És igen, megkezdődött a visszaszámlálás, hihetetlen, de már csak 5, azaz 5 hét van hátra a kiírt időpontig. A probléma az, hogy még mindig nem bírom felfogni az egészet... Nagyon izgatottak vagyunk, de ugyanakkor kissé befosatós is a dolog, hogy mostmár nincs visszaút, mindjárt szülők leszünk!!!
Csütörtökön letettem a lantot, szépen elbúcsúztattak a munkahelyemen, nagyon aranyosak voltak. Kaptam egy teherautónyi ajándékot, amit haza sem bírtam vinni magam, úgyhogy hívnom kellett Mátét. Ruhák, játékok kencék, képeslapok, virágok, nincs is annyi vázám amibe bele tudnám tenni mindet... Ja, és az egyik lány, akivel jó barátok lettünk, Sophie, feldíszítette az asztalomat, sütött cupcake-et, mindegyiken egy betű, és így kiírta, hogy Baby Horvát. Még ékezet is volt az Á-n ,hoppá! Meg a plafonból is lógott egy baby horvát felirat, a monitoromon meg egy baby on board tábla, az egész asztal meg csupa csillám, kék-rózsaszín-fehér lufik...
Délutánra konkrétan annyi minden összejött, h nem bírtam már elférni a cuccoktól. Elég zavarbaejtő kezdett lenni a helyzet, nem számítottam ekkora felhajtásra, max egy-két képeslapra. Mondtam is a főnökömnek, h Brian, én ma nem tudok normálisan dolgozni, mert 5 percenként idejön vki elköszönni és fél óráig marad:) Erre mondta, h jóvan, hát ez a nap erről szól és különben is, mégis mit tudna velem csinálni, kirúgna, vagy mi?:) Jófej gyerek.
Pénteken megjött a gyerekbútor, Máté összerakta, kitakarította a szobát, én meg elkezdtem kimosni a ruhákat, vasalni, bepakolni, stb. Nagyon tuti kis szobája lesz, bár eleinte azért mellettünk fog aludni.
Tegnap voltunk ultrahangon a placentám miatt. A baba saccolt súlya már 2730 gramm!!!!!!!!! Azt hittem lehidalok, nem gondoltam, hogy már ekkora:) Szerencsére minden rendben van. Az mondjuk vicces volt, hogy az ultrahangos néni csak a placentámat felejtette el megnézni, és ha nem szólunk neki, akkor fel sem tűnik neki, hogy igazából ezért vagyunk itt... Na mindegy, végül megnézte, és azt mondta, hogy rendben van, feljebb mászott, a baba feje meg már lejjebb van, szóval nincs útban, szülhetek természetes úton, legalábbis ez nem lesz akadály. Mondta, hogy hát azért nem is jutott eszébe, hogy nézze, mert tökre nem volt mélyen.
Még rengeteg tervem van a hátralévő időre, pakolászás (még konyhaátrendező projekt is van, meg a vendégszobát is fel kell számolni, hiszen annak a helyén van a gyerekszoba), varrás, kötés, testi-lelki készülődés:) Remélem nagy részére még marad időm. Persze arra is fel kell készülnöm, ha előbb jön a baba, össze is rakom ma a csomagomat, de azért bízom benne, hogy egy ideig még nem kell. Meg ez az egész csomagosdi elég vicces számomra, ha minden jól megy, akkor egyet alszok a kórházban, a kórház kocsival 10 percre van, akkor meg minek pörögnek rá ennyire erre a csomagra? Sztem hamarabb hazaküldenek, minthogy hozzányúlnék, de mindegy.
Babóci legújabb szokása, hogy állandóan csuklik, napjában van, hogy 3-4-5-ször is, vicces:)
Amúgy jól vagyok, kicsit kényelmetlen már az éjszakai alvás, meg néha elfáradok, de nem vészes. Mostmár megengedtem magamnak azt a luxust is, hogy kétszer egymás után aludtam délután! Nem mintha ez még eddig soha nem fordult volna elő, de olyan, hogy Máté "dolgozik"(=szekrényt szerel) én meg alszom, na olyan még nem igazán volt szerintem. Olyan volt sokszor, hogy este én bealudtam TVzés közben.
Szegény apajelölt viszont egyre nehezebben bírja a strapát így a harmadik trimeszterben a végéhez közeledve. Fel is hívja sokszor a figyelmemet, hogy hát legyek tekintettel az ő gyönge testére, ezért gyorsan intézzük el a kajavásárlást és közben simogassam meg maszírozgassam. És sokszor nem bírja szegény, és ki kell mennie leülnie egy padra (a 100 éves nénik mellé). Nem hiába, fárasztó dolog ez a terhesség egy apának, még az az egy oltári nagy szerencse van, hogy nem neki kell kihordani a gyermeket, mert akkor nem tudom, mi lenne:) Okosan kitalálta ezt a természet.
Mondjuk azt nem tudom, mi lesz, amikor a gyerekünk hisztizik majd vásárlás közben? Akkor együtt hisztiznek majd és kettőt kell szórakoztatnom?
Esténként, mikor hulla fáradtan lefekszem, odajön a kis aranyos, hogy "Hátsimíííííí"!!! Mondom ja, adhatsz, meg masszírozzál is. Ez nem mindig tetszik neki, mert elfárad a kis keze. Hát mondtam, hogy jó lesz, ha edzi a kis kezét, mert a vajúdás alatt ha kell, akkor végig masszírozni fog, vagy felőlem hívhat egy masszőrt is vagy akármi, de én masszíroztatva kell, hogy legyek, ha olyanom van. És ha én edzem az énnemtudom milyen izmaimat az intimtornával, akkor ő meg szépen edze a masszírozóizmait. Nem hiába, a szülés sem egyszerű egy apának:)
Azért csak összehozzuk majd együtt szépen a dolgot:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése