A vicces az, hogy itt képtelenség időjárást-előjelezni. Ennek ellenére én mindig naívan nézegetem a neten, mit is ígérnek, de kb eddig sosem jött be. Ha rossz időt ígérnek, mindig arra gondolok, hogy na, holnap úgyis a totál ellenkezője lesz itt, ha jót, akkor meg ujjongok, hogy juhéj, már csak egy hét, és jön a sunny, vagy a partly cloudy! De mire ott vagyunk, hogy holnap lenne napsütés, addigra persze szépen átdolgozzák, hogy mégse, de jövő hétfőn! És ez így megy szépen, és a napot továbbra sem látjuk. Pofátlanság.
Ma voltam dokinál. Szerettem volna megcsináltatni, illetve beutalót kérni a vérvételemre, dehát nem sikerült. Az orvos közölte, hogy az egy dolog, hogy szeptemberben megcsinálták, de semmi értelme, hogy most megismételjem. Hiába mondtam neki, hogy dehát az otthoni doki ebből állapít meg sok okosságot, és a gyógyszereimet is ez alapján állítja be. Nem hatottam meg. Kőszívű indiai. Úgyhogy most szervezhetem át az egész otthoni programomat, mehetek vérvételre 17.000-ért (!!!!!!!!!!), persze azóta szerintem még fel is ment az ára, ja, és még legyek boldog, ha mindez összejön, mert hát egyáltalán nem biztos, hogy át tudom tetetni az időpontot, akkor meg nem lesz meg addigra a vérvétel eredménye, szóval ÁÁÁÁ.
Múltkor itt volt Stuart, a szerelő. Jófej pasi, az ő koncertjén voltunk még tavaly, ha jól emlékszem. Igazából kétszer is volt itt a múlt héten, mert legyalulta a hátsó ajtónkat és megpróbálta kitisztítani az eldugult lefolyót, de ez utóbbi nem sikerült szegénynek, úgyhogy hiába turkált órákon át a kakinkban. (Azóta jött egy duguláselhárító cég, nekik sikerült). Ilyenkor egyébként mindig jót dumálunk Stuarttal. Megitatom kávéval/teával, és megbeszéljük az élet nagy kérdéseit. Legutóbb a fizetésekre terelődött a téma, és hogy, hogy nem, elmondtam neki, hogy mennyi is a minimálbér Magyarországon. Hát, majdnem rosszul lett. Nem akarta elhinni, egyre csak azt kérdezgette, hogy biztos jól váltottam-e át, és hogy "How can they survive???". Há' mondom nemtom, ezért vagyunk itt. Aztán addig hitetlenkedett, hogy kiszámoltam neki pontosan, mire még kevesebb jött ki, mint amennyit előtte mondtam. Azt mondja erre, hogy ő azt hitte, hogy az EU-n belül kiegyensúlyozottak az árak és a fizetések. Ja, az árak lehet. És az a vicces, hogy tényleg nem is fogják fel, hogy mennyire szerencsés helyzetben vannak itt. Hogy mennyire nincs is nekik semmi bajuk se. És mi még nem is Afrikából jöttünk. Mindenesetre annyira felkavartam ezzel a bejelentésemmel, hogy jobbnak láttam, ha megkínálom egy kis magyar Vilmossal. Apáék hozták múltkor, gondoltam hát megkóstoltatom vele kis hazánk körtés italát. Jobban mondva mivel tudtam, hogy vezet, gondoltam inkább töltök neki egy kis üvegbe, hogy vigye haza. De azt mondta, hogy inkább megkóstolja. Töltöttem hát neki, ivott kb egy fél kortyot, de sajnos szerintem ezzel csak rontottam a helyzeten. Én mondtam neki, hogy erős, de nem akarta elhinni. Miután lenyelte, csak lihegett, és azt ismételgette, hogy "Strong, Storng, Vilmosz, it's strong". Ja, én szóltam. Az angolok nem bírják a piát. Legközelebb hozok pálinkát, és fotózom a fejét:)
Tegnap kiderült, hogy van román, japán, kanadai, amerikai, német osztrák, svájci és még ki tudja milyen olvasóm is:) Máté felfedezett valami szupertitkos háttéroldalt, ahol mindenféle izgalmas dolgokat lehet állítgatni a blogon, és többek között rálelt eme statisztikára is. Úgyhogy nemsokára átállítgatok itt mindent:)
Persze a legtöbb esetben tudom,hogy ezen külfödről bejelentkezett személyek kiket is takarnak, de pl. fogalmam sincs, ki nézett be Japánból vagy Romániából. Szóval úgy döntöttem, hogy ezennel köszöntöm külföldi olvasóimat, külföldiül!
親愛なる訪問者を歓迎、あなたも他の回を見てください！
Bine ai venit vizitator draga, te uiti la alte momente prea!
Herzlich willkommen lieber Besucher, ich freue mich schon jetzt darauf, dass ich Sie hier wiedersehen kann!
Dear Visitor, nice to have you here! Hope to see you next time as well!
Hát ennyi mára, ha valakit kifelejtettem, szóljon!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése