Utcabál

És elérkezett a várva vááááárt utcabál:) Elég hűvős-felhős napra ébredtünk, ami azért volt igazságtalanság, mert előtte és utána is sütött a nap, de legalább a beígért eső nem következett be. Reggel 10kor lezárták az utat, addigra mindenki elvitte a járgányát valahova máshova, úgyhogy egy szakadt BMW-n kívül nem maradt egy autó sem az utcában.

Az esküvő előtt levonultunk, és a szomszédokkal együtt berendeztük a terepet: sorba raktuk az asztalokat, székeket, felállítottak mindenféle játszóterepet a gyerekeknek, a karaoke sátrat, illetve feldíszítették angol zászlókkal a házakat (meg Kate-Williamessel) (mi jól nem vettünk semmi ilyet, nem vagyunk elég nacionalisták??). A szomszéd néni Dephni, aki Ausztráliában nőtt föl, kilógatott az ablakon egy nagy ausztrál zászlót, szóval ennyi erővel mi kilengethettünk volna egy magyart is:)

A férjuram persze kitalálta, hogy ő még mindenképp szeretne egy adag virslit az esti BBQhoz (grillezés), úgyhogy elnyargaltunk a Co-opba (közeli puccos bolt). Aztán bennem ott tudatosult, hogy az ifjú pár mindjárt megérkezik a Westminster Abbeyhoz, úgyhogy jobbnak láttam, ha futok haza, mert látni akartam. Szóval "Jövök Kate, és a férjem is jön" felkiáltással hazaszaladtunk.

Az esküvőt tehát mindenki a saját otthonában nézte. Nem tudom otthon ki látta, én itt kötelezőnek éreztem, ha már egyszer állami ünnep van, akkor meg pláne meg kell nézni. Mondjuk én szerintem otthon is megnéztem volna, hiszen mégiscsak történelmi pillanat. Velem ellentétben a munkahelyemen pl. kb mindenki bement túlórázni, és magasról tettek az ifjú párra. Ja, és tőlem kérdezgették, hogyha ez meg ez a király, de meghal, akkor ki lesz a királynő és különben is, hány éves a kapitány? Mert ezt ugye nekem kéne jobban tudnom...

Szóval az esküvő, szerintem nagyon szép volt, olyan igazi úrias, Kate gyönyörű, William szegény ahogy anyukám is mondta, egyre jobban hasonlít apukájára, mindenesetre nagyon szimpatikus legényke. Itt a BBCn már napok óta ez volt a fő téma ugye, voltak, akik napokkal előtte lesátoroztak az apátságnál, hogy jó helyük legyen, és a herceg előző este kiment köszönni nekik, ami szerintünk nagyon kedves gesztus volt.

Aztán délután újra kezdtek leszállingózni az emberek, és lassan megkezdődött az igaz utcabál:) Volt ott mindenféle játék gyerekeknek: arcfestés, zászlófestés, lövöldözés fiúknak, foci, krikett, karaoke, járdára rajzolás, versenyek. Mi, öregek meg ismerkedtünk egymással. A legtöbb beszélgetés azzal kezdődött, hogy "És te melyik házban laksz?", aztán úgy folytatódott, hogy "És neked hogy tetszett az esküvő?", persze itt mindig Kate ruhája volt a legfontosabb részlet, ami vicces, és az amúgy senkit nem érdekelt, hogy a herceg pl hogy nézett ki. Aztán tőlünk a bátrabbak megkérdezték, hogy honnan valósiak vagyunk, persze az akcentusunk miatt be tudják lőni, hogy Kelet-Európa.

Megismertünk egy fickót, aki eredetileg kínai, de amúgy Malaysiában született, de 4 éves kora óta Angliában él, szóval ő adott tippeket Máté szingapúri útjához:) Aztán van egy apuka, akit én már ismertem látásból a közeli templomból, és vele is lespanoltam. Mesélte, de már tudtam előtte is, hogy elvesztette a feleségét néhány éve, azóta egyedül neveli a 2 gyerekét, és a lánya, aki most 13 éves, súlyos anorexiás:( Szóval mondtam, hogy majd viszek nekik kaját, hátha meghozom az étvágyát... Aztán rajta kívül van még 2 Peter az utcában, az egyik a közvetlen szomszéd, aki egy elég érdekes figura. Kedves meg minden, és nem akar leszállni rólunk, hogy menjünk át hozzá, főz nekünk kaját, stb. És ezt az elmúlt hónapokban már annyiszor elmondta, hogy most már tényleg át kell mennünk valamikor.... De hogy egyedül nem megyek az is tuti, mert elég perverz a figura, olyan poénokat nyom, hogy jaj hát nyugodtan használhatjuk a kertjét, most úgyis felújítja a kerítést, szóval csak "másszunk" át, és üljünk le. Egyedül azt nem akarja, hogy Máté meztelenül mászkáljon, de engem persze szeretne meztelenül látni. Haha. És ott magyarázza, hogy én milyen jól nézek ki így, és egyek többet, mert ő a telt nőket szereti. Én meg csak vigyorgok rá kényszeredetten, hogy ahhaaaa, az jóóó. De a szomszéd csajt megkérdeztem, és neki ugyanezt mondja.

Aztán ott van a harmadik Pete, meg az alkesz felesége, de szerintem mindketten azok. A nő az úgy is néz ki, de a bácsi az tök intelligens fejű, és pipázik, ami szintén olyan intelligenses, ehhez képest úgy be voltak állítva, hogy csodálkoznék, ha emlékeznének a beszélgetésünkre. Nagy büszkén megmutatták a "saját" borukat, amit nagy részeg makogás után kiderült, hogy valami sűrítményből csinálnak... És erre olyan büszkék. Na jó, nem lepődöm meg, hiszen a munkahelyemen pl az egyik srác búcsúbulijára kb én voltam az egyetlen, aki maga csinált kaját, és nem zacskós csipsz-kóla-csoki kombinációval rukkoltam elő, és az egyik csaj teljesen extázisba esett, amikor meglátott az asztalon felszeletelt paprikát, és megkérdezte, hogy ezt ki csinálta???? Ezt én úgy szeretem! Mert náluk ez már konyhai művészet, szeletelt paprikaaaaaaa! Hát mit tanultatok Jamie Olivertől kiscsírák?:)

3. Peter borára visszatérve: amúgy finom volt, bár az ígért vörös helyett fehéret töltött a kissé drunk nőci, de sebaj.

Aztán volt még jópár ember, akivel elcseverésztünk, táncoltam egy kicsit nagyon buzi sráccal is. Mert voltak angol néptáncok, amit ott tanítottak. Persze Mátét lasszóval kellett odarángatnom, és az agyára mentem akkor is, amikor jégkrémtáncot jártam neki, mert hát biztos mindenki minket néz. (A fagyis táncis kocsi is meglátogatott minket)

Rengeteg kaja volt, persze a legtöbb bolti, de voltak, akik csináltak-ezt azt, és láttam egy bácsit (a bal oldali szomszéd fickó apukája), aki evett egyet az almás muffinomból!!! A Rákóczi túróssal persze nem tudom mi lett, ahhoz senki nem volt elég bátor. Az még amúgy Húsvétra készült, és a munkahelyemen is csak a lengyel és a szlovák csaj volt oda érte, ők el is kérték a receptet, de az angolok közül összesen egy csaj merte megkóstolni, ő is kidobta, mert túúúúl citromos.... Dave, a mellettem ülő srác szerint ha nem tudod megmondani nekik, hogy ez mi, mi az angol neve és milyen ízesítésű, akkor senki nem eszik belőle. Hát próbálkoztam a cheesecake-kel, de nem annyira hittek nekem. De mit csodálkozom, finnyás banda, kb 5 féle kaját esznek egész életükben.

Amúgy most nagy projekt van, mert Dave megkért, hogy mondjak neki recepteket: lediktálta, hogy milyen alapanyagokat szeret (még zöldség és gyümölcs is van köztük!!!), azoknak is melyik részét, és adjak neki tanácsokat, hogy mit csinálhatna belőle. A nagy megbeszélés közepén kiderült, hogy még soha nem evett nyers répát, úgyhogy másnap vittem neki répasalátát, amihez egész nap gyűjtötte a bátorságot, de végül megkóstolta, és annyira ízlett neki, hogy hazavitte, és a receptet is elkérte:) Ha tudná mennyi minden van még, ami nem csipsz és nem is kóla!

Beszélgettünk Tonyval, a szembe házból, nagyon kis aranyos. Még a nevemre is emlékezett, pedig decemberben mutatkoztunk be egymásnak. Még amikor Mari itt volt, és pakoltuk a szemetet, akkor jött oda jófejkedni, és közölni, hogy jaj én vagyok az, akit szokott látni meztelen az ablakban... Hahaha, de szerencsére ő nem perverz, ez csak egyszeri poén volt.

Érdekes, mert róla is kiderült, hogy elég keserű a sorsa, mármint anyagilag, mert már nyugdíjas, és el akarta adni a házát, hogy ne kelljen annyi hitelt fizetnie, de nem sikerült neki. Úgyhogy dolgozhat, hogy tovább nyöghesse a lakáshitelt...

Aztán volt BBQ-grillezés, újból egy csomó kaja, volt valami kvíz, sok táncolás, a végén meg tüzijátééék. Nagyon jól sikerült minden, szuper volt a hangulat, igaz a végére már majdnem megfagytunk. De még a városi újság is kijött:) A városban amúgy egy csomó utcabál volt még rajtunk kívül, összesen 25.