Elkéstünk...

Pedig pont futottunk, és mégis. Mert mostanában annyira sportosak vagyunk (?????), hogy minden héten 1-2szer elmegyünk futni. Na jó, én csak kocogok. Vagy gyorsan gyalogolok. De nagyon gyorsan!! :) Egy aranyos kis erdős részen, nagyon közel a házunkhoz. És én a kínok közepén jól kinéztem magamnak, hogy szép kis szedrek éregetnek arrafelé, méghozzá nem is kevés. Igaz, a legtöbb vagy egy domb oldalában vagy a völgy alján, vagy a csalánoson túl, de az már részletkérdés, én akkor is elhatároztam, hogy ha eléggé megérnek, akkor megyek és leszedem az összeset, és szuper lekvárt/sütit, stb csinálok belőle. Ingyér van, vadon nő, szóval rossz nem lehet. De valahogy még mindig elég zöldek, és az idő sem épp szederérlelő.... Erre tegnap ott küzdök az életemért, mire 2 nő galád módon szedegeti a gyümiket. Gondoltam hazaszaladok dobozért és gyorsan én is beállok, de annyi erőm már nem volt. Azért nem akartam annyiban hagyni a dolgot, mert hát mégiscsak azt a szedret szedik, amit én már rég lefoglaltam gondolatban, szóval elkezdtem versenylegelni velük. De érdekesek ezek a gyümik, mert hiába tűnik érettnek néhány db, mégis marha kemények és savanyúak. Bezzeg a csalános közepén, azok tetszenek. Kár, hogy eladtuk a motoros kaszát, legközelebb mehetnék azzal futni...

Úgyhogy most nem tudom mi tévő legyek, valószínű megvárom, amíg megint érik egy adag, és bízom benne, hogy nem előznek ki megint. Vagy kiküldöm a Zuramat a málnásba őrködni. Hehe.