2 hét...

Hihetetlen, de már csak 2 hét van hátra... Illetve azt csak a Jóisten tudja pontosan, hogy mennyi, de sokkal több már nem lehet:) Nem bírom felfogni, és a Zuram se, hogy napokon belül a pici babánkkal fogunk hazaandalogni a kórházból (bár én lehet, hogy mászok majd:).

Mostmár minden megvan, ami számít. Egy-két apróság azért mindig eszembe jut, ami még jól jönne, de ha nem lesz már rá idő, akkor úgy is jó. A kézműves projektjeimet a fontosabb dolgok utánra ütemeztem be, úgyh lehet, hogy azokkal kifutok az időből, hát ez van. De remélem azért még alkotok valamit, most épp fejvédő tervezés-készítés folyik.

Közben belerondít az idilli képbe a fogam, ami Húsvétkor begyulladt. Kaptam rá antibiotikumot, végül be is szedtem, mert sokak szerint rosszabb, ha eljut a babához a gyulladás. Aztán a dokibácsi részben gyökérkezelte, de nem tudja befejezni röntgen nélkül, úgyh most ideiglenes töméssel várom a szüléstn és nagyon reménykedem, hogy kitart addig. Hát nem jött túl jókor, hogy ezen stresszeljek, meg marha nehéz kitalálni, hogy akkor most mit is csináljak, mert sokak szerint pl a röntgen sem lenne nagy szám, mert már a terhesség végén vagyok és nem lenne semmi baja a babának, hiszen nagyon kis dózisú a fogröntgen, de én ismerve magam végig ezen paráznék. A lényeg, hogy sehogy sem jó:) Persze tudom, hogy valakinek ennél sokkal nagyobb baja van, csak én néha hajlamos vagyok elsüppedni a jelenbeli "nyomoromban". Azért remélem minden ok lesz, ha meg nem, akkor meg röntgenezzenek meg, tényleg nem hiszem, hogy nagy bajom lenne belőle.....

A másik nyomorom az alvás. Iszonyat kényelmetlenek már az éjszakák, mindenhol csíp, fáj, rúg. Gondolkodtam, hogy nem lehetne-e kiváltani valahogy? Pl este elkezdek enni és reggelig eszem, az nem jó? Azt még élvezném is és az is feltölt és ha egészséges dolgokat eszem, mint pl dobostorta, akkor még regenerál is. De komolyan, olyan hisztiket le bírok vágni, szegény férjemet kiűzöm a világból a párnáimmal meg a terpeszkedésemmel. De ezek ellenére is sokszor iszonyat rosszul alszom, van, hogy 4szer megyek ki pisilni, pedig én előtte átlag nullaszor jártam. Mire átfordulok egyik oldalról a másikra az biza órák kérdése, de pontosan nem tudnám megmondani, mert közben elalszom a hátamon. Ott meg arra ébredek, hogy agyonnyom a hasam, múltkor is Máté keltett, hogy hallja, hogy mindjárt megfulladok. Előtte meg azt álmodtam, hogy koncerten vagyok és agyonnyomnak, és arra ébredtem, hogy tényleg fulladok. Le kéne magam kamerázni, szerintem jó lennék a vicces videókba:)
Meg persze derékfájás, mostmár ujjdagadás is, asszem most bepótolom minden lemaradásom, mert ugyebár eddig kb semmi bajom nem volt. De nem panaszkodom (bár már túl vagyok rajta), mert szuper dolog a terhesség és bármikor újra bevállalnám! Pedig még nem is láttam a végeredményt:)

Azt hiszem kissé túllelkesekedtem a baba cuccainak előkészítését, mert sikeresen nekiestem az egyik hálózsákjának úgy, hogy végül picit megkeményedett benne a tömítőanyag. Hát ez van.
A vicc az egészben, hogy a baba "sterilizált szobájába" ma olyan lazán betrappolt az ablakszerelő bácsi cipőstül meg koszos munkás gatyástul, hogy nem volt öröm nézni. Végig arra gondoltam, hogy ha ezt az én hites férjem látná. Aztán elmondtam neki telefonba és kétségbe is esett, hogy gyorsan takarítsak ki mindenhol utána.
Itt, Angliában amúgy mindenkinél ez a divat, hogy cipőben járkálnak otthon. Szóval ez nem csak a sorozatokban van így:) Emlékszem, amikor kiköltöztem és jött vmi szerelő és Máté kiadta az ukászt, hogy vetessem le a szerelővel a cipőjét. Én meg mondom jóvan, szépen odanyomtam neki egy papucsot, jelentőségteljesen. Az ürge nézett, mint Rozi a moziban. Aztán átvette, feljött, megnézte amit meg kellett, aztán lement alkatrészért, cipő vissza, bejött, újra papucs, de lent hagyta a kalapácsot, stb. Kicsit sem lehetett kiakadva rám:)

Mit is mondhatnék még. Hogy parázok a szüléstőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőől. Nem, ezt biztos nem mondom, mert halál nyugodt vagyok, hiszen minden rendben lesz, nők milliárdjai szakadtak már széjjel ezen szép alkalomból:) Amúgy ha jó pillanatomban vagyok és pozitívra tudom állítani az agyam, akkor meg nagyon izginek tartom és nagyon de nagyon várom már, hogy lássam a pici babát:)
Mindenki azt kérdezi, hogy mennyire izgulok már, hogy fiú vagy lány lesz-e? Lehet, hogy csak azért mert van ezer más izgulnivalóm, de megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem mondanám, hogy éjjel nappal ezen agyalok. Érdekes, az elején nagyon-nagyon érdekelt, és nyilván most is, de valahogy elfogadtam, hogy csak születéskor derül majd ki, és ez így lesz jó, és azóta nem prögök ezen egy normál szinten felül. Sokan nem értik, de valahol szerintem a nem csak egy dolog, pláne egy kisbabánál, annyi minden más jellemző tulajdonsága lesz, ami szintén nagyon érdekes. Ő egy külön kis egyéniség, függetlenül attól, hogy kisfiú vagy kislány.

Hát ennyi, mindenki szorítson:)