Megyüüüünk!

Múltkor hétvégén úgy volt, hogy elmegyünk Londonba, de mivel kaki idő volt, ezért végül csak pár utcával odébb jutottnuk. A város állítólag legfinomabb fish and chips-ét akartuk megkóstolni, de nem volt szerencsénk, mert zárva volt:( Ücsörögtünk hát a kocsiban, hogy na akkor most hova is menjünk, Máté nyomogatta a GPS-t, mire kiötlöttük, hogy akár haza is ugorhatnánk:) Mármint hazahaza, mert benne van apáék címe is a GPSben:) Máté beadta neki, hogy akkor kalkuláljon, háát, nagyon feladtuk neki a leckét, többzsör is belassult, Máté szerint akkor mászta épp az Alpokot vagy kelt át a chanelen. Közben a rádióban az I still haven't found what I'm looking for ment, amit szerintem szintén a GPS énekelt:) Szóval a végén kiköpte, hogy If possible, make a U-turn, és 24 óra múlva már otthon is leszünk, de előre szól, hogy azért közben még párszor újra fogja tervezni a dolgokat, mert ennyi nem fér az agyába. Mi azért nagyon megörültönk, hiszen akár egy hétvége alatt megfordulhatnánk, még szabi sem kell meg repjegy sem:)) Szóval ki tudja, egyszer lehet, hogy megjelenünk:)

Jaj, hát a fő poént el is felejtettem. Ágival épp a tengerpart felé tartottunk, amikor az út mellett a képen lévő táblát szúrtuk ki. Hát igen, sosem tudhatjuk, mi vár ránk. Mondjuk én egy kis váratlan fegyverropogástól a figyelmeztetés ellenére is betojnék:) Ági mondta, hogy azt hitte biztonságos helyre jött, de ezek szerint akár Afganisztánba is mehetett volna nyaralni:)

Gondolatok a szederről + home + Ági:)

Jaj, hol is kezdjem... Mert már megint nem írtam ezer meg még ezer éve. Dá, dá, dá az ilyen csúnya néninek, mint én. Meg is mondta a Zuram, Tibi, hogy majd jól el fogom veszíteni az olvasóimat, ha így folytatom. És ez úgy szíven érintett, hogy inkább írok is gyorsan, mert hát mi is lenne velem nélkületek, kedves olvasóim? Kérlek, ne vesződjetek el, kelletek a népszerűségi indexem fenntartásához haha:)

Amint látjátok, jól megújult az oldalam:) Komoly stáb munka volt, a Zuram meg én csináltuk! Oldalán dinnyés az oldal, na az az a dinnye, amit én itt a büdös életben nem fogok enni, kivéve persze ha importálnak néhány darabot a bátrak számára, akik meg merik venni (és tudják is mi az, nem csíkos focilabdának nézik). De egy éltem, egy halálom, ha látok, veszek egyet.

Itt egyelőre még a szeder is olyan zöld, mint a méreg, pedig az én teóriám szerint az nem éri el azt az édességi szintet, ami itt már nem érik meg. Itt a nyár csúcspontja az eper, az megérik úgy egy 1-2 hónap késéssel, aztán veheted októberig. A cseresznyét meg nézed a fán, hogy na mindjárt, mindjárt megérik, aztán mégsincs szerencsénk sose:( A meggyet meg azt se tudják, mi fán terem. De hát mit is várnánk errefelé, ahol 15fokos a nyári átlaghőmérséklet, és végig esik az eső... Amúgy ez nem igaz, idén is volt nyár, csak áprilisban, ha előre tudom, akkor megyünk nyaralni, de idén se szólt senki. Ja, meg volt még egy nap nyár, de erről majd mindjárt.

Na, jól elkanyarodtam a témától. Szóval mielőtt úgy tűnne, hogy depressziós vagyok a dinnyehiányos monszunban, hát közlöm, hogy szerencsére nem is:)

Először is: voltam otthon júniusban!!! Gondolom mindenki tudja, de azért leírom a erre tévedő kínaiak kedvéért (csingcsangcsung):)

Hát, amint leszállt a repülő, elkezdtem bőgni, jeee. Aztán bementem Ferihegy 1 iciripiciri épületépbe, ahol valami néni bemondta a hangosbemondóba, hogy válasszuk a Teletaxi szolgáltatásait, és tádádádáááá, megint elkezdtem bőgni. Magyar szó, és érteeeeem:) Be kell, hogy lássam, nagyon megéreztem ezt a kilenc hónap kihagyást. Hazafelé a kocsiból végig kiabáltam, hogy jaj de jó, zöldséges, mini közért, nagyon lelkes voltam:)

Szokás szerint persze nagyon busy voltam, rohangálás a köbön, család, barátok, volt kollégák, meg minden, akit csak sikerült elérnem:) Ja és persze el ne felejtsem az szupermaratoni orvosjáró körutamat. Szerencsére minden rendben van, leszámítva azt, hogy épp akkor sikerült megfájdulnia a fogamnak, amikor hazaindultam, és végig úgy pattogott benne a nyomás a repülőn, mint a kukorica... És még csak nem is olyan fogam, amivel bármit is csinált.

Ja, és persze amiért hazamentem: Réka és Christoph esküvője:) Az ifjú pár azóta már a nászútról is hazatért, nem is olyan ifjúk már:) Szerencsére szép idő volt, és leszámítva hogy valami drága görény feltörte az egyik német vendég kocsiját, jól sikerült. Mondjuk én nem voltam oda a szereplésemért, de Réka szerint mindenki meg volt velem elégedve, meg nekem is hálálkodtak a német vendégek, nagyon hálásak voltak, hogy minden le lett nekik is fordítva, és így tudták, miről van szó. A zenekar meg megint szuper bulit csinált, dehát ez már nem újdonság. Persze megint el kellett nekik magyaráznom, hogy és még mindig nem váltam el... De ha a Jóisten is úgy akarja, akkor augusztusban végre valahára együtt fogunk hazamenni, és Erika és Csaba esküvőjén együtt fogunk megjelenni a Zurammal, nyilvánosan!!!

Jártam a Fővám téri vásárcsarnokban. Tudtam én, hogy egy nagy rakás kaka az itteni zöldség-gyümölcs felhozatal, de hogy ennyire... Azok a karfiolok, énekeltek, majd kicsattantak, és kukoricák, azok a különleges tökök, sárgabarackok, eprek, málnák, és nem is drágán!

Azért jó kis hely ez a Magyarország, mondjon bárki amit akar. Így, hogy nem mindennap járok erre, végigmenni Budapest utcáin, egy gyönyörű napsütéses reggelen, hmmmm... Szerintem nagyon szép, és igazán egyéni a hangulata. Nyilván nem tudnám ennyire értékelni, ha ott élnék, de épp ez a szép az egészben, hogy tudom értékelni!! Még az omladozó házak és a kutaszarszag is mind az otthonérzést erősítették bennem:) Meg hogy ismerősökkel találkozom a 47esen, az Oktogonon... Na ez az, amit soha nem tud nekem semmilyen másik város, ország adni. Miklósról meg nem is beszélve, ott meg 2 lépésenként ismerősbe botlok:)))

Nem sokra rá, hogy hazaértem, jött Ági látogatóba:) Tök jó volt, szerencsére szuper idő volt, pedig jól felkészítettem szegényt, hogy az angol nyárhoz hozni kell Tundrabugyit is. Mondjuk azért annyira nem voltam messze az igazsághoz, mert a nyár csak egy, azaz egy napra nézett be hozzánk. Azt is csak a vendégünk kedvéért, nehogy elmenjen a kedve Angliától, tehát benyomtuk neki a Demo verziót.

Első nap elküldük szegényt egyedül kirándulni, mert ugye a szabikkal igencsak hadilábon állunk. De estére beszerveztünk még egy kis Quiz nightot Dorotaékkal és Robertékkel. Mondanom sem kell, hogy lövésem sem volt a válaszokról a kvízen, úgyhogy nem hiszem, hogy máskor annyira erőltetni kéne a dolgot, kivéve ha a legtudatlanabbat is megajándékozzák:) (Múltkor Robert legidősebb fia mesélte, hogy nyert egy díjat valami golf versenyen, mert ő nyert, csak épp hátulról hehe). Ja, és még 2 kolléganőm szülinapi bulijára is benéztünk péntek este, de csak röplátogatás volt.

Szombaton elmentünk délre a tengerpartra, konkrétan Durdle Doorhoz. Az idő nem volt épp júniusi, de ne panaszkodjunk, hiszen az eső sem esett, és a nyílt víz felett látszott, hogy sütött a nap, szóval ha nagyon akartunk volna, akár be is úszhattunk volna.

Igazából korrigálnom kell, angol viszonylatban igencsak júniusi idő volt...

Nagyon szép volt, egyik kollégámtól kértem tanácsot, hova is mehetnénk, és nem csalódtunk szerencsére. Nagyon szép sziklás part, kékes-zöldes víz, egy gyönyörű íves sziklával.

Hazafelé nagy nehezen találtunk egy jópofa vendéglőt, ahol megestebédeltünk. A kaja nem volt olyan nagy szám, de a nap legalább kisütött:)

Végül megálltunk Salisburyben, megnéztük a katedrálist meg a belváros belét.

Amúgy rájöttem, hogy Angliában lehetne forgatni a Túl a sövényen c. rajzfilmet, mert Máté helyes megfigyelése alapján itt mindig úgy van, hogy amint elkezdenéd bámulni a szép tájat a kocsiból, rögtön jön egy sövény, aminek nem is lesz vége a következő körforgalomig (ami általában mindig 100 méterre van, a GPS néha már maga is unja, úgyh a miniroundaboutokat be sem mondja:). És aztán folytatódik tovább a sövény, szóval semmit nem lehet látni. De legalább nem bámészkodnak a sofőrök, lehet, h ezért van?

Vasárnap templom után Dorotáékkal elmentünk a közeli tavakhoz, kihasználva az egy napos Demo-nyarat, na meg azt, hogy itt van mellettünk Anglia szerintem majdnem egyetlen szabadtéri fürdési lehetősége. Szóval kifeküdtünk a partra, napoztunk, ahogy azt kell (persze semmit nem barnultam, mert jó kislány módjára bekentem magam naptejjel...). Ja, és fürödtünk is!!!!! Issszonyat hideg volt a víz, és a fő poén, hogy úgy kb 6-7 méterre lehetett bemenni a tóba, a tó további 99%-a le volt választva bólyákkal. Így hát ebben a derékig érő vízben tömörült a strandnak az a része, aki be mert menni a jeges vízbe. Úszásról persze ne is álmodjunk, nem mintha annyira vágytam volna rá ilyen körülmények között. A parton pedig úszómester bácsik vigyáztak ránk, nehogy belefulladjunk a kacsaúsztatóba. Asszem már értem, mért járnak sokan a Balatonra...

Ja, és nem volt belépő, csak kilépő:))

Aznap este még elmentünk Ágival a közeli parkokba. Épp marhára magyaráztam valamit, mire egy srác ránkköszönt, h Sziasztok! Na, hát ilyen sem volt még, amióta itt vagyunk:) Elbeszélgettünk, megadta a barátnője nevét, hogy felvehetem a fészbukkon, és akkor majd jó lesz nekünk. Írtam is a csajnak, azóta se válaszolt, hát, így jártam, talán túlélem. Legalább volt annyi a srácban, hogy ránkköszönt, eddig még idáig sem jutottunk el. Na jó, mi sem jeleskedtünk, mert ha nagy ritkán hallunk is magyar szót, na akkor azok tuti olyanok, akikkel otthon sem éppen barátkoznék...

Asszem mára ennyi, majd folytatom még, de ma még sütnöm kell Dorotának egy tortát, szóval jobb, ha lépek.

Ágyő!:)

ISA party

Igen, ez én vagyok a képen, és igen, szerintem is botrányosan nézek ki:) Pedig csak énekeltem, a srác meg a kollégám, ugrált velem a Living on a prayer-re. És mindez pénteken történt, a munkahelyem által szervezett szezonzáró, úgynevezett ISA (Individual Savings Account) partyn. Nagggyon komolyan vették magukat a szervezők, kibéreltek egy nagy bulihelyet, érkezéskor pezsgő+vörös szőnyeg, a nemtom melyik főmufti ahogy beléptünk, odajött megköszönni a kemény munkánkat, és jó bulizást kívánt, jófej volt:) Ennek megfelelően jól ki is kellett csípni. Szerencsére amúgy is akartam venni magamnak egy ruhát a közelgő 2 esküvőre, szóval abban virítottam, mert amúgy itt nincs semmi hasonlóan puccos göncöm.

Vicces dolog angolokkal bulizni. Méghozzá azért, mert ezek tudják a dalszövegeket, és értik is!! Mármint én is tudom őket, csak a felét szerintem halandzsául, és sokszor elképzelésem sincs, miről énekelek, és csak remélem, hogy épp nem magamat szidom. Bár mostanában egyre többször veszem észre, hogy jaaaa, h ebben a számban erről van szó?

De amúgy valamilyen szempontból az angolok kimaradnak a jóból. Merthát nekünk mindig is ott vannak a jó kis angol számok, amiket nem értünk, és lehet énekelni, h óóó jeee, libacomba, kacsacomba, leveletkaptam lájf, meg az én leszarom (endless summer - Scooter). És ők mire halandzsáznak? És milyen számokba képzelik bele, hogy na ez a szám biztos valami sokkal értelmesebbről szól, mint a magyar számok, amiket értünk, hogy Én úgy szeretlek, de te engem meg méééé neeem?? (Amúgy az angol számok is ugyanerről szólnak) Jaj, én úgy szeretek halandzsázni, mi lesz velem, ha megértem a dalszövegeket, akkor már tényleg csak az Esmeralda betétdalát énekelhetem kamuspanyolul...:(

Természetesen ma egész nap a pénteki buli volt a téma, még meetingen is azt kérdezte az egyik manager, hogy kinek van valami jó pletykája a partyról? Na igen, ez az a rész, amikor röhögök, mert látom, ahogy Davenek megy fel a vérnyomása a kis libáktól, akik ilyen komoly témák miatt tudnak összehívni meetinget. Na igen, ez azért mutatja a munkahely komolyságát, Dave szerint nekem nem itt lenne a helyem, neki meg végképp nem. De én persze nem vagyok elég bátor, h lelépjek, persze amíg nincs más, addig hova is mennék. Meg elvagyok itt, mint a befőtt, maradok hát ameddig lehet:)

És persze mindenki jól berúgott, és ma ezt tárgyalták ki, hogy ki mit ivott (voltak ingyen piák, mindenki kapott tokeneket, és majdnem falkavezérré választottak, amikor az utolsót odaadtam valakinek, mert megjött a férj-taxim, és mentem haza), meg hogy ki mennyire volt részeg. (Mért van az, hogy kb én vagyok az egyetlen, aki jól tudja érezni magát részegség és becsípés nélkül is? )

És az is vicces, amikor egy részeg skóttal beszélgetsz üvöltő zenére. Igen, ezek vicces dolgok.

A főzés nehézségei

Egyik nap arra gondoltam, hogy jól meglepem a Zuramat egy túrós derelyével, amire már olyan régóta vágyik. Neki is álltam, gyúrtam, mint állat, de csak nem akart összeállni. A Horváth Ilona nem tudom hova tette a háziasszony ítélőképességét, de nekem a 2 tojás helyett 5 (!) kellett a megadott lisztmennyiséghez. (Horváth Ilona kontra - Jamie Oliver: 0 - 1, mert Jamie 5 tojása jött be). De mielőtt nagyon leszólnám szegény Ilonát, elmondanám, hogy egyébként mindig az ő könyvében csekkolom az alapdolgokat először, és nagyon sok mindent onnan is főzök, szóval nagyrészt hálával tartozom:)

Szóval nagy nehezen összeállt a tészta, de olyan kemény lett, hogy alig bírtam kinyújtani, ráadásul mivel nem akartam, hogy kifolyjon belőle a túró, ezért olyan gigantikus méretűeket sikerült gyártanom, hogy Máté javaslata szerint inkább túrós pizzának hívtuk, mert ahhoz több köze volt:) Szóval csodák csodájára még mindig van hova tovább fejlődnöm:) Meglepő, nem?:) És milyen uncsi lenne, ha már mindent tudnék...

Mondjuk az angol fiatalokhoz képest még mindig én vagyok Gordon Ramseyné. A legkedvencebb kollégám, Dave továbbra is konyhai kérdésekkel bombáz. (Illetve nem csak azzal, ma már ott tartottunk, hogy én olyan bölcsnek tűnök, meséljem el, szerintem milyen szempontok szerint kell feleséget keresni:). Szóval, a leggyakoribb kajával kapcsolatos kérdések, hogy behoz nekem vmi zacskós kaját, és megkéri, hogy mondjam el, hogy az mennyire egészséges vagy nem, és melyik összetevője milyen hatással lesz rá.

A legjobb mégis a tojásfőzés téma volt. Teljesen kész voltam, amikor bejelentette, hogy ma este megfőzi élete első kemény tojását!!! Dobpergés, harangszó, tapsvihar. Aztán elkezdett kérdezgetni, úgyhogy lépésről lépésre elmagyaráztam neki mindent. De olyan kérdéseket kell elképzelni, hogy és akkor hogyan kell megpucolni? És melyik végén kell kezdeni, és mennyire kell megpucolni? És utána tányérra kell tenni? És fel kell vágni? Vagy tojástartóba? És mivel kell enni? Ki kell lyukasztani a tojás héját tűvel? ??????????? Na, itt megakadtam, gondoltam vmit tuti félreértek. Először azt hittem, hogy meg akarja nézni, hogy megpuhult-e, de nem erről volt szó, hanem neten utánaolvasott, és valami olyat talált, hogy a tojáshéjat ki kell lyukasztani főzés előtt, hogy ne robbanjon fel. Mammamíííja, és ezt így kell megtudnom, hogy üknagyanyáinkig visszamenőleg mindenki robbanásveszélynek volt kitéve tojásfőzés közben. Hát, ezek a csúúúnya magyarok, hol marad a Health and Safety Procedure???? Megyek, és követelek veszélyességi pótlékot!:)

Egyébként komolyan mondom sajnálom szegénykét, hogy semmit nem tanítottak meg neki étkezés terén. De legalább próbálkozik, olyan aranyos, nagyon értékelem az erőfeszítéseit. És elmondanám, hogy ő még egy tök értelmes gyerek is, fősulira jár. Az átlaggyerekek szerintem amúgy még nem is érdeklődnek ezek iránt...

De hogy mást is mondjak Daveről: akármit kérdezek tőle, mindig kideríti előbb utóbb, olyan kis segítőkész, hogy hihetetlen. Tegnap kérdeztem, hogy mi a neve itt a lefolyótisztítónak, erre megkérdezte, hol szoktunk venni tisztítószereket, és estére elküldte facebookon a Tesco honlapjáról a Mr Muscle lefolyótisztítójának a képét:)

Holnap cupcake verseny lesz a munkahelyemen, de már nem volt erőm csinálni... Talán hétvégén bepótolom...És odaadom a szomszédoknak, mert mi ugye fogyózuuuunk......

Hamm

G: - Bocs, hogy nem tudtam csinálni reggelit. Vettél valamit a cégnél?

M: - Igen, egy kerek péksütit, aminek be voltak hajtva a sarkai...

Nem hiába, a sok mérnök ha összedugja a fejét, akkor még a sarkas kört is feltalálja:)

Utcabál

És elérkezett a várva vááááárt utcabál:) Elég hűvős-felhős napra ébredtünk, ami azért volt igazságtalanság, mert előtte és utána is sütött a nap, de legalább a beígért eső nem következett be. Reggel 10kor lezárták az utat, addigra mindenki elvitte a járgányát valahova máshova, úgyhogy egy szakadt BMW-n kívül nem maradt egy autó sem az utcában.

Az esküvő előtt levonultunk, és a szomszédokkal együtt berendeztük a terepet: sorba raktuk az asztalokat, székeket, felállítottak mindenféle játszóterepet a gyerekeknek, a karaoke sátrat, illetve feldíszítették angol zászlókkal a házakat (meg Kate-Williamessel) (mi jól nem vettünk semmi ilyet, nem vagyunk elég nacionalisták??). A szomszéd néni Dephni, aki Ausztráliában nőtt föl, kilógatott az ablakon egy nagy ausztrál zászlót, szóval ennyi erővel mi kilengethettünk volna egy magyart is:)

A férjuram persze kitalálta, hogy ő még mindenképp szeretne egy adag virslit az esti BBQhoz (grillezés), úgyhogy elnyargaltunk a Co-opba (közeli puccos bolt). Aztán bennem ott tudatosult, hogy az ifjú pár mindjárt megérkezik a Westminster Abbeyhoz, úgyhogy jobbnak láttam, ha futok haza, mert látni akartam. Szóval "Jövök Kate, és a férjem is jön" felkiáltással hazaszaladtunk.

Az esküvőt tehát mindenki a saját otthonában nézte. Nem tudom otthon ki látta, én itt kötelezőnek éreztem, ha már egyszer állami ünnep van, akkor meg pláne meg kell nézni. Mondjuk én szerintem otthon is megnéztem volna, hiszen mégiscsak történelmi pillanat. Velem ellentétben a munkahelyemen pl. kb mindenki bement túlórázni, és magasról tettek az ifjú párra. Ja, és tőlem kérdezgették, hogyha ez meg ez a király, de meghal, akkor ki lesz a királynő és különben is, hány éves a kapitány? Mert ezt ugye nekem kéne jobban tudnom...

Szóval az esküvő, szerintem nagyon szép volt, olyan igazi úrias, Kate gyönyörű, William szegény ahogy anyukám is mondta, egyre jobban hasonlít apukájára, mindenesetre nagyon szimpatikus legényke. Itt a BBCn már napok óta ez volt a fő téma ugye, voltak, akik napokkal előtte lesátoroztak az apátságnál, hogy jó helyük legyen, és a herceg előző este kiment köszönni nekik, ami szerintünk nagyon kedves gesztus volt.

Aztán délután újra kezdtek leszállingózni az emberek, és lassan megkezdődött az igaz utcabál:) Volt ott mindenféle játék gyerekeknek: arcfestés, zászlófestés, lövöldözés fiúknak, foci, krikett, karaoke, járdára rajzolás, versenyek. Mi, öregek meg ismerkedtünk egymással. A legtöbb beszélgetés azzal kezdődött, hogy "És te melyik házban laksz?", aztán úgy folytatódott, hogy "És neked hogy tetszett az esküvő?", persze itt mindig Kate ruhája volt a legfontosabb részlet, ami vicces, és az amúgy senkit nem érdekelt, hogy a herceg pl hogy nézett ki. Aztán tőlünk a bátrabbak megkérdezték, hogy honnan valósiak vagyunk, persze az akcentusunk miatt be tudják lőni, hogy Kelet-Európa.

Megismertünk egy fickót, aki eredetileg kínai, de amúgy Malaysiában született, de 4 éves kora óta Angliában él, szóval ő adott tippeket Máté szingapúri útjához:) Aztán van egy apuka, akit én már ismertem látásból a közeli templomból, és vele is lespanoltam. Mesélte, de már tudtam előtte is, hogy elvesztette a feleségét néhány éve, azóta egyedül neveli a 2 gyerekét, és a lánya, aki most 13 éves, súlyos anorexiás:( Szóval mondtam, hogy majd viszek nekik kaját, hátha meghozom az étvágyát... Aztán rajta kívül van még 2 Peter az utcában, az egyik a közvetlen szomszéd, aki egy elég érdekes figura. Kedves meg minden, és nem akar leszállni rólunk, hogy menjünk át hozzá, főz nekünk kaját, stb. És ezt az elmúlt hónapokban már annyiszor elmondta, hogy most már tényleg át kell mennünk valamikor.... De hogy egyedül nem megyek az is tuti, mert elég perverz a figura, olyan poénokat nyom, hogy jaj hát nyugodtan használhatjuk a kertjét, most úgyis felújítja a kerítést, szóval csak "másszunk" át, és üljünk le. Egyedül azt nem akarja, hogy Máté meztelenül mászkáljon, de engem persze szeretne meztelenül látni. Haha. És ott magyarázza, hogy én milyen jól nézek ki így, és egyek többet, mert ő a telt nőket szereti. Én meg csak vigyorgok rá kényszeredetten, hogy ahhaaaa, az jóóó. De a szomszéd csajt megkérdeztem, és neki ugyanezt mondja.

Aztán ott van a harmadik Pete, meg az alkesz felesége, de szerintem mindketten azok. A nő az úgy is néz ki, de a bácsi az tök intelligens fejű, és pipázik, ami szintén olyan intelligenses, ehhez képest úgy be voltak állítva, hogy csodálkoznék, ha emlékeznének a beszélgetésünkre. Nagy büszkén megmutatták a "saját" borukat, amit nagy részeg makogás után kiderült, hogy valami sűrítményből csinálnak... És erre olyan büszkék. Na jó, nem lepődöm meg, hiszen a munkahelyemen pl az egyik srác búcsúbulijára kb én voltam az egyetlen, aki maga csinált kaját, és nem zacskós csipsz-kóla-csoki kombinációval rukkoltam elő, és az egyik csaj teljesen extázisba esett, amikor meglátott az asztalon felszeletelt paprikát, és megkérdezte, hogy ezt ki csinálta???? Ezt én úgy szeretem! Mert náluk ez már konyhai művészet, szeletelt paprikaaaaaaa! Hát mit tanultatok Jamie Olivertől kiscsírák?:)

3. Peter borára visszatérve: amúgy finom volt, bár az ígért vörös helyett fehéret töltött a kissé drunk nőci, de sebaj.

Aztán volt még jópár ember, akivel elcseverésztünk, táncoltam egy kicsit nagyon buzi sráccal is. Mert voltak angol néptáncok, amit ott tanítottak. Persze Mátét lasszóval kellett odarángatnom, és az agyára mentem akkor is, amikor jégkrémtáncot jártam neki, mert hát biztos mindenki minket néz. (A fagyis táncis kocsi is meglátogatott minket)

Rengeteg kaja volt, persze a legtöbb bolti, de voltak, akik csináltak-ezt azt, és láttam egy bácsit (a bal oldali szomszéd fickó apukája), aki evett egyet az almás muffinomból!!! A Rákóczi túróssal persze nem tudom mi lett, ahhoz senki nem volt elég bátor. Az még amúgy Húsvétra készült, és a munkahelyemen is csak a lengyel és a szlovák csaj volt oda érte, ők el is kérték a receptet, de az angolok közül összesen egy csaj merte megkóstolni, ő is kidobta, mert túúúúl citromos.... Dave, a mellettem ülő srác szerint ha nem tudod megmondani nekik, hogy ez mi, mi az angol neve és milyen ízesítésű, akkor senki nem eszik belőle. Hát próbálkoztam a cheesecake-kel, de nem annyira hittek nekem. De mit csodálkozom, finnyás banda, kb 5 féle kaját esznek egész életükben.

Amúgy most nagy projekt van, mert Dave megkért, hogy mondjak neki recepteket: lediktálta, hogy milyen alapanyagokat szeret (még zöldség és gyümölcs is van köztük!!!), azoknak is melyik részét, és adjak neki tanácsokat, hogy mit csinálhatna belőle. A nagy megbeszélés közepén kiderült, hogy még soha nem evett nyers répát, úgyhogy másnap vittem neki répasalátát, amihez egész nap gyűjtötte a bátorságot, de végül megkóstolta, és annyira ízlett neki, hogy hazavitte, és a receptet is elkérte:) Ha tudná mennyi minden van még, ami nem csipsz és nem is kóla!

Beszélgettünk Tonyval, a szembe házból, nagyon kis aranyos. Még a nevemre is emlékezett, pedig decemberben mutatkoztunk be egymásnak. Még amikor Mari itt volt, és pakoltuk a szemetet, akkor jött oda jófejkedni, és közölni, hogy jaj én vagyok az, akit szokott látni meztelen az ablakban... Hahaha, de szerencsére ő nem perverz, ez csak egyszeri poén volt.

Érdekes, mert róla is kiderült, hogy elég keserű a sorsa, mármint anyagilag, mert már nyugdíjas, és el akarta adni a házát, hogy ne kelljen annyi hitelt fizetnie, de nem sikerült neki. Úgyhogy dolgozhat, hogy tovább nyöghesse a lakáshitelt...

Aztán volt BBQ-grillezés, újból egy csomó kaja, volt valami kvíz, sok táncolás, a végén meg tüzijátééék. Nagyon jól sikerült minden, szuper volt a hangulat, igaz a végére már majdnem megfagytunk. De még a városi újság is kijött:) A városban amúgy egy csomó utcabál volt még rajtunk kívül, összesen 25.