Az első hónap

És igen!! Tegnap este óta végre van netünk, így egy hónap elteltével... Nem mondom, hogy nem lehet túlélni nélküle, főleg hogy tudtunk ügyeket intézni a könyvtárból, de azért könnyebb az élet, ha van:)

Az első hónapunk tök jól telt, igazából szép idők voltak, mondjuk elég hűvös van, de sokat sütött a nap. Persze néha kell egy kis eső is, mert anélkül hogy lenne angliai érzésünk???

A kanapénk még mindig a kertben dekkol, pedig már feladtunk hirdetést, hogy ingyen elvihető. Pedig milyen jó lenne, ha fel tudnánk ajánlani pl. a vörösiszap károsultaknak! Vagy bárki más rászorulónak... Itt meg senkinek nem kell...

Máté nagyon élvezi a munkáját. Az első napja után teljes extázisban volt. Kapott kb ajándékba (egy jelképes összeget kellett érte befizetni egy alapítványba) egy porszívót, olyan boldog volt, mint a kisgyerek, amikor kap valami szuper játékot karácsonyra. Szimpatikusak neki a kollégák, szereti a munkáját, meg úgy általában véve tök profi az egész, főleg a régi helyhez képest... Iszonyatosan el volt fáradva, úgyhogy kb 8kor lefeküdtünk aludni:) Mivel aznap volt a szülinapja sütöttem neki tortát és csináltam 2 marcipánfigurát (a képen látható), meg csináltam fincsi vacsit. A marcipánfiguráknak amúgy az a története, hogy megkaptam a feladatot, hogy szerezzek neki szülinapjára, mert le akarja harapni a fejét:) De persze sehol nem találtam, úgyhogy mondta, hogy akkor csináljak neki én. Így született a képen látható kutya és cica. Csak amikor meglátta, akkor közölte, hogy csaltam, mert ennek már nincs kedve leharapni a fejét, mert ezt én csináltam, és nagyon aranyos. Ennek köszönhetően még vagy egy napig megkegyelmezett nekik:)

Az édességmániáról amúgy csak annyit, hogy elterveztük, hogy mivel mindketten, de főleg ő egész nap ülünk (ő a munkahelyen, én meg angolon és a könyvtárban netezve), ezért minden este elmegyünk sétálni. Így is lett, csak éppen a második saroknál eszébe jutott a drágának, hogy neki bizony csoki kell, és "Ugye hoztál pénzt???". Én persze nem vittem, úgyhogy totális világvégi depresszió lett úrrá rajta, teljesen magába zuhant, és gondolkodott, hogy akkor a csokivágy vagy a lustaság az erősebb, magyarul hogy visszaforduljon-e a pénztárcájáért. Aztán megsajnáltam szegényt, és mondtam neki, hogy na jó, igazából van otthon egy kis dugi csokim, amit ugyan máskorra szántam, de odaadom neki, ha visszaértünk. Azt a fejet látni kellett volna, amit akkor vágott, hirtelen fülig ért a szája, ott kiabált az utcán, igazából azt már nem tudom mit, mert közben felemelt, és elkezdett dobálni (ENGEM!!!!!)! Úgy látszik az édességnek már a gondolata is elővarázsolja a tartalékolt erőit. Közben én meg sikítoztam, ahogy ilyenkor szoktam, és az arra járó összes autós minket bámult és röhögtek:)

Amúgy nagyon szeretjük Swindont, nagyon jó itt élni. Tele van parkkal, még szerintem most sem jártuk be a felét se. 5 percre van gyalog egy park, ami tele van virágokkal (tavasztól őszig), és nyáron koncertek vannak, amiket piknikezés közben lehet nézni:) 10 percre van egy nagy park, amiben óriási fák és nagy mezők vannak, ja meg van 2 tó is hattyúkkal, kacsákkal, meg bicikliutak. 15 percre van egy gyönyörű park, épp a templom mellett, ebben is van egy tó, és csodaszép mindenféle növényzet, ja meg hattyúk, kacsák, vadludak. És mindegyik park tele van mókusokkal! Aztán van egy kb fél órára lévő park, amiben egy hatalmas tó van, mellette erdő, tisztás, mini és rendes golfpálya, gyerekmedence. Nagyon szépek. Már várom a tavaszt:)

Az angolok amúgy elég komolyan veszik, hogy itt nincs olyan nagy különbség az évszakok között, magyarul nyáron nincs hőség, télen meg nincsenek olyan mínuszok, mint pl otthon. Na de azért most mégis 4 fok van, nyáron meg a legrosszabb esetben is van átlag 15-20! Szóval ehhez képest van, akik pólóban, illetve mezítláb, papucsban császkálnak. Már a gondolattól is feláll az összes szőrszálam egyenként (kivéve a lábamon, mert ott most epilláltam:), és nem hiszem el, hogy nem fáznak. Főleg az indiaiakat nem értem, mert náluk elvileg meleg van, akkor hogy nem váznak itt a kis lenge krisnás ruhájukban meg a pacskerben??? Arról nem is beszélve, hogy úgy látszik itt még a gyümölcsöknek sem szólnak, hogy vége van a nyárnak, mert még mindig lehet epret kapni! Jó, ez nyilván nem helyi érlelés, de az tény, hogy egész nyáron és szerintem még szeptemberben is árultak a piacon helyi epret. A meggy meg a cseresznye meg ott piroslik a fán, de egész nyáron nem sikerült megérnie... Őszibarackról és társairól meg álmodni sem merek. Hogy fogok így lekvárt főzni??

Az indiaiakra visszatérve: rengetegen vannak. Néha úgy érzem, hogy nem is Európában vagyok. Főleg a templomban, komolyan mondom, hogy az egyik misén kb 80% indiai, a másikon meg kb 99%! Nem mintha bármi bajom lenne velük, csak ettől nem nagyon tudom otthon érezni magam... De szerencsére most hétvégén találtunk egy templomot, ahol végre több a fehér ember. Tényleg nincs semmi bajom az ázsiaiakkal vagy az afrikaiakkal vagy senkivel se, de nem tudom magam "otthon" érezni, ha nincs körülöttem kb senki erről a kontinensről. Ebben a templomban meg gyönyörű mise volt, minden hétvégén más zene van, most gitáros mise volt, de van még pl. afrikai kórus is:) Igaz messze van, tehát ide nem lehet gyalog járni, vagyis csak ha valakinek van kedve mise előtt is meg után is több, mint egy órát gyalogolni...

Most pénteken meg lesz valami családi est, bár biztos gyerekeseket várnak, de mi is elmegyünk, mert kéne már valahonnan barátokat szerezni, és ha gyereket tervezünk majd itt, akkor ahogy Zsuzsi is tanácsolta, mindenképp kellenének kisgyerekes ismerősök. Szorítsatok, hogy találjunk!

Szóval minden tuti itt, kivéve azt, hogy tényleg senkit nem ismerünk. Mondjuk kedvesek a szomszédok, meg az iskolában is, ahova járok angolra, csak senki sem korombeli. Szerencsére Máté már 2szer volt beülésen a kollégáival, és jövő héten én is megyek:) Mondtam neki, hogy szilveszterre mindenképp kell valami bulit találnunk, szóval bele kell húznunk:)

Volt itt közben Halloween, amire itt nagyon rápörögnek. A boltokban már ezer éve árultak mindenféle boszorkány meg szörny jelmezeket, meg persze fél véres kart, agyakat, pókhálót, és ilyen meg hasonló értelmes dolgokat. Aztán az ünnep estéjén a gyerekek beöltözve járják a házakat, és "Trick or treat"-et játszanak, ami abból áll, hogy vagy kapnak édességet, vagy valami csínyt követnek el. Mondjuk az egyik ismerősömnek így dobáltak tojást az ablakára, úghogy jobb, ha adsz csokit:) Én adtam volna, de sajnos nincs csengőnk, a kopogást meg nem halljuk meg az első emelteről, szóval ez kimaradt. Elvileg az a szabály, hogy ahol ég a külső villany, oda lehet menni, hát nálunk most nem égett:( Talán majd jövőre. Azért vettünk egy tököt, és Máté csinált belőle lámpást.

Aztán november elején volt a Bonfire Night is, aminek meg ha jól tudom az a története, hogy egy fickó fel akarta gyújtani a parlamentet valamikor az 1600-as években, de elkapták, és elégették. Nem biztos, de valami hasonlót mesélt az egyik ismerősöm. És ennek emlékére mindenféle tűzzel emlékeznek erre az eseményre, leginkább tűzijátékkal, úgyhogy múlt hétvégén mindenki minden irányból lövöldözött. Én nagyon élveztem:)

A könyvtárban meg találtam tök véletlen egy turista könyvet Budapestről, gondoltam belelapozok. Olyan okosságokat tudhattam meg, mint pl hogy a budapesti emberek egyik kedvenc elfoglaltsága a "the szalonnasütés":), illetve hogy Magyarországon mindenkinek van névnapja az év egyik napján:) Ja, és van magyar nyelvkönyv is, ha valamelyik angol nagyon unatkozna. Nem hiszem, hogy azt valaha valaki is kivette, mert itt még németül meg franciául is alig tud valaki... Lehet, hogy ki kéne vennem, nehogy kis forgalom miatt kidobják:)

Csatolok még egy régebbi képet az utolsó virágkötész művemről. Közben kötöttem csokrot is, de az nem tetszett annyira, ez viszont nagyon!

Mára ennyi, puszi mindenkinek!