Azt még nem is meséltem, hogy járok a templomi kórusba énekelni, és mivel ez egy kis közösség (nem túl sok errefelé a római katolikus:), ezért nagyon megörültek nekem. Főleg azért, mert sajnos szinte csak idősek vannak, ezért elkell a fiatal erő. Nagyon aranyosak, és segítőkészek. Gabriel atya Nigériából jött alig egy hónappal előttem, és nagyon megörült, hogy ugyanaz a keresztnevünk (azóta ezt hirdeti mindenkinek). Megkért, hogy segítsek neki a misék előkészítésében. Nem éppen bonyolult feladat, kb 5 perc mise előtt és után. És legalább addig is találkozom angol emberekkel és dumálunk. Persze az sem utolsó, hogy most van időm karitatív munkát végezni a templomban, úgyhogy örülök, hogy csinálhatom. Mise után az egyik nőci mindig meghív kávézni, és vele kb másfél órán keresztül megy a trécselés. Nagyon aranyos nő, tök sokat segít, meg izgi sztorikat mesél, mint pl. h 18 éves korában kolerás lett Izraelben, és azóta nem ehet egy csomó mindent. De amúgy tényleg nagyon nagyon rendes, mindenben segít.
De visszatérve a templomra: vicces, mert az egyik bácsival beszélgetve kiderült, hogy már volt itt egy magyar pap, éspedig Father Horváth. Szóval nagyon jó, mert már majdnem az összes nevemen hívtak itt papot:) De azért remélem, hogy a következő nem Father Edit lesz...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése