24-én még befejeztük a takarítást és főztünk, de azért még jött az ügynökségtől egy fickó (akinek voltunk a koncertjén), mert előző este Máté észrevette, hogy folyik az egyik radiátor, és féltünk, hogy beáztattuk az alattunk lévő lakást, ahol nem lakik senki. De szerencsére nem volt semmi baj.
Szóval, miután minden megvolt és magunkat is puccba vágtuk, nagyon gyorsan megvacsoráztunk. A menü a következő volt: húsleves, gesztenyés-aszalt gyümölcsös pulyka áfonyamártással és rozmaringos krumplival; illetve egy tonna süti: mézeskalács, diós, mákos bejgli (ezt Máté anyukája is küldött), Fantás-túrós süti, Kata-szelet, narancsos-mazsolás, kókuszos és csokis keksz. Persze még úgy is túl sok lett, hogy a felét elajándékoztuk... Dehát annyira be voltam zsongva, mert ugye máskor nem sütök, mert mindig fogyózni kéne.
A vacsi után gyorsan felhívtuk a családot, aztán beadtunk sütit a szomszédnak, majd mentünk a templomba. Volt betlehemes, nagyon édesek voltak:) Rögtön utána mentünk Robertékhez, ahol megint vacsoráztunk, volt kis ajándékozás, sokat beszélgettünk, és még kvíz játék is volt, de mivel az angol tündérmesékről szólt, nem sokat tudtunk hozzászólni... Amúgy összeszámoltam, és összesen 28-an voltunk, ennek nagy része a családjuk. Az egyik fiúnak német felesége van, ennek nagyon megörültem, és gyorsan odamentem hozzá, hogy beszélgessünk. De elfelejtettem előtte átállítani az agyam. és minden mondat felét angolul mondtam.... Nagyon ledöbbentem, hogy ilyen béna vagyok, szóval gyakorolnom kell, nehogy a végén itt elfelejtsek németül! Pedig interjúkon eddig mindig jól ment, de biztos azért, mert azokra rákészültem.
Aztán mire hazaértünk, Pete, a szomszéd bedobott egy lapot, hogy Boldog karácsonyt, és majd menjünk át. De hozzá még nem jutottunk el... Amúgy itt nagy divat a képeslapozás, 30-asával árulják a Wilkinsonsban, meg vannak külön képeslap boltok! Mindenki ad mindenkinek, akivel valaha váltott 2 szót... Ami amúgy aranyos, csak épp vicces, hogy semmi személyeset nem írnak bele, hanem a nyomtatott szöveg alá, h minden jót: Pete. Kb ennyi, és a templomban nagyon vicces, mert még oda sem adják egymásnak, hanem kiteszik egy asztalra, és onnan kell elvenni a nevedre szólókat.
Másnap reggel megint templomban voltunk, majd a lengyel pár jött át, és itt voltak egész estig. Teljesen odavoltak a bonbonoktól és a szaloncukroktól, amit csináltam. A bonbon marcipános-rumos-aszalt gyümölcsös volt, a szaloncukrok pedig több ízben: fahéjas, fahéjas-narancsos, banános-fahéjas, rumos-mazsolás, gyömbéres-barackos és citromos-rozmaringos. Finom volt, de Máté szerint túl extrák, úgyhogy jövőre zseléset csinálok:)
Este meg a szomszéd Rogék hívtak át a családi vacsijukra, az is nagyon jó volt. Kaptunk ajándékba valami gyümölcsös gint, amit a néni csinált, fini.
26-án templom után pedig mi mentünk a lengyel párhoz (Dorota, Damian és a kislányuk Karolina), és egész estig ott voltunk.
Hát ilyen volt a karácsonyunk, jó mozgalmas, alig győzzük kipihenni a fáradalmakat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése