Gabi update

Megint rég nem jelentkeztem... Pedig azóta jó sok minden történt:) Persze nyilván a felére már nem is emlékszem...:(

Először is voltunk otthon, végre kettesben. Mondjuk nem voltunk végig együtt, de akkor is sokkal jobb érzés volt így. Természetesen most is főleg a családdal voltunk, meg ahogy ez lenni szokott, most is voltunk egy esküvőn, és találkoztunk barátokkal is. Szerencsére mivel nemrég voltunk otthon előtte is, ezért az orvosjáró körút nem volt olyan hosszú. Sőt, mivel Máté sikeresen megbetegedett, ezért ő csak beköszönt a fogorvosnak...
Sikerült kifognunk az otthoni nyár legmelegebb pár napját, aminek én nagyon örültem, Szilvin kívül én voltam ezzel így egyedül az országban. Még mielőtt visszajöttünk, beszéltem nagynénémmel, Máriával telefonon, és ő mondta, hogy kívánja, hogy azért legyen egy kis átmenet az időjárásban. És így is lett, mert amikor visszajöttünk, akkor kb 25 fokos kánikula volt itten, kemény egy napig, Mária kérésére. Na azóta van 15 esővel, grrrr... De az én kicsi férjem olyan kis optimista tud lenni, ha esik az eső, akkor annak örül, ha süt a nap, akkor meg annak. Szerintem nincs Angliában rajta kívül ember, aki élvezi ezt az időjárást.

Na és a legizgibb dolog a visszautunk után volt, mert kiderült, hogy babát várunk:))) Teljesen biztos voltam benne, még a teszt előtt is. Azóta csináltam több tesztet is, mert itt senki nem igazolja, hogy valóban az vagyok, mindegyik pozitív lett. Ja meg a dokihoz (GP) is bejelentkeztem, de azon kívül, hogy megmérte a vérnyomásom, nem történt semmi. Ja, meg kaptam időpontot a midwifehoz, aki kb védőnő és szülésznő is egyben, de az is csak 2 hét múlva lesz. Jó, tudom, hogy még nagyon az elején vagyok, 7. héten, de akkor is jó lenne, ha legalább valaki annyit mondana, hogy valóban nem képzelgek:) Úgyhogy nem bírom én ki a 12. heti első ultrahangig, szóval megyünk egy magán ultrahangra 2 hét múlva:))
Amúgy jól vagyok, nincs semmi hányingerem, max néha vagyok kicsit fáradékonyabb.
Ja, és hétvégén megvettük a baba első játékát:)

A munkahelyem mostanában elég vacak, visszakerültem a régi csapatomhoz, amelyik tele van 18 év körüli dilinyós kis csajokkal, akik az idegeimre mennek... De annak is örülnöm kell, hogy ma meghosszabbították a szerződésemet október végéig:)

A templomban átírták a mise szövegét, mert eredetileg csak átmenetileg fordították le a szöveget, és most javítottak át egy csomó részt olyanra, mint ahogyan otthon is van, pl: Az Úr legyen Veletek! - És a Te lelkeddel az eddigi kb És Veled is helyett. Ez csak azért vicces, mert végre tudtam már mindent kitéve-betéve, és most kezdhetem előről megtanulni pl kb az egész Hiszekegyet. Nembaj, fejlesztem az Óangolom:)

Máté meg összebarátkozott egy bácsival a mise utáni teázáson, jobban mondva a bácsi barátkozott össze vele. 79 éves, és kiderült, hogy építési vállalkozó, és egy 170 fős cég tulajdonosa és egyben aktív vezetője is. Nem semmi bácsi. És annyira megtetszett neki a Zuram, hogy elhívta squasholni:)))) Hahaha jövő kedden idejön érte, és felveszi kocsival. De még azt is kinézem belőle, hogy lepattogtatja Mátét a pályáról, bár ő ezzel vadul nem ért egyet. Olyan édes volt a bácsi, amikor elővette a határidő naplóját, hogy találjon Máténak egy lyukacskát benne, és nem is volt egyszerű, bakker, tele volt mindenféle programokkal. Nekem 27 évesen nincs ennyi:)

Na mára ennyi, jövök majd az ultrahang hírekkel, ha nem előbb...

És tényleg...

Kiderült, hogy a poénom nem csak poén. Véresen komoly igazság. Kedves kolléganőim felvilágosítottak, hogy a termosztáton a + jel arra utal, hogy kérünk több jégkondit, vagyis hidegebb lesz tőle, a mínusz pedig hogy kevesebbet, tehát ha arra tekerjük, akkor melegebb lesz. De végülis nem értem, miért vagyok ezen fennakadva, mert tök könnyű lenne, egyszerűen csak mindent pont az ellenkezője képpen kell csinálnom, és akkor biztos nem rontom el! :)

Nyaralás az angol riviérán - kitérővel

Még lógok egy bejegyzéssel júliusi nyaralásunkról.

Már régóta nyúztam a Zuramat, hogy nyaralni akarok, mert nem bírom ki a nyarat nyár nélkül, vagyis hogy szükségem van legalább egy minimális mennyiségű napsütés+hőség kombinációra. De úgy rendesen, töményen, mondjuk egy hétig. Szegénynek feladtam a leckét, mert ugyanakkor nincs elég szabim, hiszen most megint elhasználom az összeset a hazaútra.

Szóval Máté úgy döntött, hogy ő akkor kezébe veszi az irányítást (hoppá!), és meglepetés nyaralással készül:) Jejj!! Aztán a nagy készülődése közben javasoltam neki, hogy akkor már szervezheti az egészet a házassági évfordulónkra:)

Így is lett, pénteke indultunk munka után. Alig bírtam kivárni, számoltam vissza a napokat, be is írtam a naptárba, h ! Ó, IÓ, CIÓ...VAKÁCIÓ!!

Odafelé megálltunk egy Burger Kingben vacsizni, és akkor láttuk a hírekben a norvégiai történteket. Akkor még nem egészen értettük, hogy most mi is történt, de az döbbenetes volt, hogy mi tátott szájjal bámultuk a TV-t (BBC breaking news), de a többi angol az "étteremben" olyan szinten leszarták, hogy hihetetlen... Ették a burgert meg a sültkrumplit, mit sem törődve a világgal. Bezzeg most... kitörtek ugye ezek a nevetséges zavargások, hát én olyan szinten ki voltam akadva tőlük. Azért ahhoz képest, ami Norvégiában volt, közel sem nevezném ugye akkora tragédiának, arról nem is beszélve, hogy szerintem nagyrészt maguknak köszönhetik a dolgot, mert hát az angol (túl)jólléti társadalom az kinyalja minden irányból ezeknek az ingyenélőknek a fenekét, így hát mit csodálkoznak, ha egyszercsak visszanyal a fagyi? Ezeknek az embereknek semmi életcéljuk, max annyi problémájuk van, hogy ma melyik helyen egyen fish and chipset, meg hogy hát a fene egye meg, már megint terhes lett, pedig még csak 16 éves, és már tavaly meg tavaly előtt is szült. És eddig azt hitte, hogy csak nem bír lefogyni a második után, de aztán kiderült, hogy 5 (!!) hónapos terhes. (Ez nem vicc, és nem is olyan extra ritka eset...)De sebaj, legalább több segélyt kap, és akkor leválthatja az iphone x-et x+1re. Most kérdem én, miért olyan nagy meglepetés, hogy ezek az emberek, gyerekek unalmukban ilyeneket csinálnak? Soha nem szólt nekik senki, hogy mit kéne csinálni, itt tilos a gyereknek a fenekére csapni, mert a végén lecsuknak, hisztizzen inkább végig a boltban. A boltrablónak sem szabad rádádázni a fenekére gumibottal, mert szegénynek az fájna, inkább égessen autókat és üssön el embereket autóval, de nem bántjuk, mert az az emberi jogait sértené. Az sem baj, h dobálják a rendőröket, akkor sem csinálhatnak semmit.

És persze mindenki erről beszél, és mindenki úgy félti a tyúkszaros életét, mert ez ugye itt történik, ezért ez félelmetes, meg valahol poén is, mert mindenki mesélheti, hogy neki mit írt a haverja fészbukkon. Végül még a munkahelyemet is evakuálták, és hazaküldtek előbb, és nem engedtek hazagyalogolni, az egyik kolléganőm hazavitt kocsival (bár a kocsijáig annyit sétáltunk, mintha hazamentem volna, úgyhogy nem volt sok értelme), mert hát azt jósolták, hogy Swindonban is balhé lesz (ez eddig nem jött be). Aztán viccesen megjegyeztem nekik, hogy hát vannak olyan helyek, ahol nem szólnak előre, h lebombázhatják ma hazafelé a fejedet, csak hozzádvágnak egy dinamitot. Komolyan mondom, nevetséges az egész. Ha róluk van szó, akkor nagyon felfújják az egészet, jó, tudom, legyek hálás, h meg akarnak védeni... De bezzeg ha máshol történik, senki meg sem említi. De saját magukat azt nagyon tudják félteni... Még péntek este is hemzsegtek itt a rendőrök. Meg hogy a fiatalok így fejezték ki az elkeseredettségüket...anyám, vígan elélnek a segélyekből, mi bajuk van? És nekem ne akarják bemesélni, hogy ezek csak bevándorlók, mert elnézve ezt a réteget, nem lennék meglepődve, ha az angolok többen lettek volna...

Na, hát kissé elkanyarodtam a témától... Szóval vissza a nyaraláshoz. Este 9 körül megérkeztünk a meglepetés helyre, hát nekem konkrétan tátva maradt a szám:) Igazi mediterrán, tengerparti városka, amit valahogy nem tudtam előtte elkézelni Angliában.

A hotel, ahol megszálltunk szuper volt. Én még sosem voltam ilyen puccos helyen:) És még merjek egy rossz szót is mondani a Zuramra.

A szobánk tengerre nézett, és ha nem sziklás part lett volna kerítéssel elkerítve, akkor még le is sétálhattunk volna a tengerpartra, ami kb 30 méterre volt:) Teljesen le voltam nyűgözve:)

Másnap reggel a reggelinél megismertünk egy magyar lányt, aki a hotel éttermében volt kisfőnök. Tök aranyos lány, cseréltünk is számot, hogy este összefuthassunk.

Máté foglalt nekem egy masszázst, úgyhogy délelőtt full kényeztetés volt, kinti-benti medence, jacuzzi, szauna, stb.

Aztán délután bejártuk a környéket, főleg a tengerpartot, de a városba is bementünk. Nagyon szép időnk volt, úgyhogy gyönyörű színekben pompázott a tenger. Mi teljesen elszántak voltunk, hogy fürödjünk a tengerben, de amikor megláttuk a parti jelzőtáblát, hogy 12 fokos a víz, akkor elkezdtünk elbizonytalanodni. Nekem végül bokáig sikerült belemennem, Máté térdig bírta. Pedig nem mondhatjuk, hogy puhányok vagyunk, mert ugye júniusban már fürödtünk egy jéghideg tóban, de az semmi volt ehhez képest...

Este találkoztunk Ivettel, a magyar lánnyal, és tök jót beszélgettünk:)

Másnap már nem csináltunk sok mindent, mert jönnünk kellett haza, de így is nagyon szuper hétvégét töltöttünk Torquayban:)

Dyson ventillátor - az otthon melege

Rajtam aztán nem fog kifogni ez a hideg időjárás. Mert én jól túljárok az eszén, hehe. Történt ugyanis, hogy már megint 15 fok van. Az irodában meg szerintem még ennyi se, mert a főnökömnek, aki még nálam is úgy kb másfél-2szer akkora, állandóan melege van, ezért mi meg ott ülünk csontá fagyva a süvítő jégkondiban. Már komolyan elgondolkodtam, hogy beviszek egy kesztyűt. Persze mindenki köhög, dehát kit érdekel. A brazil meg a portugál kolléganőm már átültek melegebb éghajlatra, én még csak-csak bírom valahogy, de szerintem már nem sokáig. Ma is odamegyek a főnöknőhöz, mondom, hogy jaj hát elég hideg van, mire ő hogy jó, akkor tekerjük kicsit melegebbre, erre fogja magát, és elkezdi a mínusz felé tekerni. Hát ezzel egyenes arányban kezdett a vérnyomásom emelkedni, nade mindegy.

Lehet amúgy, hogy itt még a +/- is fordítva van?

Hát ilyen ez az angol nyár, de csak annak, akinek a férje nem dolgozik a Dyson műveknél. Mert akinek igen, annak bizony olyan dolgokban lesz része, mint nekem: 1 hétig tesztelheti a legújabb ultramodern ventilátor izét. Nagyon csilli villi, lehet vele fincsi hideg levegőt fújni, ami gondolom pont olyanoknak van kitalálva, mint a főnököm, értelmes ember ebben az országban aligha veheti hasznát eme funkciónak. But on the other hand.... Ez a kütyü bír ám fűteni iiiiiis! Egészen (kapaszkodjatok meg) 37 fokig!!! Na ez meg pont olyan elvetemült arcoknak van, mint én. Mert hát mi is lehet jobb, ha az embernek nyárhiánya van nyáron? Há' benyomom a ventillátort kakaóra, lefekszem a nappaliba a földre, és nyaralok!!! Persze ennek számos variációja létezik:

1. Befekszem a kádba, és fújatom magamra a levegőt=trópusi tenger(part) szimulátor.

2. Bemegyek a legkisebb szobába, és addig melegítem, amíg tényleg 37 fok lesz=az otthoni szobám nyár közepén szimulátor.

3. A 2-es variáció+párologtatás= Tájföld, Bangkok.

4. 1-es és 3-as kombináció: egyiptomi tengerpart.

5. Behívok még pár embert, és izzadunk egy órát=BKV szimulátor.

Mit nekem honvágy? Csak azt nem értem, hogy mért nem én vagyok Dysonéknál a marketing manager...

Elkéstünk...

Pedig pont futottunk, és mégis. Mert mostanában annyira sportosak vagyunk (?????), hogy minden héten 1-2szer elmegyünk futni. Na jó, én csak kocogok. Vagy gyorsan gyalogolok. De nagyon gyorsan!! :) Egy aranyos kis erdős részen, nagyon közel a házunkhoz. És én a kínok közepén jól kinéztem magamnak, hogy szép kis szedrek éregetnek arrafelé, méghozzá nem is kevés. Igaz, a legtöbb vagy egy domb oldalában vagy a völgy alján, vagy a csalánoson túl, de az már részletkérdés, én akkor is elhatároztam, hogy ha eléggé megérnek, akkor megyek és leszedem az összeset, és szuper lekvárt/sütit, stb csinálok belőle. Ingyér van, vadon nő, szóval rossz nem lehet. De valahogy még mindig elég zöldek, és az idő sem épp szederérlelő.... Erre tegnap ott küzdök az életemért, mire 2 nő galád módon szedegeti a gyümiket. Gondoltam hazaszaladok dobozért és gyorsan én is beállok, de annyi erőm már nem volt. Azért nem akartam annyiban hagyni a dolgot, mert hát mégiscsak azt a szedret szedik, amit én már rég lefoglaltam gondolatban, szóval elkezdtem versenylegelni velük. De érdekesek ezek a gyümik, mert hiába tűnik érettnek néhány db, mégis marha kemények és savanyúak. Bezzeg a csalános közepén, azok tetszenek. Kár, hogy eladtuk a motoros kaszát, legközelebb mehetnék azzal futni...

Úgyhogy most nem tudom mi tévő legyek, valószínű megvárom, amíg megint érik egy adag, és bízom benne, hogy nem előznek ki megint. Vagy kiküldöm a Zuramat a málnásba őrködni. Hehe.

Dyson buli

A férjem annyira szocializálódott a munkahelyen, hogy meghívták egy buliba. Igaz nem szóban, hanem e-mailben, ez volt a szerencséje, mert amúgy szerintem nem sok mindenkivel kommunikál. Állandóan azon veszekszem vele, hogy bakker minek főzök én ebédet, ha ő hidegen eszi meg. És akkor jön a nyomós ok, hogy dehát a mikró az épület másik felében van, és ha ő átsétál az egészen, akkor jól összetalálkozik mindenkivel, és a végén még beszélgetni kell!!!!! Arról nem is beszélve, hogy az ebédlőben nem tudja, ki mellé ülne (múltkor a főnöke Hello stranger felkiáltással köszöntötte a menzán), a helyén viszont nem kajálhat meleget, mert lehet, hogy a kínaiak allergiásak a paprikáskrumpligőzre.

Na de a jelen kor vívmányának köszönhetően jött a meghívás mailben. És mi mentünk.

A férj közölte, hogy vinni kell sátrat, amivel csak az az egy baj volt, hogy nekünk az itt nincs. De mondta, hogy nem baj, majd elintézzük (= intézzem el én:). Aztán egyik pénteken, amikor is a házassági kurzus záróbulija volt, elkezdtem mondani a házigazdának, h megyünk sátrazni sátor nélkül, mire kettőt fordult, és hozott egy nőcit, akinek van sátra és kölcsön is adja:) Mondtam, hogy legközelebb előadom a többi vágyamat, hogy jó lenne egy kertesház, egy földkörüli út, meg hasonlók, ki tudja, valaki azt is el tudja intézni nekem:)

Na, szóval sátor kipipálva. Mondta a férj, hogy 1-re kell menni, de nem akarja, hogy mi legyünk az elsők, mert az milyen ciki már. Meg gondolom akkor vegyülni sem tud a tömegben:) Indulás előtt elhatároztuk, hogy hát akkor sátor ide vagy oda, mi mégsem aludnánk ott, mert hideg van, és állítólag a többiek sem fognak. Tehát nem is vittünk semmi alvócuccot, a sátor is csak azért maradta a kocsiban, mert majd úgyis vissza kell vinni.

A ne menjünk túl korán felkiáltással meg is érkeztünk háromnegyed 3ra. Gyanúsan nem volt ott egy lélek sem... Egyszer csak kijött egy idősebb néni, és megkérdezte, hogy mi akkor a Dyson partyba jöttünk? Mert ő a házigazda anyukája, és neki a fia azt mondta, hogy 3kor kezdődik, de amúgy welcome. Na igen, ezek azok a részek, amikor ebéd közben odakurjantott a Jonny a többieknek, h Bélák, gyertek inkább 3ra, mindenki vette az adást, de a férjem, aki a helyén ülve kanalazta a lebbencslevest, na ő lecsúszott az infórol. Sebajk Tóbiás, bevetettük magunkat a tanyasi élet élvezésébe.

Nemsokára megérkeztek a többiek. Be lettem mutatni mindenkinek. Ez egyik főnökét kivéve mindenki szimpatikus volt:) Az egyik főnöke Mr Perfectnek hívja Mátét, ami nekem annyira tetszik, mert annyira találó, hogy na.

Volt sok gyerek is, de a legjobban az egyik kollégájának az ikrei tetszettek:) 7 hetesek voltak, nagyon nagyon édesek. Szegény anyukájuk kissé mosogatórongy volt, mert közben volt már egy másfél éves kislányuk is, és azért nem lehet könnyű egy másfél évessel+két újszülöttel. Szóval anyukájuk mondta, hogy nyugodtan fogjam meg az egyiket, aztán cserélgettünk is, meg is etettem, büfiztettem, és amikor a végén mondtam, h szóljon csak, ha kell segítség, akkor olyan fénysebességgel vette elő a telefonját, hogy beírja a számom, hogy világított.

Aztán volt ott malacsütés, egy egész malacot megsütögettek, nyammmm. Persze az én férjem közben lelkesen tolta a gyerekeknek készült sajtos tésztát:)

Megismerem egy spanyol srácot is, akinek elmondtam mind az 5 spanyol szót, ami eszembe jutott. Meg megbeszéltük, h milyen jó hely Barcelona, úgyh el kéne mennünk. Ráadásul innen a jegyek is tök olcsók oda, csak azok a nyavalyás szabik...

Volt vmi baseball szerű játék is, amiben a kicsi férjem nagyot brillírozott:)

Aztán elég hamar hazamentünk, bár a férjem a kérdésre, hogy ott alszunk-e csak annyit mondott, hogy meglátjuk, pedig előtte végig erről faggatam, h ott fogunk-e aludni, mert akkor el kell vinnünk az összes tundrabugyit. De aztán leléptünk. Egyébként tök jó buli volt:)

Megyüüüünk!

Múltkor hétvégén úgy volt, hogy elmegyünk Londonba, de mivel kaki idő volt, ezért végül csak pár utcával odébb jutottnuk. A város állítólag legfinomabb fish and chips-ét akartuk megkóstolni, de nem volt szerencsénk, mert zárva volt:( Ücsörögtünk hát a kocsiban, hogy na akkor most hova is menjünk, Máté nyomogatta a GPS-t, mire kiötlöttük, hogy akár haza is ugorhatnánk:) Mármint hazahaza, mert benne van apáék címe is a GPSben:) Máté beadta neki, hogy akkor kalkuláljon, háát, nagyon feladtuk neki a leckét, többzsör is belassult, Máté szerint akkor mászta épp az Alpokot vagy kelt át a chanelen. Közben a rádióban az I still haven't found what I'm looking for ment, amit szerintem szintén a GPS énekelt:) Szóval a végén kiköpte, hogy If possible, make a U-turn, és 24 óra múlva már otthon is leszünk, de előre szól, hogy azért közben még párszor újra fogja tervezni a dolgokat, mert ennyi nem fér az agyába. Mi azért nagyon megörültönk, hiszen akár egy hétvége alatt megfordulhatnánk, még szabi sem kell meg repjegy sem:)) Szóval ki tudja, egyszer lehet, hogy megjelenünk:)