Mert nekünk ilyen is vanJ Az embert általában az idegesíti, ha a szomszédja folyton-folyvást a függöny mögül kukkolja, aztán ahogy felnéz, a szomszéd (általában néni) rögtön eltűnik. Na ez a szomszéd épp ennek az ellenkezője, hiszen amióta itt lakunk még soha, de SOHA nem nézett fel még csak egy fél pillanatra sem. Pedig én kb egész nap látom a konyhaablakból, és mivel majdnem minden nap főzök, elég sok esélyünk lenne, hogy elkapjuk egymás pillantását. De eddig még nem sikerült. A bácsinak van egy boltja, amiben használt cuccokat árul, sőt, a kertjében folytatódik a kínálat: van ott minden, talán még halott német katona is…(Zsolt, kell valami?:)) De szép rendet tart a holmik között, egész nap pakolászik meg szerelget valamit. Jár-kel az udvaron, de egy pillantást sem vet az ablakunk felé, neeeem, még csak véletlenül sem… De miért??? Milyen ember az, akit ennyire nem érdekel a szomszédja??? Vagy ennyire nem vagyunk érdekesek… Ennek sürgősen utána kellett járnom…
Kapóra jött, hogy van egy porszívónk. Még Máté volt kollégájától vettük, mint ahogy a bútoraink 80%át. Igenám, de ez a csodaeszköz annyira jól ki van találva, hogy a „fején” lévő sörtéket nem lehet behúzni. És mivel a lakásban a konyhát és a fürdőszobát kivéve mindenhol padlószőnyeg van, ezért elég nehézkesen megy vele a takarítás. Nekem mondhatni semennyire, mert nem vagyok olyan mazochista fajta, mint a férjem, aki képes 2,5 órán át irtani a szöszöket - a lakásnak olyan szegleteiből, amiről eddig én azt sem tudtam, hogy léteznek – csak a csővel!!! El tudjátok ezt képzelni??? Centiről centire halad! Nincs olyan piszkocska, aminek megkegyelmezne… De ahogy mondtam, én nem vagyok ez az önkínzó típus, ezért kitaláltam, hogy menjünk, és kérdezzük meg a szomszédot, biztos akad ott egy megfelelő porszívófej, ami nem rabolja el a férjemet alkalmankétn2,5 órára. És ha már arra járunk, akkor megkérdezzük, hogy nem veszi-e meg a 6 ágyunkból az egyiket, mert ennyi azért nem kellJ (ezeket is az ex-kolléga hagyta ránk).
Hát eljött a pillanat: Mátéval átmentünk a bácsihoz, aki nagy szeretettel fogadott minket. Rólam elsőre azt hitte, hogy szlovák vagyok, illetve az akcentusom szerinte olyan, mint a szlovákoknak. (Ezen már nem lepődök meg, mert néztek már lengyelnek és franciának is) Jól elbeszélgettünk, és tényleg nagyon aranyos volt. 2 perc alatt kerített egy porszívófejet, ami tökéletesen ráillett a mi csövünkre. De nem volt hajlandó elfogadni pénzt érte, mert hogy ő úgyis mindig énekel, és ez az ajándékunk, hogy elviseljük. ÁÁÁÁÁ, szóval ő az! Már többször hallottam, hogy egy bizonyos hang énekel több számot is – néha egyet tízszer egymás után, de nem jöttem rá, hogy ő az. Kiderült, hogy esküvőkön meg mindenféle partykon énekel, járja az egész országotJ Mondta, hogy bármikor átmehetünk, ha halljuk őt énekelni, és hallgathatjukJ És azt is megengedte, hogy énekeljek vele! A végén még tényleg utcazenész leszekJ
Búcsúzóul megköszönte, hogy átjöttünk, mert hogy ő már többször felnézett az ablakunkra, de soha nem látott ott senkit, úgyhogy ő azóta nem tudja mi van velünk, amióta Máté beköltözött… Puff. Hát mégis nézett. Mégsem vagyunk érdektelen szomszédok. Jaj de boldogító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése