Dyson buli

A férjem annyira szocializálódott a munkahelyen, hogy meghívták egy buliba. Igaz nem szóban, hanem e-mailben, ez volt a szerencséje, mert amúgy szerintem nem sok mindenkivel kommunikál. Állandóan azon veszekszem vele, hogy bakker minek főzök én ebédet, ha ő hidegen eszi meg. És akkor jön a nyomós ok, hogy dehát a mikró az épület másik felében van, és ha ő átsétál az egészen, akkor jól összetalálkozik mindenkivel, és a végén még beszélgetni kell!!!!! Arról nem is beszélve, hogy az ebédlőben nem tudja, ki mellé ülne (múltkor a főnöke Hello stranger felkiáltással köszöntötte a menzán), a helyén viszont nem kajálhat meleget, mert lehet, hogy a kínaiak allergiásak a paprikáskrumpligőzre.

Na de a jelen kor vívmányának köszönhetően jött a meghívás mailben. És mi mentünk.

A férj közölte, hogy vinni kell sátrat, amivel csak az az egy baj volt, hogy nekünk az itt nincs. De mondta, hogy nem baj, majd elintézzük (= intézzem el én:). Aztán egyik pénteken, amikor is a házassági kurzus záróbulija volt, elkezdtem mondani a házigazdának, h megyünk sátrazni sátor nélkül, mire kettőt fordult, és hozott egy nőcit, akinek van sátra és kölcsön is adja:) Mondtam, hogy legközelebb előadom a többi vágyamat, hogy jó lenne egy kertesház, egy földkörüli út, meg hasonlók, ki tudja, valaki azt is el tudja intézni nekem:)

Na, szóval sátor kipipálva. Mondta a férj, hogy 1-re kell menni, de nem akarja, hogy mi legyünk az elsők, mert az milyen ciki már. Meg gondolom akkor vegyülni sem tud a tömegben:) Indulás előtt elhatároztuk, hogy hát akkor sátor ide vagy oda, mi mégsem aludnánk ott, mert hideg van, és állítólag a többiek sem fognak. Tehát nem is vittünk semmi alvócuccot, a sátor is csak azért maradta a kocsiban, mert majd úgyis vissza kell vinni.

A ne menjünk túl korán felkiáltással meg is érkeztünk háromnegyed 3ra. Gyanúsan nem volt ott egy lélek sem... Egyszer csak kijött egy idősebb néni, és megkérdezte, hogy mi akkor a Dyson partyba jöttünk? Mert ő a házigazda anyukája, és neki a fia azt mondta, hogy 3kor kezdődik, de amúgy welcome. Na igen, ezek azok a részek, amikor ebéd közben odakurjantott a Jonny a többieknek, h Bélák, gyertek inkább 3ra, mindenki vette az adást, de a férjem, aki a helyén ülve kanalazta a lebbencslevest, na ő lecsúszott az infórol. Sebajk Tóbiás, bevetettük magunkat a tanyasi élet élvezésébe.

Nemsokára megérkeztek a többiek. Be lettem mutatni mindenkinek. Ez egyik főnökét kivéve mindenki szimpatikus volt:) Az egyik főnöke Mr Perfectnek hívja Mátét, ami nekem annyira tetszik, mert annyira találó, hogy na.

Volt sok gyerek is, de a legjobban az egyik kollégájának az ikrei tetszettek:) 7 hetesek voltak, nagyon nagyon édesek. Szegény anyukájuk kissé mosogatórongy volt, mert közben volt már egy másfél éves kislányuk is, és azért nem lehet könnyű egy másfél évessel+két újszülöttel. Szóval anyukájuk mondta, hogy nyugodtan fogjam meg az egyiket, aztán cserélgettünk is, meg is etettem, büfiztettem, és amikor a végén mondtam, h szóljon csak, ha kell segítség, akkor olyan fénysebességgel vette elő a telefonját, hogy beírja a számom, hogy világított.

Aztán volt ott malacsütés, egy egész malacot megsütögettek, nyammmm. Persze az én férjem közben lelkesen tolta a gyerekeknek készült sajtos tésztát:)

Megismerem egy spanyol srácot is, akinek elmondtam mind az 5 spanyol szót, ami eszembe jutott. Meg megbeszéltük, h milyen jó hely Barcelona, úgyh el kéne mennünk. Ráadásul innen a jegyek is tök olcsók oda, csak azok a nyavalyás szabik...

Volt vmi baseball szerű játék is, amiben a kicsi férjem nagyot brillírozott:)

Aztán elég hamar hazamentünk, bár a férjem a kérdésre, hogy ott alszunk-e csak annyit mondott, hogy meglátjuk, pedig előtte végig erről faggatam, h ott fogunk-e aludni, mert akkor el kell vinnünk az összes tundrabugyit. De aztán leléptünk. Egyébként tök jó buli volt:)

Megyüüüünk!

Múltkor hétvégén úgy volt, hogy elmegyünk Londonba, de mivel kaki idő volt, ezért végül csak pár utcával odébb jutottnuk. A város állítólag legfinomabb fish and chips-ét akartuk megkóstolni, de nem volt szerencsénk, mert zárva volt:( Ücsörögtünk hát a kocsiban, hogy na akkor most hova is menjünk, Máté nyomogatta a GPS-t, mire kiötlöttük, hogy akár haza is ugorhatnánk:) Mármint hazahaza, mert benne van apáék címe is a GPSben:) Máté beadta neki, hogy akkor kalkuláljon, háát, nagyon feladtuk neki a leckét, többzsör is belassult, Máté szerint akkor mászta épp az Alpokot vagy kelt át a chanelen. Közben a rádióban az I still haven't found what I'm looking for ment, amit szerintem szintén a GPS énekelt:) Szóval a végén kiköpte, hogy If possible, make a U-turn, és 24 óra múlva már otthon is leszünk, de előre szól, hogy azért közben még párszor újra fogja tervezni a dolgokat, mert ennyi nem fér az agyába. Mi azért nagyon megörültönk, hiszen akár egy hétvége alatt megfordulhatnánk, még szabi sem kell meg repjegy sem:)) Szóval ki tudja, egyszer lehet, hogy megjelenünk:)

Jaj, hát a fő poént el is felejtettem. Ágival épp a tengerpart felé tartottunk, amikor az út mellett a képen lévő táblát szúrtuk ki. Hát igen, sosem tudhatjuk, mi vár ránk. Mondjuk én egy kis váratlan fegyverropogástól a figyelmeztetés ellenére is betojnék:) Ági mondta, hogy azt hitte biztonságos helyre jött, de ezek szerint akár Afganisztánba is mehetett volna nyaralni:)

Gondolatok a szederről + home + Ági:)

Jaj, hol is kezdjem... Mert már megint nem írtam ezer meg még ezer éve. Dá, dá, dá az ilyen csúnya néninek, mint én. Meg is mondta a Zuram, Tibi, hogy majd jól el fogom veszíteni az olvasóimat, ha így folytatom. És ez úgy szíven érintett, hogy inkább írok is gyorsan, mert hát mi is lenne velem nélkületek, kedves olvasóim? Kérlek, ne vesződjetek el, kelletek a népszerűségi indexem fenntartásához haha:)

Amint látjátok, jól megújult az oldalam:) Komoly stáb munka volt, a Zuram meg én csináltuk! Oldalán dinnyés az oldal, na az az a dinnye, amit én itt a büdös életben nem fogok enni, kivéve persze ha importálnak néhány darabot a bátrak számára, akik meg merik venni (és tudják is mi az, nem csíkos focilabdának nézik). De egy éltem, egy halálom, ha látok, veszek egyet.

Itt egyelőre még a szeder is olyan zöld, mint a méreg, pedig az én teóriám szerint az nem éri el azt az édességi szintet, ami itt már nem érik meg. Itt a nyár csúcspontja az eper, az megérik úgy egy 1-2 hónap késéssel, aztán veheted októberig. A cseresznyét meg nézed a fán, hogy na mindjárt, mindjárt megérik, aztán mégsincs szerencsénk sose:( A meggyet meg azt se tudják, mi fán terem. De hát mit is várnánk errefelé, ahol 15fokos a nyári átlaghőmérséklet, és végig esik az eső... Amúgy ez nem igaz, idén is volt nyár, csak áprilisban, ha előre tudom, akkor megyünk nyaralni, de idén se szólt senki. Ja, meg volt még egy nap nyár, de erről majd mindjárt.

Na, jól elkanyarodtam a témától. Szóval mielőtt úgy tűnne, hogy depressziós vagyok a dinnyehiányos monszunban, hát közlöm, hogy szerencsére nem is:)

Először is: voltam otthon júniusban!!! Gondolom mindenki tudja, de azért leírom a erre tévedő kínaiak kedvéért (csingcsangcsung):)

Hát, amint leszállt a repülő, elkezdtem bőgni, jeee. Aztán bementem Ferihegy 1 iciripiciri épületépbe, ahol valami néni bemondta a hangosbemondóba, hogy válasszuk a Teletaxi szolgáltatásait, és tádádádáááá, megint elkezdtem bőgni. Magyar szó, és érteeeeem:) Be kell, hogy lássam, nagyon megéreztem ezt a kilenc hónap kihagyást. Hazafelé a kocsiból végig kiabáltam, hogy jaj de jó, zöldséges, mini közért, nagyon lelkes voltam:)

Szokás szerint persze nagyon busy voltam, rohangálás a köbön, család, barátok, volt kollégák, meg minden, akit csak sikerült elérnem:) Ja és persze el ne felejtsem az szupermaratoni orvosjáró körutamat. Szerencsére minden rendben van, leszámítva azt, hogy épp akkor sikerült megfájdulnia a fogamnak, amikor hazaindultam, és végig úgy pattogott benne a nyomás a repülőn, mint a kukorica... És még csak nem is olyan fogam, amivel bármit is csinált.

Ja, és persze amiért hazamentem: Réka és Christoph esküvője:) Az ifjú pár azóta már a nászútról is hazatért, nem is olyan ifjúk már:) Szerencsére szép idő volt, és leszámítva hogy valami drága görény feltörte az egyik német vendég kocsiját, jól sikerült. Mondjuk én nem voltam oda a szereplésemért, de Réka szerint mindenki meg volt velem elégedve, meg nekem is hálálkodtak a német vendégek, nagyon hálásak voltak, hogy minden le lett nekik is fordítva, és így tudták, miről van szó. A zenekar meg megint szuper bulit csinált, dehát ez már nem újdonság. Persze megint el kellett nekik magyaráznom, hogy és még mindig nem váltam el... De ha a Jóisten is úgy akarja, akkor augusztusban végre valahára együtt fogunk hazamenni, és Erika és Csaba esküvőjén együtt fogunk megjelenni a Zurammal, nyilvánosan!!!

Jártam a Fővám téri vásárcsarnokban. Tudtam én, hogy egy nagy rakás kaka az itteni zöldség-gyümölcs felhozatal, de hogy ennyire... Azok a karfiolok, énekeltek, majd kicsattantak, és kukoricák, azok a különleges tökök, sárgabarackok, eprek, málnák, és nem is drágán!

Azért jó kis hely ez a Magyarország, mondjon bárki amit akar. Így, hogy nem mindennap járok erre, végigmenni Budapest utcáin, egy gyönyörű napsütéses reggelen, hmmmm... Szerintem nagyon szép, és igazán egyéni a hangulata. Nyilván nem tudnám ennyire értékelni, ha ott élnék, de épp ez a szép az egészben, hogy tudom értékelni!! Még az omladozó házak és a kutaszarszag is mind az otthonérzést erősítették bennem:) Meg hogy ismerősökkel találkozom a 47esen, az Oktogonon... Na ez az, amit soha nem tud nekem semmilyen másik város, ország adni. Miklósról meg nem is beszélve, ott meg 2 lépésenként ismerősbe botlok:)))

Nem sokra rá, hogy hazaértem, jött Ági látogatóba:) Tök jó volt, szerencsére szuper idő volt, pedig jól felkészítettem szegényt, hogy az angol nyárhoz hozni kell Tundrabugyit is. Mondjuk azért annyira nem voltam messze az igazsághoz, mert a nyár csak egy, azaz egy napra nézett be hozzánk. Azt is csak a vendégünk kedvéért, nehogy elmenjen a kedve Angliától, tehát benyomtuk neki a Demo verziót.

Első nap elküldük szegényt egyedül kirándulni, mert ugye a szabikkal igencsak hadilábon állunk. De estére beszerveztünk még egy kis Quiz nightot Dorotaékkal és Robertékkel. Mondanom sem kell, hogy lövésem sem volt a válaszokról a kvízen, úgyhogy nem hiszem, hogy máskor annyira erőltetni kéne a dolgot, kivéve ha a legtudatlanabbat is megajándékozzák:) (Múltkor Robert legidősebb fia mesélte, hogy nyert egy díjat valami golf versenyen, mert ő nyert, csak épp hátulról hehe). Ja, és még 2 kolléganőm szülinapi bulijára is benéztünk péntek este, de csak röplátogatás volt.

Szombaton elmentünk délre a tengerpartra, konkrétan Durdle Doorhoz. Az idő nem volt épp júniusi, de ne panaszkodjunk, hiszen az eső sem esett, és a nyílt víz felett látszott, hogy sütött a nap, szóval ha nagyon akartunk volna, akár be is úszhattunk volna.

Igazából korrigálnom kell, angol viszonylatban igencsak júniusi idő volt...

Nagyon szép volt, egyik kollégámtól kértem tanácsot, hova is mehetnénk, és nem csalódtunk szerencsére. Nagyon szép sziklás part, kékes-zöldes víz, egy gyönyörű íves sziklával.

Hazafelé nagy nehezen találtunk egy jópofa vendéglőt, ahol megestebédeltünk. A kaja nem volt olyan nagy szám, de a nap legalább kisütött:)

Végül megálltunk Salisburyben, megnéztük a katedrálist meg a belváros belét.

Amúgy rájöttem, hogy Angliában lehetne forgatni a Túl a sövényen c. rajzfilmet, mert Máté helyes megfigyelése alapján itt mindig úgy van, hogy amint elkezdenéd bámulni a szép tájat a kocsiból, rögtön jön egy sövény, aminek nem is lesz vége a következő körforgalomig (ami általában mindig 100 méterre van, a GPS néha már maga is unja, úgyh a miniroundaboutokat be sem mondja:). És aztán folytatódik tovább a sövény, szóval semmit nem lehet látni. De legalább nem bámészkodnak a sofőrök, lehet, h ezért van?

Vasárnap templom után Dorotáékkal elmentünk a közeli tavakhoz, kihasználva az egy napos Demo-nyarat, na meg azt, hogy itt van mellettünk Anglia szerintem majdnem egyetlen szabadtéri fürdési lehetősége. Szóval kifeküdtünk a partra, napoztunk, ahogy azt kell (persze semmit nem barnultam, mert jó kislány módjára bekentem magam naptejjel...). Ja, és fürödtünk is!!!!! Issszonyat hideg volt a víz, és a fő poén, hogy úgy kb 6-7 méterre lehetett bemenni a tóba, a tó további 99%-a le volt választva bólyákkal. Így hát ebben a derékig érő vízben tömörült a strandnak az a része, aki be mert menni a jeges vízbe. Úszásról persze ne is álmodjunk, nem mintha annyira vágytam volna rá ilyen körülmények között. A parton pedig úszómester bácsik vigyáztak ránk, nehogy belefulladjunk a kacsaúsztatóba. Asszem már értem, mért járnak sokan a Balatonra...

Ja, és nem volt belépő, csak kilépő:))

Aznap este még elmentünk Ágival a közeli parkokba. Épp marhára magyaráztam valamit, mire egy srác ránkköszönt, h Sziasztok! Na, hát ilyen sem volt még, amióta itt vagyunk:) Elbeszélgettünk, megadta a barátnője nevét, hogy felvehetem a fészbukkon, és akkor majd jó lesz nekünk. Írtam is a csajnak, azóta se válaszolt, hát, így jártam, talán túlélem. Legalább volt annyi a srácban, hogy ránkköszönt, eddig még idáig sem jutottunk el. Na jó, mi sem jeleskedtünk, mert ha nagy ritkán hallunk is magyar szót, na akkor azok tuti olyanok, akikkel otthon sem éppen barátkoznék...

Asszem mára ennyi, majd folytatom még, de ma még sütnöm kell Dorotának egy tortát, szóval jobb, ha lépek.

Ágyő!:)

ISA party

Igen, ez én vagyok a képen, és igen, szerintem is botrányosan nézek ki:) Pedig csak énekeltem, a srác meg a kollégám, ugrált velem a Living on a prayer-re. És mindez pénteken történt, a munkahelyem által szervezett szezonzáró, úgynevezett ISA (Individual Savings Account) partyn. Nagggyon komolyan vették magukat a szervezők, kibéreltek egy nagy bulihelyet, érkezéskor pezsgő+vörös szőnyeg, a nemtom melyik főmufti ahogy beléptünk, odajött megköszönni a kemény munkánkat, és jó bulizást kívánt, jófej volt:) Ennek megfelelően jól ki is kellett csípni. Szerencsére amúgy is akartam venni magamnak egy ruhát a közelgő 2 esküvőre, szóval abban virítottam, mert amúgy itt nincs semmi hasonlóan puccos göncöm.

Vicces dolog angolokkal bulizni. Méghozzá azért, mert ezek tudják a dalszövegeket, és értik is!! Mármint én is tudom őket, csak a felét szerintem halandzsául, és sokszor elképzelésem sincs, miről énekelek, és csak remélem, hogy épp nem magamat szidom. Bár mostanában egyre többször veszem észre, hogy jaaaa, h ebben a számban erről van szó?

De amúgy valamilyen szempontból az angolok kimaradnak a jóból. Merthát nekünk mindig is ott vannak a jó kis angol számok, amiket nem értünk, és lehet énekelni, h óóó jeee, libacomba, kacsacomba, leveletkaptam lájf, meg az én leszarom (endless summer - Scooter). És ők mire halandzsáznak? És milyen számokba képzelik bele, hogy na ez a szám biztos valami sokkal értelmesebbről szól, mint a magyar számok, amiket értünk, hogy Én úgy szeretlek, de te engem meg méééé neeem?? (Amúgy az angol számok is ugyanerről szólnak) Jaj, én úgy szeretek halandzsázni, mi lesz velem, ha megértem a dalszövegeket, akkor már tényleg csak az Esmeralda betétdalát énekelhetem kamuspanyolul...:(

Természetesen ma egész nap a pénteki buli volt a téma, még meetingen is azt kérdezte az egyik manager, hogy kinek van valami jó pletykája a partyról? Na igen, ez az a rész, amikor röhögök, mert látom, ahogy Davenek megy fel a vérnyomása a kis libáktól, akik ilyen komoly témák miatt tudnak összehívni meetinget. Na igen, ez azért mutatja a munkahely komolyságát, Dave szerint nekem nem itt lenne a helyem, neki meg végképp nem. De én persze nem vagyok elég bátor, h lelépjek, persze amíg nincs más, addig hova is mennék. Meg elvagyok itt, mint a befőtt, maradok hát ameddig lehet:)

És persze mindenki jól berúgott, és ma ezt tárgyalták ki, hogy ki mit ivott (voltak ingyen piák, mindenki kapott tokeneket, és majdnem falkavezérré választottak, amikor az utolsót odaadtam valakinek, mert megjött a férj-taxim, és mentem haza), meg hogy ki mennyire volt részeg. (Mért van az, hogy kb én vagyok az egyetlen, aki jól tudja érezni magát részegség és becsípés nélkül is? )

És az is vicces, amikor egy részeg skóttal beszélgetsz üvöltő zenére. Igen, ezek vicces dolgok.

A főzés nehézségei

Egyik nap arra gondoltam, hogy jól meglepem a Zuramat egy túrós derelyével, amire már olyan régóta vágyik. Neki is álltam, gyúrtam, mint állat, de csak nem akart összeállni. A Horváth Ilona nem tudom hova tette a háziasszony ítélőképességét, de nekem a 2 tojás helyett 5 (!) kellett a megadott lisztmennyiséghez. (Horváth Ilona kontra - Jamie Oliver: 0 - 1, mert Jamie 5 tojása jött be). De mielőtt nagyon leszólnám szegény Ilonát, elmondanám, hogy egyébként mindig az ő könyvében csekkolom az alapdolgokat először, és nagyon sok mindent onnan is főzök, szóval nagyrészt hálával tartozom:)

Szóval nagy nehezen összeállt a tészta, de olyan kemény lett, hogy alig bírtam kinyújtani, ráadásul mivel nem akartam, hogy kifolyjon belőle a túró, ezért olyan gigantikus méretűeket sikerült gyártanom, hogy Máté javaslata szerint inkább túrós pizzának hívtuk, mert ahhoz több köze volt:) Szóval csodák csodájára még mindig van hova tovább fejlődnöm:) Meglepő, nem?:) És milyen uncsi lenne, ha már mindent tudnék...

Mondjuk az angol fiatalokhoz képest még mindig én vagyok Gordon Ramseyné. A legkedvencebb kollégám, Dave továbbra is konyhai kérdésekkel bombáz. (Illetve nem csak azzal, ma már ott tartottunk, hogy én olyan bölcsnek tűnök, meséljem el, szerintem milyen szempontok szerint kell feleséget keresni:). Szóval, a leggyakoribb kajával kapcsolatos kérdések, hogy behoz nekem vmi zacskós kaját, és megkéri, hogy mondjam el, hogy az mennyire egészséges vagy nem, és melyik összetevője milyen hatással lesz rá.

A legjobb mégis a tojásfőzés téma volt. Teljesen kész voltam, amikor bejelentette, hogy ma este megfőzi élete első kemény tojását!!! Dobpergés, harangszó, tapsvihar. Aztán elkezdett kérdezgetni, úgyhogy lépésről lépésre elmagyaráztam neki mindent. De olyan kérdéseket kell elképzelni, hogy és akkor hogyan kell megpucolni? És melyik végén kell kezdeni, és mennyire kell megpucolni? És utána tányérra kell tenni? És fel kell vágni? Vagy tojástartóba? És mivel kell enni? Ki kell lyukasztani a tojás héját tűvel? ??????????? Na, itt megakadtam, gondoltam vmit tuti félreértek. Először azt hittem, hogy meg akarja nézni, hogy megpuhult-e, de nem erről volt szó, hanem neten utánaolvasott, és valami olyat talált, hogy a tojáshéjat ki kell lyukasztani főzés előtt, hogy ne robbanjon fel. Mammamíííja, és ezt így kell megtudnom, hogy üknagyanyáinkig visszamenőleg mindenki robbanásveszélynek volt kitéve tojásfőzés közben. Hát, ezek a csúúúnya magyarok, hol marad a Health and Safety Procedure???? Megyek, és követelek veszélyességi pótlékot!:)

Egyébként komolyan mondom sajnálom szegénykét, hogy semmit nem tanítottak meg neki étkezés terén. De legalább próbálkozik, olyan aranyos, nagyon értékelem az erőfeszítéseit. És elmondanám, hogy ő még egy tök értelmes gyerek is, fősulira jár. Az átlaggyerekek szerintem amúgy még nem is érdeklődnek ezek iránt...

De hogy mást is mondjak Daveről: akármit kérdezek tőle, mindig kideríti előbb utóbb, olyan kis segítőkész, hogy hihetetlen. Tegnap kérdeztem, hogy mi a neve itt a lefolyótisztítónak, erre megkérdezte, hol szoktunk venni tisztítószereket, és estére elküldte facebookon a Tesco honlapjáról a Mr Muscle lefolyótisztítójának a képét:)

Holnap cupcake verseny lesz a munkahelyemen, de már nem volt erőm csinálni... Talán hétvégén bepótolom...És odaadom a szomszédoknak, mert mi ugye fogyózuuuunk......

Hamm

G: - Bocs, hogy nem tudtam csinálni reggelit. Vettél valamit a cégnél?

M: - Igen, egy kerek péksütit, aminek be voltak hajtva a sarkai...

Nem hiába, a sok mérnök ha összedugja a fejét, akkor még a sarkas kört is feltalálja:)