg tojt szólni, nem csodálkoznék, ha nem is tudná. Az jobb karomat elig bírtam kinyújtani egy napig. Szóval eléggé kiakadtam, és nem bánnám, ha legközelebb ez a néni szabin lenne, amikor vérvételre megyek.

Szóval összességében eddig nem vagyok elragadtatva az egész terhesgondozástól. Remélem csak szerencsétlen voltam. És még előttem van egy-két kemény menet, hogy elintéztessem a vérvételeket, amit az otthoni endokrinológusom kér, mert ha nem, akkor mehetünk magánba, amire a gatyánk is rá fog menni.

Na de hogy jót is írjak:)

Múltkor mentem a gyógyszertárba, ahova minden hónapban megrendelik a gyógyszereimet: van 2 állandó gyógyszerem, amit egyszer kellett feliratnom, leadnom a receptet a patikában, és azóta minden hónapban annyi a dolgom, hogy felmarkolom őket. Ők elmennek nekem érte a háziorvosomhoz, feliratják vele, megrendelik, és még csak fizetnem sem kell semmit, mert a pajzsmirigybetegeknek itt minden felírt gyógyszer ingyenes. Szóval épp a gyógyszertárban voltam, mikor is az egyik gyógyszerész kérdezte, hogy van-e egy kis időm. Beültünk egy kis szobába, ahol elkezdte kérdezgetni, hogy úgymond minden rendben van-e a gyógyszerszedésemmel kapcsolatban, tudom-e, hogyan és mikor kell bevenni, tudom-e, hogy mire való egyáltalán, van-e valami panaszom, meg úgy egyáltalán, tud-e segíteni valamiben. Szóval le voltam nyűgözve úgymond, mert szerintem tök profi volt.

Ja, és ha nem lenne a pajzsmirigy betegség miatti ingyenességem, akkor most kaptam egy másik kártyát, ami azt jelenti, hogy mostantól a gyermekem egy éves koráig minden ingyenes, amit felírnak nekem, illetve a gyerekeknek is. Utoóbbit nem tudom meddig. A vicces mondjuk az, hogy szerintem itt nem írnak fel semmilyen gyógyszert, max ha haldokolsz, úgyhogy olyan nagy előnyöm azért nem származik belőle:)

És még mindig van pozitívum:) Már kétszer voltunk Mátéval a swindoni szeméttelepen. Itt szelektíven gyűjtenek egy csomó fajta szemetet, mi többek között a kanapénkat vittük a kert végéből, feldarabolva. Komolyan mondom, hogy fantasztikus élmény volt. Egy csomó ember tömörült ott szombat délelőtt, hogy a különböző szemeteit szépen kidobálja, tök ingyen. Számomra döbbenetes, hogy ezt így is lehet, és nem is hiszem, hogy így túl sok embernek van kedve csak úgy ledobni a szemetét az erdő szélén, hiszen ledobhatja ide. Szerintem ennek mindenhol így kéne mennie, számomra itt kezdődik a környezetvédelem, és így lehet az embereket rászoktatni a jóra. Persze ehhez nyilván tudni kell az önkormányzatnak működtetni a telepet.

Mostanában egyre hidegebb van, de az emberek ezt szokás szerint nem akarják tudomásul venni, és 10 fokban lazán rohangálnak papucsban. Mondjuk az még hagyján, tavaly, amikor Mari itt volt decemberben, akkor a hóban is mentek egyesem szandálban, szóval nem tudom, mit vagyok kiakadva. Valahogy nem bírom megszokni.

Ja és a legújabb hír, hogy ma meghosszabbították a szerződésemet júliusig:) Nem minntha addig maradnék ugyebár, de ezek szerint van rá remény, hogy maradhatok, amíg szeretnék.

Na épp eleget rizsáztam mára. Puszi mindenkinek:)