Dyson buli

A férjem annyira szocializálódott a munkahelyen, hogy meghívták egy buliba. Igaz nem szóban, hanem e-mailben, ez volt a szerencséje, mert amúgy szerintem nem sok mindenkivel kommunikál. Állandóan azon veszekszem vele, hogy bakker minek főzök én ebédet, ha ő hidegen eszi meg. És akkor jön a nyomós ok, hogy dehát a mikró az épület másik felében van, és ha ő átsétál az egészen, akkor jól összetalálkozik mindenkivel, és a végén még beszélgetni kell!!!!! Arról nem is beszélve, hogy az ebédlőben nem tudja, ki mellé ülne (múltkor a főnöke Hello stranger felkiáltással köszöntötte a menzán), a helyén viszont nem kajálhat meleget, mert lehet, hogy a kínaiak allergiásak a paprikáskrumpligőzre.

Na de a jelen kor vívmányának köszönhetően jött a meghívás mailben. És mi mentünk.

A férj közölte, hogy vinni kell sátrat, amivel csak az az egy baj volt, hogy nekünk az itt nincs. De mondta, hogy nem baj, majd elintézzük (= intézzem el én:). Aztán egyik pénteken, amikor is a házassági kurzus záróbulija volt, elkezdtem mondani a házigazdának, h megyünk sátrazni sátor nélkül, mire kettőt fordult, és hozott egy nőcit, akinek van sátra és kölcsön is adja:) Mondtam, hogy legközelebb előadom a többi vágyamat, hogy jó lenne egy kertesház, egy földkörüli út, meg hasonlók, ki tudja, valaki azt is el tudja intézni nekem:)

Na, szóval sátor kipipálva. Mondta a férj, hogy 1-re kell menni, de nem akarja, hogy mi legyünk az elsők, mert az milyen ciki már. Meg gondolom akkor vegyülni sem tud a tömegben:) Indulás előtt elhatároztuk, hogy hát akkor sátor ide vagy oda, mi mégsem aludnánk ott, mert hideg van, és állítólag a többiek sem fognak. Tehát nem is vittünk semmi alvócuccot, a sátor is csak azért maradta a kocsiban, mert majd úgyis vissza kell vinni.

A ne menjünk túl korán felkiáltással meg is érkeztünk háromnegyed 3ra. Gyanúsan nem volt ott egy lélek sem... Egyszer csak kijött egy idősebb néni, és megkérdezte, hogy mi akkor a Dyson partyba jöttünk? Mert ő a házigazda anyukája, és neki a fia azt mondta, hogy 3kor kezdődik, de amúgy welcome. Na igen, ezek azok a részek, amikor ebéd közben odakurjantott a Jonny a többieknek, h Bélák, gyertek inkább 3ra, mindenki vette az adást, de a férjem, aki a helyén ülve kanalazta a lebbencslevest, na ő lecsúszott az infórol. Sebajk Tóbiás, bevetettük magunkat a tanyasi élet élvezésébe.

Nemsokára megérkeztek a többiek. Be lettem mutatni mindenkinek. Ez egyik főnökét kivéve mindenki szimpatikus volt:) Az egyik főnöke Mr Perfectnek hívja Mátét, ami nekem annyira tetszik, mert annyira találó, hogy na.

Volt sok gyerek is, de a legjobban az egyik kollégájának az ikrei tetszettek:) 7 hetesek voltak, nagyon nagyon édesek. Szegény anyukájuk kissé mosogatórongy volt, mert közben volt már egy másfél éves kislányuk is, és azért nem lehet könnyű egy másfél évessel+két újszülöttel. Szóval anyukájuk mondta, hogy nyugodtan fogjam meg az egyiket, aztán cserélgettünk is, meg is etettem, büfiztettem, és amikor a végén mondtam, h szóljon csak, ha kell segítség, akkor olyan fénysebességgel vette elő a telefonját, hogy beírja a számom, hogy világított.

Aztán volt ott malacsütés, egy egész malacot megsütögettek, nyammmm. Persze az én férjem közben lelkesen tolta a gyerekeknek készült sajtos tésztát:)

Megismerem egy spanyol srácot is, akinek elmondtam mind az 5 spanyol szót, ami eszembe jutott. Meg megbeszéltük, h milyen jó hely Barcelona, úgyh el kéne mennünk. Ráadásul innen a jegyek is tök olcsók oda, csak azok a nyavalyás szabik...

Volt vmi baseball szerű játék is, amiben a kicsi férjem nagyot brillírozott:)

Aztán elég hamar hazamentünk, bár a férjem a kérdésre, hogy ott alszunk-e csak annyit mondott, hogy meglátjuk, pedig előtte végig erről faggatam, h ott fogunk-e aludni, mert akkor el kell vinnünk az összes tundrabugyit. De aztán leléptünk. Egyébként tök jó buli volt:)