Ma megértettem egy munkást. Egy igazi világítómellényes fejénsapkás munkásember volt. Ez azért nagy dolog, mert az én meglátásom szerint az ilyen figurák halálbiztosan nem beszélnek olyan Oxford-Englisht, amit nekem van esélyem megértneni.
Gyanútlanul sétáltam hazafelé, amikor is bátran, mit sem sejtve nyelvi nehézségeimről emberünk hozzám szólt: „Héj paraszt, melyik út megyen itt a helyi komjuniti sopba?” – vagyis hogy van-e errefelé bolt, és lehet-e cigit kapni. Hát én kihúztam magam, felemeltem a fejem, kidugtam a mellem (csak mint ahogy elsőben vigyáz álláskor tanultuk), felemeltem a karom, és legyintettem: igen, arra előre. És remélem cigi is van. Mondhatom állat voltam. Ha begyakoroltam volna se ment volna jobban. Bár lehet, hogy el kellett volna neki mondanom, hogy a cigi ártalmas, halált okozhat meg impotenciát, de mielőtt szónokolni kezdtem volna, angolosan távozott. Szép volt, igaz volt, égből pottyant munkás volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése