Brian élete

Tegnap megint leszólított a szomszéd Brian bácsi, és egy csomót beszélgettünk. Elmesélte a fél életét, én meg az enyémet. Az angolok mindig megdicsérik az angolomat, és eleinte még hittem is nekik, de mostmár nem dőlök be, mert rájöttem, hogy ezt csak azért mondják, mert ők semmilyen nyelvet nem beszélnek, és az ő szemükben az, aki el tud nyögni 2 mondatot a nem-anyanyelvén, az már csúcs. Meg amikor benyomják azt a fergeteges poént, hogy a te angolod jobb, mint az én magyarom, na akkor aztán végképp értem, hogy mennyire kell elszállnom magamtól:)

Aztán egyszercsak kitalálta, hogy ő szerez nekem munkát. Merthogy van itt a másik szomszéd (a soha fel nem néző), és hogy annak kellene valaki, aki segít eladni a millióegy kütyüjét, és én pakoljam fel őket az ebay-re (angol watera kb.), és osztozunk a beáradó milliókon:) Vicces ötlet, majd meglátjuk mi sül ki belőle:)

Aztán az is kiderült, hogy a kutyás szomszédot nem Henrynek hívják, hanem Harrynek (a vezetéknevét még nem tudom, de ahhoz elég idős, hogy Harry Potter legyen:). És azt is megtudtam, hogy szegénynek a múlt héten meghalt a kiskutyája:( Pedig olyan lelkesen sétálgatta...

Hát ennyi, Brian azt is mondta, hogy náluk nem szokás átmenni egymáshoz, hanem csak az utcán jópofiznak, mert nem akarják, hogy a végén nagy pletykaparty kerekedjen az egészből. Hát ugrott a gúlyásleves party... Pedig az Imi megmondta, hogy hívjuk át a szomszédokat:) Ehhez képest a felesége délután meghívott minket, hogy egyszer menjünk át teázni. Úgyhogy most nem tudom mi van, teljesen confused vagyok:) Persze lehet, hogy az utcán teázunk majd:)